A nyolcadikai szembenállást egy másik különleges esemény tarkítja majd a hajnali órákban: A telihold elfedi a Marsot! Ebben a cikkben röviden összefoglaljuk azokat a tanácsokat, amelyeket egy kezdő amatőrcsillagásznak vagy egy lelkes amatőrnek érdemes tudnia a megfigyelés gyakorlati oldaláról.
Laikus vagyok, mi ez az egész?
A Föld pályáját két bolygó pályája fogja közre, a Naphoz közelebb kering a Vénusz (népi nevén Esthajnalcsillag), a Naptól távolabb a Mars. A Mars 1,9 földi év alatt kerüli meg a Napot egy viszonylag elnyúlt, ellipszis alakú pályán. Ez azt jelenti, hogy a két bolygó hol közelebb, hol távolabb jár egymástól: az alábbi GIF ezt szemlélteti.
A Föld és a Mars egymáshoz viszonyított égi járása. Forrás: Wikipédia
A Föld tehát időről időre megelőzi, lehagyja, majd utoléri a Marsot. Mivel a Föld nem sem egyhelyben áll, hanem szintén mozog, így a Mars valamivel lassabban, 2,2 évente, vagyis két év két hónap elteltével kerül földközelségbe. És valóban, a legutóbbi Mars-oppozíció 2020 októberében volt, a legközelebbi pedig 2025 januárjában lesz.
A Mars tehát nem látható mindig jól az égen, csak bő kétévente kerül ideális láthatósági pozícióba. Ráadásul az oppozíció előtti és utáni 3-3 hónap kivételével picike és jelentéktelen a bolygó, annál jobban érdemes fókuszálnunk hát a marsközelség időszakaira.
A Mars megfigyelése – szabad szemmel
A Mars novemberben és decemberben a legfényesebb csillagokat is túlszárnyalóan fog ragyogni, mérete az oppozíció idején meghaladja majd a 17 ívmásodpercet. Ez ugyan elmarad a 2020-as vagy a 2018-as nagy oppozícióktól, de még mindig igen szép látványt nyújt. Kárpótlásul ugyanakkor a vörös bolygó idén a horizont felett 70 fok magasan delel, vagyis csodálatos, városból is kényelmesen megfigyelhető lesz.
A Mars-oppozíciók ugyanis Magyarország földrajzi szélességéről nézve különös macska-egér játékot játszanak a csillagászokkal: amikor perihéliumi, azaz nagy oppozíció van, tehát igazán közel kerül hozzánk a Mars, olyankor délen a horizonthoz közel, nehezen megfigyelhető helyen, egészen alacsonyan látszik csak. Így a 2018-as nagy oppozíció során mindössze 17 fokos magasságban delelt. Ezzel szemben az aphéliumi, kisebb oppozíciók alkalmával a bolygó egészen magasra, akár 70 fokig is felkúszik az égen. Murphy törvénye – a déli féltekén kellett volna születnünk!
A közelmúlt és a közeljövő Mars-oppozíciói és a bolygó egymáshoz viszonyított látszó méretei. Forrás: nakedeyeplanets.com
Így a Mars most egész éjszaka megfigyelhető, magasra emelkedik, a Bika csillagképben keressük a fényes, vörös égitestet.
Szabad szemmel a bolygó színében érdemes gyönyörködni, illetve abban, ahogyan a Capella– Aldebaran–Betelgeuze háromszögben egyfajta „új, vörös csillagot” alkot. Fényessége november végére az égbolt összes csillagának fényességét meghaladja, még a Siriust is túlszárnyalja. Egyedüli vetélytársa a nála fényesebb Jupiter marad, amit azonban jellegzetes fehér színe miatt könnyen megkülönböztethetünk a Marstól.
Távcsöves marsvadászat
A mars távcsöves észlelése nem is könnyű, de hosszú távon annál hálásabb feladat. A bolygókorong viszonylag apró méretű: az oppozícióban levő 50” átmérőjű Jupiterhez képest az igazán nagynak számító, 17”-es Mars aprócska marad. A kis korongméret miatt nagy nagyítást kíván: 10 cm-es átmérőjű távcsővel is érdemes 200x fölé menni, egy 25-30 cm-es műszerrel pedig 400-500x körül fogja megmutatni az összes részletet. Az apró korong azonban annál fényesebb, mivel a Mars felületi fényessége jelentősen meghaladja az óriásbolygókét. A fénylő vörös korongon a felszíni alakzatok kontrasztja alacsony, lehet, hogy olyan része néz ránk a bolygónak, hogy elsőre nem is látunk rajta semmit, csak érzetre kifolyik a szemünk!
Ne adjuk fel. A Mars fényességét enyhén csökkenthetjük egy neutrális szűrővel, de sokkal jobban járunk, ha egy narancs színű szűrőt (W21) teszünk az okulárba. A kékesszürkének látszó marsi tengerek, és egyéb felszíni alakzatok ugyanis narancs szűrővel sokkal kontrasztosabban látszanak. A bolygó közepén levő alakzatok kontrasztja kisebb, a széléhez közeledve is javul a kontraszt. Naprendszerünkben a Mars az egyetlen bolygó, aminek könnyen megpillanthatjuk a felszínét (a Merkúr, Ganymedes, Io és Callisto jóval keményebb diók). Így a látottakat azonosíthatjuk is egy térkép, vagy planetárium-program segítségével. A jég borította pólussapkák is szépen fehérlenek a bolygó csúcsán, ezek szűrő nélkül láthatók meg a legjobban. Az Északi Pólussapka most különösen szép, lassan fogy, ahogy az északi félteke közeledik a tavaszi napéjegyenlőség felé. A Mars észlelés sava-borsa több megfigyelés után bontakozik ki, ahogy mi magunk is elkezdünk megismerkedni a bolygó felszíni alakzataival.
A bolygó forgásideje 24 óra 35 perc. Így ha minden nap ugyanabban az időpontban kapjuk távcsővégre a bolygót, majdnem ugyanazt az oldalát fogjuk látni, az alakzatok 15 fokot fordulnak el az égi kelet irányába. Ugyanazon esti megfigyelések mellett lassan, két hét alatt a bolygó másik oldala fordul felénk. Nagy élmény először megpillantani a Syrtis Major hatalmas, Indiához hasonlító sötét félszigetét, és a fölötte ülő világossárga Hellas medencét. Szintén csodálatos az Aurorea Sinus sötét szétágazó foltja, és vele szemben, északon a Niliacus Lacus tava. A Sinus Meridiani kettős félszigete a bolygó nullkörét jelzi, míg a Solis Lacus, a Mars szeme egy külső sötét keretből, egy belső szemfehérjéből és egy sötét szembogárból álló változékony képződmény. Kezdőként a legpechesebbek akkor vagyunk, ha épp a Mare Cimmerium néz felénk – bár a sötét tenger karéja szépen látszik a déli féltekén, a korong egészét betelíti a Tharsis és Amazonis világos medencéje, melyen csak a legtapasztaltabb észlelők láthatnak leheletfinom foltocskákat és csatornákat.
Az alakzatok azonosításához ajánljuk kis távcsővel az ALPO Mars-térképét:
Ennél pontosabb és sokkal részletesebb a főleg Eugene Antoniadi észlelései alapján készült Mars-térkép, amit Shiro Ebisawa kartográfus állított össze 1959-ben. Több mint 400 albedóalakzatot tartalmaz!
Ezen a kis távcsővel készült képekből összeállított GIF-en látszik a Mars forgása.
Abban is szerencsénk van, hogy az idei közelség idején a Föld és a Mars tengelye nagyjából egymással párhuzamosan állnak majd, vagyis egyszerre nyílik rálátásunk a déli és az északi féltekére is.
A nagy Mars-fedés
Az oppozíció napját egy különösen látványos jelenség koronázza majd meg, ugyanis a hajnali órákban, egészen pontosan 6:07 körül a Mars belép a Hold mögé! A Mars fényessége miatt a fedés szabad szemmel is szép lesz, de aki teheti, annak érdemes távcsőlencse mögül szemlélnie azt!
Fontos megjegyezni, hogy már időben, legkésőbb 6 órakor álljunk a távcsövünkkel a Marsra, és kövessük a bolygót, nehogy véletlenül lemaradjunk a pillanatról. Az ország keleti felében egyébként kissé hamarabb, 6:06 körül látszik majd a fedés, míg nyugaton később, 6:09-kor. Ennek oka, hogy a Föld–Hold-távolság jóval kisebb a Föld–Mars-távolságnál, vagyis fellép a perspektívahatás.
A belépéskor a tandem még tűrhető, 12-14 fokos magasságban lesz a horizont felett, de a 7 órakor (+/- 2 perc) történő kilépéskor már csak éppen súrolni fogják a látóhatárt. A belépést tehát reális esély van elcsípni, de már előre válasszunk ki egy kitakarásmentes nyugati-északnyugati horizontú észlelőhelyet!
Kedvcsináló rajzok és fényképek a Marsról
Kiss Áron Keve 2020. november 21-i fantasztikus rajza a Marsról egy 102/900-as Vixen apokromáttal végzett észlelés alapján. Forrás: MCSE Észlelésfeltöltő
Görgei Zoltán ceruzarajza szintén 2020. november 21-én készült, 90/1000-es refraktorral végzett észlelés alapján. Forrás: MCSE Észlelésfeltöltő.
Babcsán Gábor 2020. november 5-i rajza az óbudai Polaris Csillagvizsgálóból, a Magyar Csillagászati Egyesület főműszerével, a 203/2440-es refraktorral,345-szörös nagyítással végzett észlelés alapján készült. Forrás: MCSE Észlelésfeltöltő
Borítókép: Szoboszlai Zoltán remek fényképe a Marsról. A felvétel 2022. október 21-én készült Hajdúnánásról, egy 180/2700-as Makszutov–Cassegrain-távcsővel
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló