A Szekeres három ismert Messier-nyílthalmaza közül (M36, M37, M38) ez az objektum azért érdekes, mert a csillagai kissé lazábban helyezkednek el, és egyes észlelők szerint egy szabálytalan, több sűrűsödésből álló vagy akár kereszt alakot idéző formát rajzolnak ki.
Az M38 felfedezése a csillagászat korai időszakához nyúlik vissza. Giovanni Batista Hodierna már 1654 előtt feljegyezte az M36-tal együtt, majd Guillaume Le Gentil 1749-ben, tőle függetlenül újra megtalálta. Később, 1764-ben Charles Messier is megfigyelte, és felvette katalógusába 38. tagként. A nyílthalmaz körülbelül 3700 fényévre található a Földtől, így valamivel közelebb van hozzánk, mint a szintén a Szekeresben látható M36 és M37. Átmérője nagyjából 80 fényév.
Korát tekintve az M38 300 millió éves. Csillagászati értelemben ez fiatal objektumnak számít, ugyanakkor a nyílthalmazok között inkább átlagos korú. Ennyi idő alatt a legnagyobb tömegű csillagok már elhagyták a fősorozatot, miközben a kisebb tömegű tagok még hosszú ideig ott maradnak, mielőtt a halmaz fokozatosan feloszlana.
Mivel a halmaz sokféle különböző tömegű csillagot tartalmaz, ezért van néhány olyan halmaztag is, amely már elhagyta a fősorozati fázist. A halmaz legfényesebb csillaga is egy sárga óriás, amelynek a fényteljesítménye (luminozitása) 900-szorosa a Napénak.
Elhelyezkedése megkönnyíti a keresését: az M38 nagyjából a Szekeres csillagkép középső részén található, így könnyen beazonosítható a jellegzetes téli csillagképek között. Télen figyelhető meg a legjobban, amikor az esti órákban magasan jár az égen.
Megfigyeléséhez már egy binokulár is elegendő: szép látványt nyújt a kicsit fényesebb mint 7 magnitúdós halmaz, de a látvány amatőrcsillagászati távcsővel válik igazán élvezetessé. A halmaz nagy, 10’-15’-es kiterjedése miatt kis és közepes nagyítást érdemes használni, így a csillagok együttese és az egész struktúra jól áttekinthető marad.
A Messier 38 remek példája annak, milyen változatosak lehetnek a nyílthalmazok: nemcsak csillagok gyűjteménye, hanem egy dinamikus, fejlődő rendszer, amely bepillantást enged a csillagok közös születésébe és lassú szétválásába.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló