Éjszaka odamegyünk egy emberhez az utcán, és azt kérjük tőle, hogy mutasson egy csillagképet.
Nagy valószínűséggel mit fog nekünk mutatni?
Igen, a Göncölszekeret!
Pedig ez egy helytelen válasz, mivel (legalábbis hivatalosan) a Göncölszekér nem csillagkép, csak egy csillagcsoportosulás (aszterizmus). Viszont, ha még egy csillagképet kérdeznénk, akkor sok ember már bajban lenne.
Fedezzük hát fel együtt a nyári csillagképek változatosságát, a legkisebbektől a csillagkép-óriásokig, és pillantsunk bele kalandos mitológiai hátterükbe is!
Szóval hogy is van ez a göncölszekér?
A Göncölszekér a Nagy Medve csillagkép 7 legfényesebb csillagából álló csillagcsoportosulás. Sok kultúrában a Medve helyett (a teljes csillagkép talán inkább valami rágcsálóra emlékeztet) a magyar elnevezéssel Göncölszekér, 7 csillagból álló jellegzetes csoportosulást ismerték csillagképként. Magyarországon például ez fokozottan érthető is, hiszen a Nagy Medve teljes egészében nem is cirkompuláris, azaz nem látható a teljes csillagkép az év minden szakában.
A Göncöl csillagai viszont igen.
A legtöbb csillagkép nem cirkompuláris, ezért vannak nyári, téli, tavaszi és őszi csillagképeink. Mindegyik a „saját” évszakában figyelhető meg a legjobban.
A legtöbb népnek megvan a saját mondavilága, így a magyaroké is. Úgy tartjuk, hogy Göncöl egy híres, csodatevő táltos volt, aki az emberek között járva gyógyított, és állatokkal, sőt még növényekkel is tudott beszélni.
Egyszer azonban szekerének rúdja eltörött, de az emberek nem voltak hajlandóak neki segíteni. Így mérgében a lovai közé csapott, mire azok úgy meglendültek, hogy az egész szekeret felrepítették az égbe.
Az európai kultúrában (és így a hivatalos csillagászatban is) a görög mitológián alapuló csillagrendszer lett az elfogadott. Ezért a továbbiakban a görög csillagmondákból adunk egy kis ízelítőt.
A nyári csillagképek
Az évnek ebben az időszakában jó dolguk van az amatőrcsillagászoknak, mert általában nem kell fagyoskodni a távcső mellett. Cserébe rövidek az éjszakák, de legalább könnyű végigészlelni őket.
Nyáron a legfeltűnőbb csillagalakzat talán a Nagy Nyári Háromszög.
Ez az égbolt három, igen fényes csillagából álló háromszög, megtalálása meglehetősen egyszerű az őt alkotó csillagok fényessége miatt.
Egy nyári késő estén álljunk ki az ég alá és nézzünk pont a fejünk felé (a zenitbe) és itt látni fogunk egy, a környezetétől jóval fényesebb, kékesfehér csillagot, a Vegát.
Ez a nyári égbolt legfényesebb csillaga. Ezzel meg is van az első csillagunk.
Ha innen elindulunk az iránytű szerinti délkeleti irányába lefelé, nem sokára találkozni fogunk egy hasonlóan fényes csillaggal, ez lesz az Altair.
A harmadik csillag megtalálásához induljunk el a Vegától északkelet felé, a még alacsonyan járó, jellegzetes alakú Cassiopeia csillagkép irányába, hamarosan egy Vegától némileg halványabb, de hasonlóan kékesfehér csillagot találunk: ez a Deneb.
A nagy nyári Háromszög nagyon szembetűnő, így lehet, hogy csak felnézünk az égre és meg is fogjuk találni rögtön. Van egy jó hírem!
Ezzel már három nyári csillagképet meg is találtunk. A Vega a Lant csillagkép legfényesebb tagja, az Altair a Sasé, és a Deneb pedig a Hattyúé.
A csillagképek csillagainak beazonosításához használjuk a korábbi ábrát!
A nyári égbolt következő, jellegzetes, bár nem könnyen azonosítható csillagképe a Herkules, melyet az eddigre már megtalált csillagképek alapján fogunk megkeresni.
Tehát vegyük a Vegát és a gamma Cygni-t, azaz a Hattyú keresztjének közepén levő csillagot, majd kössük össze a kettőt.
Ha ezt a távolságot még egyszer rámérjük, a vonalunkra, a Vega felé, akkor a Herkules testéhez, négy halványabb csillagból álló trapézhoz kell kilyukadnunk. A trapéz négy sarkából indulnak ki fölfelé a "lábak" és a "kezek" lefelé.
A Herkules fejjel lefelé a Sárkány fején térdel, kezei a Kígyótartó felé nyúlnak. Tiszta, fényszennyezésmentes helyen jól kivehető a Vegától távolabb eső oldalon a "bordák aljánál" egy fénypaca.
Ez a paca az amatőrcsillagászoknak nagyon kedves M13 gömbhalmaz, de a részletekről csak később.
Hatalmas és jellegzetes nyári csillagképnek számít még a Kígyó és a Kígyótartó. A Kígyó azért érdekes, mert ez az egyetlen nem egybefüggő, hanem két részből álló csillagkép.
Tudniillik a Kígyótartó „beékelődik” a kígyó feje (Serpens Caput) és a kígyó farka (Serpens Cauda) csillagképrészek közé.
De tulajdonképpen ez a két csillagkép egynek látszik a szemlélő számára.
Megtalálása sem nehéz, csupán a Herkulestől kell a földrajzi dél felé elindulni, és megtaláljuk a nagy égterületen fekvő csillagképpárost.
A Kígyótartó lába éppen két déli állatövi csillagkép, a Skorpió és a Nyilas közé ékelődik be. A Skorpió igen jellegzetes, ollókkal rendelkező, felfelé ágaskodó, lenyúló farkú skorpióra emlékeztet, vörösen izzó szeme az Antares, vagy ellenmars, egy vörös szuperóriás csillag.
A Skorpió „farka” teljes egészében sajnos nem megfigyelhető hazánkból, de felkanyarodó és kettéágazó farka vége azért látszik. A Skorpiótól balra található Nyilas csillagkép magját gyakran szokták Teáskanna aszterizmusnak nevezni, mert meglehetősen hasonlít rá. Füle kelet felé, csőre nyugat felé, a háromszög alakú teáskannakupak pedig felfelé mutat.
A csodálatos nyári Tejút pont úgy halad, hogy a teáskanna csőréből „jön ki”, mintha az gőzölögne. Ennél természetesen több csillagkép látszik nyáron is az égen, azonban ezek vagy kicsinyek, vagy nem nyáriak, azaz nem a nyár a legmegfelelőbb alkalom a megfigyelésükre.
Történet a színfalak mögött
Ahogy már a cikk elején említettük, a csillagképek a görög mitológiából eredeztethetőek. A legenda szerint a Lant csillagkép lantja, a világ első lantja, amit Hermész készített csecsemőkorában egy teknős páncéljából.
Ez a lant Orpheuszhoz került, aki nagyon szépen tudott játszani rajta. Eurüdiké (Orpheusz felesége) halálakor az alvilágba került, azonban Orpheusz megegyezett Hádésszal, az alvilág istenével, hogy Eurüdikét elengedi. Ennek a következő feltétele volt: amíg nem ér a felszínre Eurüdiké, addig nem nézhet hátra Orpheusz.
Sajnos azonban nem bírta ki, ezért felesége visszaszállt az alvilágba. Zeusz emlékeztetőül felhelyezte a lantot az égboltra.
A Hattyú csillagkép is Zeuszhoz köthető, ugyanis egy hattyú képében szállt le egy halandó nőhöz, Lédához, akinek ikrei született ebből a találkozásból.
Ezek után nem meglepő, hogy a Sas csillagkép mitológiája is a görög főistenhez kapcsolható. Prométheusz, az emberek teremtője tanította meg az embereket a különböző mesterségekre, azonban ez Zeusznak nem tetszett, ezért úgy büntette Prométheuszt, hogy egy sziklához kötözte.
Ebben a fő kegyetlenség az volt, hogy ott volt egy sas is, aki ette Prométheusz máját. Mivel Prométheusz halhatatlan volt, ezért a sas minden egyes nap megette a máját, mialatt a kínok kínját élte át. Héraklész (Herkules) azonban megölte a sast, és kiszabadította Prométheuszt.
Zeusz helyezte fel a sast az égre.
Héraklész (a római mitológiában Herkules) Zeusz egyik halandó fia, akit különösen kedvelt a főisten.
Nagyon erős és leleményes volt, hiszen 12 majdnem lehetetlen próbát sikerült teljesítenie.
Életének majdnem úgy lett vége, hogy megmérgezték, de Zeusz végül az égbe emelte és halhatatlanná tette.
A mondák szerint Apollón (a művészetek és a gyarmatosítás istene) a Kígyótartó. Annak állítanak emléket a csillagképek, hogy 5 napos korában megölte a szörnyűséges Püthón kígyót, és egy hegyet döntött rá.
Egy másik történet ezzel szemben Aszklépiosszal, a gyógyítás istenével azonosítja a Kígyótartót, melynek kezében levő, kígyó által körbefont pálca a gyógyszertárak cégérében a mai napig jól ismert.
Láthatjuk, hogy gyilkosságoktól korántsem mentesek a csillagmondák, így van ez a Skorpiónál is. A hatalmas vadász, Orion, szerelmes lett Artemiszbe a Hold és a vadászatok istennőjébe.
Artemisz létrehozta a skorpiót, hogy megölje Oriont. Az ízeltlábú még az égen is üldözi a vadászt, de sosem éri el, hiszen amikor a Skorpió teljesen lenyugszik, az Orion még éppen fel sem kelt, és viszont, amikor az Orion már teljesen lenyugszik, a Skorpió ollói csak éppen kezdenek felbukkanni az égen. Az Orion éppen téli, a Skorpió pedig nyári csillagkép.
A Nyilas csillagkép is Héraklészhez kapcsolható. A leleményes istengyermek meglőtte egy mérgezett nyíllal egy kedves kentaur barátját, Kheirónt, aki nagyon szenvedett halhatatlanságának köszönhetően. Később ez alól feloldozást kapott, és felkerült az égre.
És most következzen valami egészen más…
Ha valaki nem csak szabad szemmel szeretné a nyári eget kémlelni, annak jó választás lehet egy binokulár.
Ezzel a Tejút sávjában bóklászva magunk is sok-sok szépséget fedezhetünk fel, a nagy látómező miatt sok olyan alakzatot is találhatunk, amit nagyobb távcsővel nehezen.
De ha valakinek van nagyobb távcsöve is, annak összeállítottunk egy listát, hogy mivel érdemes kezdeni:
- Albireo: A hattyúban lévő színpompás kettőscsillag. Nagyobb műszerben jól látszik a két tag közötti színkülönbség. A főkomponens narancssárgának, a kísérő pedig kékesfehérnek látszódik.
- Epszilon Lyrae: A Lantban található „kettős-kettőscsillag”. Már akár szabad szemmel is észlelhető, hogy nem egy csillagról van szó, azt azonban, hogy dupla kettős, csak nagyobb nagyításon láthatjuk.
- M13: Gömbhalmaz, a már említett Herkules-beli paca, az északi égbolt legfényesebb gömbhalmaza. Már binokulárban is szépen mutat, de nagyobb távcsővel sok-sok csillagot lehet benne felfedezni.
- M92: Szintén csodálatos, formás és sziporkázó gömbhalmaz a Herkulesben. Kicsit kisebb, mint az M13, azonban koncentráltabb.
- M4: A hozzánk legközelebbi gömbhalmaz, a Skorpióban található az Antares mellett, nagy, diffúz, binokulárral is pompásan látható.
- M8-M20: A Nyilasban található, úgynevezett Lagúna-köd és Trifid-köd már akár binokulárral is megfigyelhető, nagyobb műszerekkel kusza részletek bontakoznak ki.
- M57: A Lantban található planetáris köd, a híres Gyűrűs-köd. Már 8-10 cm-es távcsővel is jól látszik a 9 magnitúdós köd. Megfigyeléséhez nagyobb nagyítás szükséges.
Ezeken kívül természetesen még tengernyi megfigyelnivaló akad, ez csupán egy rövid, kedvcsináló ízelítő.
Csillagos, tiszta éjszakát mindenkinek!
Ha csak szabad szemmel gyönyörködünk, fedezzük fel a csillagképeket, ha pedig egy binokulár vagy kistávcső is akad házunk táján, merüljünk el a nyári égbolt égitesteinek felfedezésében!
Szerző: Kóti Dávid Attila, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 A borítókép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Star_chart#/media/File:Planisph%C3%A6ri_c%C5%93leste.jpgTetszett a cikkünk? Olvad el ezt is! AZ ESTHAJNALCSILLAG TITKAI – MILYEN GYORSAN FOROG A VÉNUSZ?