A Naprendszer 4 óriásbolygója – sorban a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz – idén szeptemberben és októberben gyönyörű négyesfogatot alkotnak az égen, a csapatot pedig az egyre dagadó Mars kíséri majd keletről.
A júniusi bolygófüzér egyfajta maradványaként látható együtt a 4 gázóriás és a parányi Mars. A bolygók azonban átvándoroltak az esti égre, és ez időben kerülnek szembenállásba a Nappal, azaz ilyenkor a legfényesebbek és a legnagyobb átmérőjűek. Az esti láthatóságuk és a nagy méretük igazán kedvezővé teszi megfigyelésüket. A szabadszemes bolygók mellet az egyébként nehezen megfigyelhető Uránusz és Neptunusz is együtt ránk vár, afféle maratonként a három ismertebb és fényesebb bolygóval.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló október 1-én a különleges alkalomból egész estés programmal várja az érdeklődőket, ahol az ország legnagyobb bemutatótávcsöveivel tudjuk majd szemügyre venni a Naprendszer óriásait.
Óriásbolygók megfigyelhetősége – miért éppen most?
Először is vessünk egy gyors pillantást bolygóink aktuális helyzetére a Naprendszerben:
A képen három dolgot láthatunk: egy színes hátteret (erről később), feketén jelölt ellipsziseket (bár első ránézésre mintha körök lennének), illetve lilával jelölt pöttyöket, ezek jelképezik a bolygókat. Az ellipszisek természetesen a bolygók pályáit szemléltetik. A bal felső sarokban látható 10 AU mérték 10 csillagászati egységnek, azaz a Nap–Föld-távolság tízszeresének felel meg. De mit jelölnek a színek? Bár az angol nyelvtudás segíthet (a színmagyarázat a bal alsó sarokban található), a megértéshez vessünk egy közelebbi pillantást egy hasonló ábrán, most csak a belső Naprendszerre.
A középső sárga pötty a Napot jelöli. A Földről (Earth) nézve az égbolt egy része mindig a Nap felé található – ezt „látjuk” a nappali égen, míg egy másik része éppen ellenkező irányban, a Nappal átellenben van. A sokat emlegetett oppozíció kifejezés is éppen ezt jelenti: azok az égitestek láthatók jól az éjszaka, amik szemben állnak („opponálnak”) a Nappal. A térkép az oppozícióban lévő égterületet zölddel jelöli, míg a számunkra nem látható, Nap által eltakart részt pirossal.
Végső soron ez a magyarázata az óriásbolygók nyár végi, őszi oppozíciójának: az első, teljes Naprendszeres képre tekintve láthatjuk, hogy mind a négy gázóriás (a Szaturnusz még éppen) a zöld régióban jár, vagyis egész éjjel megfigyelhető. Oppozícióban vannak, vagy közel járnak hozzá.
Táblázat: Naprendszer bolygóinak szembenállása a 2022 ősze során.
A Naprendszer térképein jól látszik az is, hogy az említett bolygók nem csak szinte szemben állnak majd a Nappal, de közben a lehető legközelebb kerülnek a Földhöz is. Ilyenkor a legnagyobb a látszó átmérőjük, és ilyenkor a legfényesebbek is – tálcán kínálva magukat a távcsöves megfigyeléseknek!
A Jupiterre igaz ez leginkább. Naprendszerünk bolygógigásza 12 év alatt kerüli meg a Napot, eközben a Föld hol közelebb, hol távolabb van tőle. A mostani oppozíció ennek a 12 éves keringési időnek éppen a minimális Földtávolságával esik egybe – a Jupiter uralja az esti eget, fényessége a Vénuszéval vetekszik, látszó átmérője döbbenetesen nagy: 12 év legnagyobb Jupitere néz le ránk az esti égen. Az úgynevezett „szuperhold” jelenségnél sokkal látványosabb különbségről van szó!
Október 1-én a Svábhegyi Csillagvizsgáló megnyitja kapuit – megrendezzük fennállásunk legnagyszabásúbb Óriásbolygók Éjszakáját!
A látványos eseményre való tekintettel természetesen nem tétlenkedünk. Az elmúlt években hozzánk látogatók már találkozhattak egy népszerű programunkkal, az Óriásbolygók Éjszakájával, azonban idén még tovább emeljük a tétet, és az eddigi talán legambiciózusabb eseményünket rendezzük most meg. Ez mind a megfigyelhető bolygók számában (idén mind a négy óriásbolygó lencsevégre kerülhet), mind a hadrendbe fogott távcsövek számában megmutatkozik!
A rendezvényre előjegyzéssel 100 fő számára borult idős program is biztosított, tiszta, derült ég esetén azonban a Svábhegyi Csillagvizsgáló történetében először mindenki számára megnyitjuk kapuinkat!
Hogy mindez miért érdekes? Nos: hiába hatalmas bolygó az Uránusz és a Neptunusz, de olyan messze vannak a Földtől, hogy egy átlagos, 10-15 centiméter átmérőjű, jó minőségű optikával felszerelt amatőrcsillagász távcsővel részleteket gyakorlatilag nem láthatunk rajtuk. Nézzük ezt meg egy szemléltető ábrán:
A számok mögötti kis macskakörmök (”) az ívmásodperc nevű mértékegység jelei. Az égbolton, a horizont mentén körbe nézve 360 fokos területet láthatunk be. Ennek a teljes körnek tehát 1/360-ad része egy fok – a Hold látszó átmérője például ennek éppen a fele, tehát fél fok. Egy fok egyenlő 60 ívperccel: vagyis a Hold látszó átmérője 30 ívperc. 1 ívperc pedig 60 ívmásodpercből áll – a Hold tehát nemcsak 30 ívperc, hanem 30*60 = 1800 ívmásodperc látszó átmérőjűként is kifejezhető. Az ábrán láthatjuk, hogy a Jupiter látszó átmérője közel 50”, míg a Neptunuszé kicsivel több mint 2”.
A külső naprendszerbeli Uránusz és Neptunusz korongátérője olyan kicsi, hogy a legtöbb, forgalomban kapható teleszkóp egyszerűen alkalmatlan a korongjukon levő érdemi részletek megpillantására. Már a korongalak vagy a peremsötétedés észlelése is sikernek könyvelhető el 250-300x-os nagyításon. Ezt szemléltetendő, lássuk egy 10 centiméter átmérőjű, kiváló optikájú lencsés távcsővel végzett észlelését.
Talabér Gergely 2021-es rajza az Uránuszról egy 9 centiméter átmérőjű lencsés távcsővel. Forrás: MCSE észlelésfeltöltő
A különbség szembeötlő. Az Uránuszról, Neptunuszról kis távcsővel nem tudunk érdemi rajzot, fényképet készíteni, hiszen az elérhető műszerekkel egyszerűen nem figyelhetők meg a részletek. Pedig rendkívül érdekes bolygókról van szó…
Ezért jön jól, ha az ember véletlenül rendelkezik egy 25 és egy 30 centiméter átmérőjű óriás lencsés távcsővel.
Az Uránusz, illetve a Neptunusz óriástávcsöves látványa. A felső sorban Kereszty Zsolt fényképei láthatók, melyeket saját 35,6 cm átmérőjű távcsövével készített Győrből. Forrás: MCSE észlelésfeltöltő. Az alsó sorban a Hubble űrteleszkóp képei láthatók az objektumokról. Forrás: https://solarsystem.nasa.gov/resources/609/hubbles-view-of-neptune/ , https://solarsystem.nasa.gov/resources/454/hubbles-uranus/
A Svábhegyi Csillagvizsgálónak pedig történetesen éppen vannak ilyen műszerei. És ha ez esetleg még nem lenne elég, az intézetnek van még egy 60 centiméter átmérőjű tükrös távcsöve is – de ez már tényleg csak a hab a tortán.
A távoli gázbolygók megfigyeléséhez tehát bevetjük ezeket távcsőóriásokat is. Ezekkel a műszerekkel jó légköri nyugodtság esetén olyan részletek bukkanhatnak elő még a parányi Neptunuszon is, amiket máshol kevés esélyünk van megfigyelni.
Rendezvényünk része a Nemzetközi Csillagászati Unió: 100 óra csillagászat nevű, nemzetközi kezdeményezésének, mely októberben egy 100 órás bemutató kampányban hívja fel a figyelmet a csillagos égbolt szépségeire. A rendezvénysorozat ideje alatt világszerte szerveződnek a csillagászati bemutatók, és nagyközönségnek szóló események, a Svábhegyi Csillagvizsgáló az Óriásbolygók Éjszakájával csatlakozik hozzá.
A programról részletes leírást található ezen a linken. Ha online már nem vásárolható jegy, ne aggódjunk, mert a csillagvizsgáló nyitva lesz, a helyszínen is lehet majd belépőt váltani. A várhatóan nagyszámú érdeklődőre való tekintettel a csillagvizsgáló egész területén sok-sok profi távcsövet is felállítunk, amikben a Jupiter és a Szaturnusz is csodásan látszanak majd, ezenkívül egy szakképzett csapat fogja a látogatók minden kérdését megválaszolni. Tucatnyi teleszkóp, számos bemutató csillagász, előadások, interaktív meteoritvizsgálat – mi már alig várjuk! És persze várjuk az érdeklődőket is!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló