A nyárnak talán vége, a kora őszben viszont az a szép, hogy bár a Tejút még mindig ott fénylik az esti, délnyugati égen, a Fiastyúk vezérletével már emberi időben felmerészkednek az égre a téli égbolt csodái is. Egyre korábban sötétedik, egyre többet látunk a csillagos égből, és egyre több jelenségről adhatunk hírt nektek ajánlónkban.
Szeptemberben a legtöbb bolygó hoz nekünk valami különlegeset, a Hold pedig szinte mindenkivel együttáll, miközben látványos csillagfedéseket produkál.
Végre nyílthalmazok is szerepelnek a listánkon, bónuszként pedig ott a 103/P Hartley üstökös, amire hetekig vadászhatunk esténként – holdmentes égbolton.
Lássuk mindezt részletesen!
Szeptember 4-én Hold–Jupiter együttállás, csillagfedéssel
A 71%-os Hold ezen az estén 23:00 órakor három fokra közelíti a -2,7 magnitúdós fényességgel ragyogó Jupitert. Fantasztikus látványnak ígérkezik, már csak azért is, mert az M45 nyílthalmaz, közismert nevén a Fiastyúk is ott lesz tőlük 14 fokra.
A távcsővel észlelők pedig felfedezhetik a Jupiter és a Fiastyúk között körülbelül félúton, 5,71 magnitúdós fényességével a binokuláros láthatóságba bőven beleférő Uránusz bolygót is.
Ha mindez nem elég erre az estére, vessük pillantásunkat a Holdra 22:42-kor, ekkor lép ki ugyanis kísérőnk sötét oldalán a 46 Arietis csillag, aminek 5,41 magnitúdós fényessége éppen elég a kistávcsöves megfigyeléshez és kiváló asztrofotók készítéséhez.
Szeptember 5-én Hold–Fiastyúk együttállás, csillagfedéssel
Máris itt a Hold-parádé következő felvonása: kísérőnk ugyancsak 23:00 órakor a Fiastyúk alatt lesz körülbelül másfél fokra, már csak 61%-os megvilágítottsággal, ami fotózáshoz kedvezőbb az előző napinál.
Ezt az együttállást is megelőzi egy csillagfedés, ezúttal 22:36-kor lép ki a Hold sötét oldalán a HD 23950 jelű, 6 magnitúdós csillag. Mindez a Fiastyúk alatt mindössze két fokkal – hálás fotótémának ígérkezik!
Szeptember 6-a és 22-e között a 103/P Hartley üstökös holdmentes éjjeleken figyelhető meg
Az 1986-ban felfedezett, rövid (6,46 éves) periódussal a Nap körül keringő 103/P Hartley üstökös szeptember 26-án kerül földközelbe, ekkor bolygónktól körülbelül 57 millió kilométerre húz majd el égi vándorútján.
Az üstököst 2010-ben vizsgálta a NASA EPOXI missziója keretén belül a Deep Impact szonda, amely 700 kilométerre közelítette meg az égitestet, és készített róla kiváló felvételeket.
A mostani földközelsége során kivételesen szerencsés estékben lehet részünk: szeptember 6-a és 22-e között gyakorlatilag holdfénymentes estéken át vadászhatunk a Perseus és az Auriga csillagképekben levő üstökösre, amely a hónap folyamán 8-ról 7,2 magnitúdóra fényesedik.
Nem csak esti objektum: hajnali megfigyelhetőségét a Hold fénye ugyan zavarni fogja, de az alkony utáni 20–30 fokos horizont feletti magasságból ekkorra 70–80 fokra emelkedik!
Keresőtérkép és bővebb információk itt.
Szeptember 9-én Vénusz–M67 együttállás
Érdemes lesz ezen a hajnalon korán felkelni, az augusztus 22-én egünkre visszatért, azóta egyre erősödő fényű Vénusz immár -4,4 magnitúdós, ragyogó fényességgel 48 ívmásodpercre közelíti az M67 jelű nyílthalmazt.
Az M67 ismert Királykobra-, illetve Aranyszem-halmazként is, mindenesetre 6,88 magnitúdós összfényességével nem tartozik a könnyen megfigyelhető objektumok közé. Binokulárral azonban már látható, komolyabb fényképezőgéppel pedig egészen káprázatos asztrofotókat készítetünk a párosról, ha az időjárás is úgy akarja.
Ugyanerre a napra várjuk az Epszilon Perseidák meteorraj maximumát is, ami amellett, hogy semmi köze az augusztusi Perseidák rajhoz – annak szülőobjektuma a 109P/Swift-Tuttle üstökös, ennek pedig egy egyelőre ismeretlen, hosszú periódusidejű üstökös – látványban is eltér attól, körülbelül 5 rajmeteort fog produkálni óránként.
Szeptember 11-én holdsarló – Praesepe - Vénusz vonal, 12-én Hold – Praesepe és Praesepe – Vénusz együttállás
Ezeken a hajnalokon is érdemes lesz korábbra felhúznunk az ébresztőórát, a holdsarló főszereplésével két nagyon látványos együttállást figyelhetünk meg, mindkét hajnalon 4:30-kor.
11-én a 13%-ra fogyott Hold 4 fokkal lesz északnyugatra az M44 nyílthalmaztól, azaz a Jászoltól (Praesepe), ami alatt további 9 fokkal a horizont felé ragyog majd a hajnali Vénusz.
Másnap hajnalban kísérőnk már csak 8%-os, vékony sarlóként észlelhető, ahogy háromszöget alkot a Jászollal és a Vénusszal. Fényképezőgéppel készüljünk!
Szeptember 13-án és 14-én hajnali holdsarlók
Kísérőnk ezeken a hajnalokon egyre közelebb kerül az újhold állapotához, így napról napra nagyobb kihívás lesz a megpillantása.
13-án 05:47-kor 45 órás és 53 perces sarlóként figyelhetjük meg a Regulustól körülbelül három fokra, miközben a Merkúr éppen a horizont fölé merészkedett; 14-én 05:48-kor pedig a legbelső bolygó mellett, attól három és fél fokkal nyugatra kereshető a már csak 22 órás, 1%-os megvilágítottságú Hold.
Fantasztikus fotók várhatók, különösen a 14-i eseményről!
Szeptember 15-én kezdődik a Merkúr legjobb őszi láthatóságának időszaka
Szeptemberben beindul a Merkúr idei második hajnali láthatósági periódusa, 15-én hajnalban már kényelmesen kereshető a keleti égbolton a 17%-os, 1,4 magnitúdó fényességű sarló.
A polgári szürkület 05:49-kor kezdődik, ekkor a bolygó már hat fokkal emelkedik a horizont fölé, nem mellesleg az ekkoriban -4,4 magnitúdóval ragyogó Vénuszt is megcsodálhatjuk ezen és a többi szeptemberi hajnalon.
Szeptember 18-án hajnalban a Vénusz a legnagyobb fényességével ragyog
És ha már a Vénusznál járunk, az Esthajnalcsillag 18-án hajnalban éri el legnagyobb fényességét, -4,5 magnitúdós fényességű gyémántként ragyog a hajnali égen.
A 26%-os fázisban levő bolygó 3 óra után kel, a polgári szürkületre pedig meghaladja a 25 fokos horizont feletti magasságot, kiváló feltételeket teremtve a megfigyeléshez, fényképezéséhez.
Szeptember 19-én földközelben a Neptunusz
A hónap nem csak a belső bolygókról szól, a külső gázóriások megfigyeléséhez is ideálisak lesznek a körülmények.
A legkülső bolygó, a Neptunusz 19-én, 13:00-kor kerül oppozícióba, ekkor „mindössze” 28,9 csillagászati egységre lesz Földünktől.
Ezeken az éjszakákon a a 7,81 magnitúdós fényességű halovány égitest alkonyat előtt kel, és pirkadat után nyugszik, így egész éjszaka kereshető a Halak csillagképben. Megfigyelését éjfél körül ajánljuk, amikor a bolygó közel negyven fokos horizont feletti magasságon delel.
Észleléséhez sok türelmet és jó eget kívánunk!
Szeptember 21-i együttállás: holdsarló és Antares, 22-én pedig a holdsarló és az M6 nyílthalmaz együttállása, 22-én hajnalban a Merkúr a legnagyobb nyugati elongációban
Mielőtt a nyári Tejút eltűnne egünkről, a 28%-os fázisban levő holdsarló még benéz a Skorpió csillagképbe, és együttáll annak legfényesebb csillagával, az Antaresszel.
A jelenség 21-én közvetlenül szürkület után kezdődik, a vörös csillag pedig már kilenc óra előtt nyugszik, nem lesz túl sok időnk gyönyörködni az együttállásban.
Másnap az esti órákra a Hold átkerül a Nyilas csillagképbe, és ha már ott van, együttáll a Pillangó-halmazzal, azaz az M6 nyílthalmazzal.
A két égi objektum kb. három és fél fok távolságra lesz egymástól a nyári Tejút kellős közepén! Érdemes hát sötét észlelőhelyet keresnünk a jelenség megfigyeléshez, amit ajánlott a szürkület végeztével megkezdenünk, a páros ugyanis ekkor lesz a legmagasabban, kb. 10 fokkal a horizont fölött a déli-délnyugati égbolton.
22-én hajnalban még egy eseményre készülhetünk: 05:57-kor, a polgári szürkület kezdetén 10 fokos magasságban lesz megfigyelhető a már -0,26 magnitúdós fényességet elérő, 18 fokos, legnagyobb nyugati elongációban levő Merkúr bolygó.
Szeptember 23-án őszi nap-éj egyenlőség, hajnalban a Merkúr dichotómiája
Szomorú nap ez a nyár kedvelőinek, a Föld forgástengelye merőlegesen áll a Nap sugaraihoz képest, egyenlítői síkja pedig pontosan a Nap középpontján halad át. Ez azt jelenti, hogy a Földön mindenütt egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka, nálunk, az északi féltekén pedig beköszönt a csillagászati ősz, és ettől a naptól kezdve az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál.
Ugyanezen a napon a hajnali 05:58-kor kezdődő polgári szürkületkor a dichotómiában levő Merkúr már -0,4 magnitúdós fényességű, és tíz foknál is magasabban jár, érdemes hát kicsit korábban kelni és becserkészni az idei láthatósága csúcsán levő bolygót!
Szeptember 26-án a Hold elfedi a HD 209240 csillagot, éjfél után pedig 4,5 fokra közelíti a Szaturnuszt
A szeptemberi Hold-jelenségeknek sincs még vége, 26-án 20:34-kor a HD 209240 jelű csillag lép be kísérőnk sötét oldalán, éjfél után pedig bő öt fokra közelíti meg a Hold a Szaturnuszt a Vízöntő csillagképben.
Mindkét esemény igen látványosnak ígérkezik, érdemes fényképezőgéppel készülnünk!
Szeptember 29-én a telihold földközelben, két csillagfedéssel
Havi ajánlónk utolsó égi eseménye is a Holdhoz kapcsolódik, amely méltó módon búcsúzik a szeptembertől.
Ezen az estén kísérőnk földközelben éri el a telihold fázist, ugye tudjuk, hogy erre a média milyen hájppal (lásd még: „szuperhold”) szokott reagálni, ez minden bizonnyal most is így lesz.
Mi viszont figyeljünk meg két látványos csillagfedést ezen az éjszakán, az elsőre éjfél után, 0:05-kor kerül sor, amikor a 4,9 magnitúdós fényességű, sötét észlelőhelyen, teliholdkor a láthatóság határán táncoló 27 Psc tűnik el kísérőnk sötét oldalán, 01:06-kor pedig kilép a túloldalon. 02:09-kor az 5,1 magnitúdós 29 Psc követi, amely csillag 02:55-kor lép ki kísérőnk déli pólusa környékén.
Érdekesség, hogy ugyanekkor a Neptunusz körülbelül három fokra, délnyugatra lesz a Holdtól. Kísérőnk fénye természetesen gyakorlatilag lehetetlenné teszi a bolygó megfigyelését – azért vessünk egy pillantást a tengerkék gázóriás irányába is, és nyugtázzuk, hogy valahol ott pislákol Naprendszerünk legtávolabbi ismert bolygója.
A bolygók szeptemberi láthatósága
Merkúr: Az év legjobb láthatósága köszönt ránk: a szeptember 23-i dichotómiánál a -0,5 magnitúdós, 7"-es bolygó szabad szemmel is feltűnő hajnali jelenség a polgári szürkület kezdetén, közel 10 fokkal a horizont felett. A hónap végéig láthatósága csak lassan romlik, fényessége viszont nő, 30-án eléri a -0,9 magnitúdós értéket.
Vénusz: Uralja a hajnali eget, 18-án, legnagyobb fényességekor -4,5 magnitúdós 26,4%-os, 38"-es hatalmas sarló, de egész hónapban ragyogó fényével vonzza a tekinteteket.
Mars: Közeledik az alsó együttállásához, ebben a hónapban a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.
Jupiter: Az esti órákban kelő, oppozíciója felé közeledő bolygó az égbolt királya, hajnali 4 óra körül delel 57 fok magasan! 46"-es, -2,7 magnitúdós korongja kiváló célpontja a szabadszemes és a távcsöves megfigyeléseknek egyaránt, fotózásra is ideális helyzetben van.
Szaturnusz: Kiválóan megfigyelhető az este kilenc óra körül már 20 fok fölé emelkedő, 23 óra után pedig 30 fok magasságban delelő bolygó. 18,3"-es korongmérete mellé kecses, 7,6 fokos gyűrűhajlás és 0,7 magnitúdós fényesség társul.
Uránusz: Este kel a Jupiterhez közel járó bolygó, 23 óra után már 20 fok fölé emelkedik. Hajnali 4:30-kor delel 60 fok körüli magasságban az őszi éjszakák kiválóan megfigyelhető, izgalmas planétája. 3,7"-es korongjához 5,7 magnitúdós fényesség társul.
Neptunusz: Kiválóan megfigyelhető az oppozícióba kerülő bolygó. Alkonyat előtt kel, 21 órakor már 20 fok magasan figyelhető meg. Éjjel 1 óra körül delel, 40 fok magasan! 2,4"-es, apró korongja 7,8 magnitúdós fényességű. Ebben az évben a szeptemberi, holdfénytől mentes éjszakák lesznek a legalkalmasabbak a becserkészésére.
Jó egeket és örömteli bámészkodást kívánunk szeptemberre is!
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2023
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló