A teljes napfogyatkozás egyike azon ritka természeti jelenségeknek, amik ámulatban ejtik a legtöbb embert.
Nem csoda, hogy amióta írásos történelemmel rendelkezik az emberiség találunk feljegyzéseket ezekről az eseményekről.
Számost ősi civilizáció jegyzett fel napfogyatkozást, és ezek az írásos emlékek nagyon nagy kincset érnek a történészeknek.
Ezek segítségével ugyanis meg tudják határozni a régi események időpontját, esetleg egy naptárat hozzá tudunk kötni az általunk használt naptárhoz.
Ilyen feljegyzés például i.e. 763-ból egy asszír írásos emlék, vagy például a Bibliában, a Józsué könyvében említett esemény i.e. 1207-ből. De vannak ennél régebbi források is, például Kínából, ahol i.e. 2000 körül lefejeztek két udvari csillagászt, amiért azok nem jósolták meg előre a napfogyatkozást.
Természetesen a napfogyatkozás jelenéségét annak idején természetfeletti erőknek, isteneknek vagy szellemeknek tulajdonították. A görögök ómeneknek tartották a fogyatkozásokat, míg a kínaiak szerint egy égi sárkány falta fel ilyenkor a Napot. Egyes indián törzsek szerint egy medve harap ki egy darabot a Napból vagy a Holdból, holdfogyatkozás esetén.
De mi is történik ilyenkor?
Szerencsére ma már tudjuk, hogy ezek az égi események nem különféle istenek vagy nem evilági lények kénye kedve szerint történnek, hanem a fizika törvényei irányítják őket.
Napfogyatkozás esetén a Hold a Föld és a Nap közé kerül, így eltakarva a Napot.
Holdfogyatkozás alkalmával pedig a Föld kerül a Nap és a Hold közé.
Azt, hogy részünk lehet egy ilyen csodás jelenség bekövetkeztében, egy csillagászati véletlennek köszönhetjük. Holdunk látszó átmérője ugyanis kb. pont akkora, mint a Nap látszó átmérője. Ez úgy lehetséges, hogy ugyan a Nap 400-szor nagyobb átmérőjű, de cserébe majdnem 400-szor messzebb is van.
Maguk a fogyatkozások viszonylag ritka jelenségek.
Napfogyatkozás átlagosan évente kettő-öt alkalommal történik a Földön, de ugyan azon a helyen átlagosan több száz év is eltelik, mire egy új esemény látható lesz. Az évi öt elég ritka, az elmúlt pár száz évben mindössze 1693-ban, 1758-ban, 1805-ben, 1823-ban, 1870-ben és 1935-ben lehetett öt napfogyatkozást látni.
Távcsővel először 1706-ban figyelték meg a jelenséget, majd 1715-ben Edmund Halley megjósolt és meg is figyelt egy napfogyatkozást. 1842-ben azonosították a napkoronát a Nap részeként, az első fotó (dagerrotípia) pedig 1851-ben készült fogyatkozásról. 1868-ban pedig már spektroszkópiai megfigyeléseket is végeztek napfogyatkozás alatt a Napról.
A modern fizika egyik legfontosabb megfigyelése pedig 1919-ben történt, amikor a május 29-i napfogyatkozás segítségével mérték meg először az Einstein által megjósolt általános relativitáselmélet hatását.
A Naphoz legközelebbi csillagok látszólagos égi helyzete ugyanis megváltozott a fényelhajlás miatt, amit a Nap hatalmas gravitációs tere okozott.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nincs minden hónapban újhold idején Napfogyatkozás. Először is, a Hold pályája 5 fokos szöget zár be a Föld Nap körüli keringési síkjával, így újholdkor a Hold leggyakrabban vagy a Nap alatt, vagy felette halad át. Ezen kívül a Hold is ellipszis pályán kering a Föld körül és a Föld is a Nap körül.
Emiatt napfogyatkozást csak akkor látunk, ha az újhold a holdpálya azon szakaszán következik be, ahol az metszi az ekliptikát. Ennek a geometriának az eredménye az, hogy néha az úgynevezett gyűrűs napfogyatkozás következik be.
Ilyenkor a Hold földtávolban (apogeum) van.
Ebben az esetben a telihold látszó átmérője kisebb, mint a napkorong látszó átmérője, így nem is tudja teljesen kitakarni a napkorongot: Egy fényesen világító gyűrű megmarad a Napból, innen a gyűrűs napfogyatkozás elnevezés.
Ez még látványosabb, ha a Föld eközben pedig naptávol (aphélium) közelében tartózkodik.
Részleges napfogyatkozás akkor következik be, ha a teljes árnyék nem vetül a Földre, csak a félárnyék.
Ezen kívül léteznek hibrid napfogyatkozások is, de ezek nagyon ritkák. Ilyenkor általában egy gyűrűs napfogyatkozásként kezdődik a jelenség a Föld egy bizonyos részén, de végül teljeseként fejeződik be ahogy az árnyék tovább halad a földgolyón.
Napfogyatkozás idején a Hold által vetett, átlagosan 100-160 km széles árnyékkúp általában nyugat-kelet irányba mozog, 1700 m/h sebességgel. A Hold árnyékának az a része, ahol a totalitás látható, az umbra, ahol pedig csak részleges vagy félárnyék van, a penumbra.
A teljes fogyatkozás pár percig szokott csak tartani, a maximális időtartama 7 és fél perc lehet.
Érdekesség, hogy a távoli jövőben, amikor a Hold már messzebb fog keringeni a Földtől, ez az érték még kisebb lesz, illetve egy idő után már csak gyűrűs napfogyatkozások lesznek láthatók.
Másik érdekesség, hogy 1973-ban egy Concorde repülő fedélzetén utazó kutatók 74 percig élvezhették és tanulmányozhatták azt a napfogyatkozást, miközben a repülő Észak-Afrika felett haladt, 17 km-es magasságban.
A totalitás ideje alatt kissé elsötétül az ég, egyes állatok erre úgy reagálnak, mintha kezdene beesteledni.
Ilyenkor nagyon szépen látható a Nap kiterjedt koronája, a kromoszféra, illetve a korong szélénél akár apró vörös szpikulákat, vagy nagyobb protuberanciákat is láthatunk.
Ez a része a jelenségnek szabad szemmel is megfigyelhető, de ezen kívül, ha élőben látjuk, mindig ügyeljünk a megfelelő védőfelszerelés használatára!
Hazánkból 1999-ben, augusztus 11-én lehetett utoljára teljes napfogyatkozást látni.
A kissé szomorú hír, hogy a legközelebbit 2081-ben figyelhetjük majd meg innen.
Eggyel több ok az egészséges életre!
A 2020. december 14-i napfogyatkozás a déli féltekéről lesz megfigyelhető.
A totalitás sávja a Csendes-óceán felől halad Dél-Amerika felé, majd Chilén és Argentínán áthaladva az Atlanti-óceánon folytatódik és Afrika nyugati partja előtt ér véget. A kezdete 13:33 UT-kor lesz, befejeződni pedig 18:53 UT-kor fog. A leghosszabb fedés pontja Argentínában lesz, 16:13 UT-kor. Itt a totalitás 2 perc 10 másodpercig fog tartani.
Érthető okokból ezt a napfogyatkozást hazánkból nem lehet majd látni, de aggodalomra semmi ok!
A modern technológiáknak köszönhetően már online is nyomon lehet követni ezt a gyönyörű jelenséget.
Többek között munkatársaink is élő közvetítésben fogják kommentálni az eseményt. Kövess minket Facebook-on, helyi idő szerint 16:30-kor!
Már csak abban kell reménykednünk, hogy Dél-Amerika fölött derült lesz december 14-én!
Szerző: Szakáts Róbert / Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép: A 2017. augusztus 21-i napfogyatkozás. Forrás: NASA/Gopalswamy