Sűrű és csillagokban gazdag struktúrája miatt látványos célpont.
Giovanni Batista Hodierna már 1654-ben megjelent írásában említést tett róla, jóval Charles Messier katalógusa előtt. Messier 1764-ben fedezte fel újra, és ekkor került be a híres Messier-katalógusba, annak 37. tagjaként.
Az M37 körülbelül 4900 fényévre található a Földtől, és átmérője nagyjából 80 fényév. Össztömege eléri az 1500 naptömeget (a csillagászatban a tömeg értékére használt leggyakoribb mértékegység a naptömeg, ahol a Nap tömege 1), miközben a Gaia űrszonda mérései szerint 2494 megerősített csillagtagnak ad otthont.
Korát tekintve 585 millió éves. Ez az életkor már jól tükröződik a csillagösszetételében is: a halmazban forró, kék csillagok mellett néhány vörös óriás is megtalálható és 14 fehér törpe. Ezek a vörös óriások olyan csillagok, amelyek a fősorozati életük végére értek, és felfúvódtak. A különböző fejlődési állapotú csillagok jelenléte fontos támpontot ad a halmaz korának meghatározásához. 2022-ben egy planetáris ködöt is azonosítottak az M37-ben, ez a harmadik ismert planetáris köd egy nyílthalmazban! A felfedezés azt mutatja, hogy a halmazban már olyan csillagok is találhatók, amelyek eljutottak fejlődésük végső szakaszába.
Megfigyelés szempontjából a fényes, 6,2 magnitúdós M37 remek téli látnivaló. Ebben az évszakban látszik a legjobban, amikor a Szekeres csillagkép magasan emelkedik az égen az esti órákban. Binokulárral is élvezhető, de kisebb és közepes amatőrcsillagászati távcsövekkel ideális a megfigyelése. A majdnem fél fokos kiterjedése miatt kis nagyítást érdemes használni, így a halmaz teljes egészében látható.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló