A meteorok számának jellemzésére használt ZHR, vagyis a zenitre vetített óránkénti meteorgyakoriság maximuma holdfénymentes éjszaka idején várhatóan 18 lesz (az előrejelzés bizonytalanságával ez egészen a 90-es értékig is felmehet). Tehát nem egy Perseida-élményre kell számítani, mégis érdemes tiszta időben fényszennyezésmentes helyen meteorlesre az ég felé fordulni. Annál is inkább, mert akár tűzgömbök is előfordulhatnak!
Nevüket, ahogy az a meteorrajok esetén megszokott, a radiánsuk után kapták, tehát arról a pontról (illetve a csillagképről), melynek irányából a meteorok érkezni látszanak. A Lyridák radiánsa a Lyra (Lant) csillagkép, amelyet a keleti égbolton lehet megkeresni előző este 21 órától, amikortól a látóhatár felett lesz. Ekkor már lehet az égboltot a meteorok után kémlelni. Érdemes addig aktívan végezni a megfigyelést, ameddig a 39%-os fázisú Hold még teljesen nem kelt fel, tehát hajnali fél négy előtt. A kitartóaknak akár tovább is fennmaradhatnak, hiszen a csillagászati szürkület kezdetekor a Hold még nincs 10 fok magasan, így jelentősen még nem zavarja az égboltot.
A Lyridák eredete: a Thatcher üstökös
A legtöbb meteorraj valamelyik üstökösből származik. Az üstökös napközelsége során a benne levő jég és por a jég szublimációja során kiszabadul. A kilökődött porszemcsék a szülőégitestéhez hasonló pályára állnak, majd ezekkel találkozhat a Föld a keringése során, megfelelő pályaelemek esetén. A Lyridák szülőégitestje a Thatcher nevű üstökös, amelyet 1861-ben figyeltek meg először, amikor a legutóbbi perihéliuma (napközelsége) volt, ugyanis az üstökös nagyjából 417 év alatt kerüli meg a Napot, és naptávolban attól 111 csillagászati egységre jut el, tehát a Nap–Föld-távolság több mint százszorosára távolodik el a Naptól. Jelenleg az üstökös távolodóban van a Naptól még 2070 körülig, a következő perihéliuma pedig 2283 táján következik be.
A Thatcher üstököst (hivatalos jelölése C/1861 G1 (Thatcher)) Alfred E. Thatcher fedezte fel New York-ból 1861. április 5-én. A felfedezésekor az üstökös az északi égbolton a Draco csillagkép irányában látszott. Alfred Thatcher egy 11 cm-es lencsés távcsövet használt, 30-szoros nagyítással. Az üstökös ekkor 7,5 magnitúdós volt, tehát szabad szemmel nem látszott. Az üstökös ekkor még közeledett a Naphoz és a Földhöz is, tovább fényesedett, és néhány héttel később már szabad szemmel is látható volt, 1861 júniusáig. 1861 júliusában a déli égbolton is feltűnt az üstökös, ahonnan még öt héten keresztül észlelték, azután viszont már túl halvány volt ahhoz, hogy a Földről bárhonnan is megfigyelhető legyen. Mindösszesen 149 napig tudták megfigyelni, és ebből a rövid pályaívből (a 417 évnyi keringési időhöz képest eléggé rövid) számolt égi útjában azért van bizonytalanság. A Thatcher üstökös legközelebb 2278 körül lesz észlelhető, de darabjai minden évben megjelennek a Lyridák meteorraj formájában.
A Lyridák az egyik legősibb ismert meteorraj: 2700 évvel ezelőttre sikerült visszavezetni a róla készült feljegyzéseket. Az időszámítás előtt 687-ből származó kínai feljegyzések szerint a rajnak különlegesen nagy volt az aktivitása, a meteorok az égboltról „úgy estek, akár az esőcseppek”, ahogy a krónikás leírta.
További érdekesség, hogy a Lyridákat 2012 áprilisában a Nemzetközi Űrállomásról is megfigyelte Don Pettit űrhajós, és egy videót is készített, amelyen jól látható, ahogy a meteorok a Föld légkörével érintkezve felvillannak. A videót itt lehet megnézni: https://youtu.be/sYIaH75ACvE.
Aki teheti, figyelje meg ezt a történelmi meteorrajt április 22-én hajnalban! Hogy a hajnal még varázslatosabb legyen, arról a Vénusz bolygó is gondoskodik, mert éppen akkor lesz a legfényesebb a hajnali láthatósága során, nem sokkal öt óra előtt.
A cover képek forrása:
https://www.skyatnightmagazine.com/advice/lyrid-meteor-shower
https://abc30.com/post/meteor-showers-will-happen-simultaneously-april-astronomers-say/16120332/
Szerző: Nagy Zsófia, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet
