Jellegzetes téli, ám nem feltűnő konstelláció, szabad szemmel is látható csillagai közepes fényességűek. Az égi egyenlítőtől délre helyezkedik el, az Orion lábánál fekszik. Megtalálásában segítségünkre lehet, ha tudjuk, hogy hol van a béta és a kappa Orionis, vagyis a Rigel és a Saiph, ugyanis alattuk kell keresnünk a Nyulat. Szomszédai közé tartozik az Orion, az Eridanus, a Galamb (Columba), a Nagy Kutya (Canis Maior) és az Egyszarvú (Monoceros).
Kultúrtörténet és mitológia:
A Nyúl már Ptolemaiosz 48 csillagképet tartalmazó katalógusában is szerepelt, leggyakrabban az Orion által vadászott állatként jelenik meg, akit Orion kutyái üldöznek. A Nyúl megbújik az égi vadász lábánál, miközben körülötte tombol a harc: Herkules hadonászik bunkójával, miközben a Sárkány fejét tapossa, Orion a vad Bikával száll szembe, az Ökörhajcsár (Bootes) vadászkutyáival űzi a Nagy Medvét, a Cet pedig közeledik a megláncolt Andromédához. Nem csoda tehát, hogy a Nyúl csendben csak lapul közöttük, hiszen nyomában vannak Orion kutyái (a Kis és Nagy Kutya). Mivel ő egy félénk állat, ezért a Sastól is fél, hiszen zsákmányállata. Ezért amíg a Sas főcsillaga, az Altair el nem tűnik a nyugati horizonton, addig a Nyúl nem kel fel.
Eratoszthenész szerint gyorsasága miatt Hermész helyezte az égboltra. Hyginus római író fűzte hozzá a következő történetet. Régen nem éltek nyulak Lerosz szigetén, amíg egy ember oda nem vitt egy vemhes példányt. Nem sok idő múlva megszülettek a kicsik, és mivel egy rendkívül szapora állatról van szó, hamarosan a sziget elkezdett hemzsegni tőlük. Elárasztották a földeket, és tönkretették a termést. A sziget lakóit pedig éhínség fenyegette, ezért összefogtak, hogy elűzzék a nyulakat. Végül az égre helyezték emlékeztetőül, hogy a legártatlanabb dolgoknak is rossz vége lehet.
Ami a mitológiai történeteket illeti, azok meglehetősen eltérőek. Az egyik sztori szerint Orion leginkább nyulakat szeretett vadászni, ezért került égi képmásának közelébe. Az egyiptomi mitológiában Oriont Ozirisszel azonosították, a Nyúl csillagképet pedig Ozirisz hajójának tekintették – annak a hajónak, amin az isten átkel a Níluson, azaz a Tejúton.
Az arabok eredetileg Orion trónját látták benne, később azonban átvették a görögök nyúl értelmezését. Indiában az önfeláldozás példájaként ismert, ugyanis a mese úgy szól, hogy amikor Buddha egyik előző életében koldus volt és éhezett, a nyúl tűzbe vetette magát, hogy csillapítsa tanítójának éhségét, szenvedését. Hálából Buddha az égre emelte.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- α Leporis (Arneb): a csillagkép legfényesebb csillaga 2,58 magnitúdóval, egy sárga színű szuperóriás. Tömege 12-13-szorosa a Napénak. Ami a korát illeti, 13 millió évre becsülik azt. Nagy tömege miatt gyorsan elhasználta hidrogénkészletét, és már a csillagfejlődés utolsó fázisaiban van. Arab neve a „nyúl” szóból származik. Tőlünk 1283 fényévre található.
- β Leporis (Nihal): a második legfényesebb csillag, amely kb. 160 fényévre található a Földtől. Fényessége 2,84 magnitúdó. Kettőscsillag. Hagyományos neve, a Nihal azt jelenti, hogy: „szomjukat oltja”.
- γ Leporis: a csillagkép déli felében található csillag, fényessége 3,6 magnitúdó. Távolsága tőlünk 29 fényév. Van egy közös sajátmozgású kísérője, az AK Leporis (vagy γ Leporis B), amelynek fényessége 6,28 magnitúdó. Csillagászati jellemzői és a Földhöz való közelsége miatt a NASA Terrestrial Planet Finder missziójának kiemelt célpontja volt.
- R Leporis: változócsillag a Nyúl és az Eridanus csillagképek határán. Néha Hind bíborcsillagának is nevezik. Nevét a híres brit csillagász, John Russell Hind után kapta, aki 1845-ben figyelte meg először. Ez egy széncsillag, amely jellegzetesen vörös színű. Fényessége 5,5 és 11,7 magnitúdó között változik. A vörös színét az okozhatja, hogy a csillag külső légkörében található szén kiszűri a látható fény spektrumának kék részét. A csillag felfedezője úgy írta le, „mint egy csepp vér egy fekete mezőn”. Életének utolsó fázisában van.
Mélyég-objektum:
- Messier 79: gömbhalmaz, amely a legjobban januárban figyelhető meg. Fényessége 8 magnitúdó, szabad szemmel tehát nem, csak legalább közepes méretű távcsővel láthatjuk. Míg galaxisunkban a legtöbb gömbhalmaz a Nyilas csillagképben és környékén, a Tejútrendszer magja körül található, addig az M79 a galaxis középpontjától távol, az égbolt másik oldalán látható. Kb. 41.000 fényévre van tőlünk, és nagyjából 60.000 fényévre a galaxis középpontjától. Valószínű, hogy nem a galaxisunkban keletkezett. Azt feltételezik, hogy a Canis Major törpegalaxisban jött létre, amelyet jelenleg a Tejútrendszer széttép és elnyel. A fotó a Hubble űrtávcső által készített kép.
A borítón látható magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró