A Marson túl, a Jupiteren innen, a Nap kisbolygó-övezetében kering milliónyi társával a (113202) Kisslászló nevet viselő, kb. 5 kilométer átmérőjű aszteroida. Nagyjából akkora, mint az Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a Mont Blanc. A nevet Kiss László barátja és kollégája, Sárneczky Krisztián adta ennek a hatalmas kőnek, de apró égitestnek, amit még 2002-ben fedezett fel. Ez adta a könyv címének ötletét is, hiszen minden fontos benne van: a főhős neve, meg az is, hogy sok köze van a számokhoz és az égi világhoz. A csillagászat, a „végtelen űr” évezredek óta mindenkit halálosan izgat, aki valaha fölnézett a lenyűgözően szép csillagos égre, mégis alighanem erről tudunk a legkevesebbet. Talán mert ezen a téren veszti el a mindennapi ember leghamarabb a fonalat, hiányos fizikai, matematikai, asztrofizikai, kozmológiai tudása miatt. A tudásszomj és a tudáshiány kínzó ellentmondásának korunkban egyik legeredményesebb feloldója Kiss László csillagász, akadémikus.
Kiss László (1972) csillagász, akadémikus. Okleveles fizikusként szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetemen, majd ugyanott tanított a közben megalapított csillagász szakon. Ösztöndíjakkal hét évig Ausztráliában kutatott és tanított, ahonnan az MTA Lendület Fiatal Kutatói Programja vonzotta haza 2009-ben. A következő másfél évtizedben mindent elért, amit – rangban és pozícióban – a hazai tudományos és szakmai életben elérhetett. 47 évesen az Akadémia rendes tagja lett, mellette pedig a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója. Megkapta a tudósok legrangosabb kitüntetését, a Széchenyi-díjat kutatói eredményeiért, utánozhatatlan stílusú tudománynépszerűsítő tevékenységéért pedig a Prima Primissima díjat. Mindent megkapott, már csak adni akar. A YouTube-on elérhető előadásainak megtekintésszáma: 3,8 millió. Eddig.
