Szereted a kihívást? – Figyeld meg a Merkúr és a Mars együttállását!

Szereted a kihívást? – Figyeld meg a Merkúr és a Mars együttállását!

2024 január 26
| Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
Gyönyörű és különleges látványt nyújt, amikor az éjszakai vagy éppen hajnali égbolton két vagy akár több bolygó együttáll.

Minél szorosabb az együttállás, annál látványosabb az esemény. Éppen ezért  érdemes megpróbálkozni a Merkúr és a Mars rendkívül szoros együttállásának megfigyelésével január 28-án hajnalban, 6:42-kor. Az észlelést nehezíti, hogy ekkorra már nem lesz teljesen sötét az égbolt, hiszen elkezdődik a polgári szürkület, illetve az is, hogy a két bolygó mindössze 2,5 fokkal lesz a horizont felett. Ám annak, aki szereti a kihívást, és vállalja a kockázatot, felejthetetlen élményben lehet része!

Ebben a rövid bejegyzésben igyekszünk segítséget nyújtani az észleléshez, illetve elmagyarázni, hogy miért is nem olyan egyszerű a jelenség megfigyelése, annak ellenére, hogy szabad szemmel is látható két bolygóról van szó. Az éppen 84%-os fázisban lévő Merkúr ekkor -0,2 magnitúdósnak, a tőle mindössze 22'-re lévő Mars pedig 1,3 magnitúdósnak fog látszani. A Mars az évnek nem minden szakaszában látszik az égbolton: ezzel a remek nyitánnyal kezdődik meg ebben az évben a Mars láthatósági időszaka.

Az észlelés kihívásai

1. Hajnali égbolt:

Mint ahogy azzal a legtöbben tisztában vannak, a sötét égbolton könnyebben észrevehetőek a csillagok, a bolygók, illetve a Hold, mint a nappali égbolton. Ez természetes, hiszen nappal a Nap bevilágítja az égboltot, és így a halványabb égitestek láthatatlanná válnak. A szürkületi égbolton azonban, ha szerencsénk van, esetlegesen meg tudjuk figyelni a legfényesebb éjszakai objektumokat, például a bolygókat is. A szürkületnek a csillagászatban három fokozatát különíthetjük el: a polgári szürkületet, a navigációs szürkületet, illetve a csillagászati szürkületet. Ezeket a Nap horizont alatti magassága definiálja a következőképp: polgári szürkületről van szó, ha a Nap 0 és -6 fokos magasság között található, navigációs szürkületről, ha -6 és -12 fok között, végül csillagászati szürkületről, ha -12 és -18 fok között. Ebből is látszik, hogy a legsötétebb szürkület a csillagászati, hiszen ekkor lejjebb van a Nap a horizont alatt, mint  a navigációs, illetve a polgári szürkület esetén. A 2024. január 28-ai együttálláskor a Nap nagyon közel lesz ahhoz, hogy láthatóvá váljon a nappali égbolton: a polgári szürkület kezdetén közelíti meg legjobban egymást a Merkúr és a Mars. Megjegyzendő, hogy ekkor a Vénusz is látszani fog még az égbolton, így a szemfüles észlelő azt is észreveheti.

  A hajnali égbolt kihívásai.
A hajnali égbolt kihívásai.

2. A horizonthoz való közelség

Szintén kihívást jelent az, hogy a két bolygó a horizonthoz igencsak közel fog elhelyezkedni az együttállás során, mindössze 2,5 fokos magasságban. Éppen ezért az észlelést egyéb tényezők is nehezítik. Érdemes emiatt olyan helyet választani a megfigyeléshez, ahol nincsenek mesterséges, illetve természetes akadályok a horizont közelében. A horizont közelében lévő objektumok észlelése emiatt azért is nehezebb, mert a légköri turbulenciák erőteljesebben befolyásolják az észlelés körülményeit, mint a zenithez közelebbi égterületeken. Szintén érdekes, hogy a felkelő Nap igencsak közel lesz a bolygóegyütteshez, így éppen azon a helyen kezd el az ég leghamarabb világosodni. Ilyenkor távcsöves megfigyelés esetén fontos az is, hogy odafigyeljünk arra, hogy nehogy belenézzünk a felkelő Nap vakító fényébe.

Ha nem lenne légkör, így látszana az együttállás. Az illusztráció egyúttal remekül megmutatja, hogy a felkelő Nap is megnehezíti a bolygóegyüttes észlelését.
Ha nem lenne légkör, így látszana az együttállás. Az illusztráció egyúttal remekül megmutatja, hogy a felkelő Nap is megnehezíti a bolygóegyüttes észlelését.

3. A Merkúr láthatósága az égbolton

Naprendszerünk legbelső, tehát a Naphoz legközelebbi bolygója a Merkúr, megfigyelése ezért is nehezebb az összes többi szabad szemes bolygóénál. Ennek számos oka van. Az észlelést nehezíti a Merkúr kis mérete is: látszó átmérője mindössze körülbelül 10 ívmásodperc. Emellett, mivel ez a bolygó kering a legközelebb a Naphoz, a Földről mindig a Nap közelében látszik, tehát abban a régióban, ahol a Nap fénye a leginkább kitakarja a többi égi objektumot. Az év során csak rövid ideig tartózkodik a Merkúr olyan égterületen, ahol kellőképpen távol van a Naptól ahhoz, hogy látható legyen. A Naphoz való közelség miatt szintén bonyodalmat okoz a megfigyelésekben az, hogy a Merkúr a keleti égbolton kel, általában napkelte előtt nem sokkal. Ezért tehát csak nagyon rövid ideig és csak a horizont közelében figyelhetjük meg.

Mindezek a nehézségek azonban ne szegjék kedvünket a megfigyeléstől, hiszen minél nagyobb a kihívás, annál édesebb a siker íze!

Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet