C/2021 S3 PANSTARRS
Az üstökösök elnevezésének régi hagyománya van a csillagászat tudományában. A legtöbb esetben megkapja a felfedezője/felfedezői nevét, azonban a fentebb látható névnek teljesen más a története. A Pan-STARRS program célja, hogy megtalálja a Föld közelében lévő kisbolygókat. Az aszteroidákat megfigyelik, hogy megbizonyosodjanak azok veszélytelenségéről vagy az esetleges becsapódás időpontjáról. A hatalmas teleszkópok felvételeket készítenek az égbolt egyes területeiről különböző időpontban, majd azokat összevetve számos tranziens objektumot fedeznek fel. Azonban nem csak több méteres űrsziklákat, hanem üstökösöket is megtalálnak a módszerrel. A C/2021 S3 megtalálója Robert Weryk volt, aki a hawaii Maui szigeten levő Haleakala Obszervatóriumban található 1,8 méteres távcsővel 2021. szeptember 24-én fedezte fel az égi vándort.
A megfigyelések során számos adatot gyűjtenek, amelyekből kiszámítható az égitest keringési ideje, pályája, földközelségének időpontja és a fényessége is. A modern technológia ellenére az utóbbi előrejelzése rendkívül nehéz, mivel az üstökösök anyagában nagy mennyiségű fagyott víz és gáz található. Ahogyan megközelíti központi csillagunkat, a Napból érkező sugárzás felmelegíti a felszínét. Ennek hatására a gázok szublimálnak, és megjelenik a kométa gáz- és porcsóvája. A legpozitívabb előrejelzés szerint 7,5 magnitúdós lesz a C/2021 S3, amit kedvező feltételek mellett egy binokulárral vagy egy 10-15 centis távcsővel is észlelhetünk. A fentebbiek ellenére érdemes azonban 8-9 magnitúdó körül várni a fényességét.
Hármas randevú
Az első lehetőségünk február 8-án hajnalban, 04:45 után lesz. A délkeleti égbolton a Kígyótartó csillagképben, 10 fokos magasságban lesz, és egy órán át észlelhető a kométa. A horizont közelsége miatt tereptárgyaktól és fényszennyezéstől mentes helyről érdemes próbálkozni. Az előrejelzés szerint 7,6 magnitúdós lesz az égi vándor, amit binokulárral észlelni igazi kihívás. Ekkor még a távcsöves megfigyelők lesznek előnyben, mivel két mélyég-objektum között lesz megtalálható a C/2021 S3.
A Földtől 30000 fényévre levő NGC 6287 jelű gömbhalmazt William Herschel, 1784. május 21-én fedezte fel. A több tízezer csillagnak otthont adó halmaz 10 magnitúdós, a keresőtávcsőben halvány derengésként lesz látható. Több százszoros nagyításra lesz szükségünk egy 10-15 centis távcsővel, hogy csillagokra bontva láthassuk.
A másik objektum a 11,3 magnitúdós IC 4634 planetáris köd, amely 12.000 fényévre van tőlünk. Az élete végén járó csillagnak nem volt elegendő tömege, hogy felrobbanjon, hanem csak a külső gázrétegét vetette le. A hatalmas gázhéj azóta szeli a világűrt. A mi Napunk kb. 5 milliárd év múlva hasonló sorsra fog jutni. Sajnos ezt a planetáris ködöt halványsága miatt csak 15 centis vagy annál nagyobb távcsőben lehet észlelni. Az üstökös kicsivel több mint 35 ívpercre lesz a gömbhalmaztól és a ködtől, amely szögtávolság a telihold átmérőjénél nem sokkal nagyobb. A nehéz észlelési körülmények ellenére érdemes próbálkozni, mivel egyszerre három objektumot is tudunk észlelni egymáshoz közel.
Messier találkozása az üstökössel
Szerencsére sokkal ígéretesebb lehetőségünk lesz ugyanezt az üstököst észlelni február 13-án, kedden, 05:00-tól. Ismét a délkeleti égboltra kell tekintenünk, azon belül a Kígyótartó csillagképet kell felkeresnünk. 15 fokos magasságban szeli az égboltot a 7,5 magnitúdós égi vándor, és csak 22 ívperce lesz a Messier 9 gömbhalmaztól. A kis távolság miatt – kevesebb mint a Hold látszó átmérője – akár egyszerre is észlelhetjük a kettőt. Az M9 a híres francia csillagász, Charles Messier vezetéknevét viseli, aki a korszaka nagy üstökösvadásza volt. A távcsövével több kométát is felfedezett, ahogyan azok elmozdultak a háttércsillagok között. Azonban olyan égitesteket is észlelt, amelyek üstökösszerűek voltak, de nem mozdultak el a csillaghoz képest. A csillagász egy nagy katalógust hozott létre, amely több mint 100 objektumot tartalmazott. A 25.800 fényévre lévő hatalmas csillaghalmaz 90 fényév átmérőjű és 250.000 ezer csillag otthonául szolgál. Rendkívül gyorsan, 224 km/s sebességgel távolodik a Földtől, és csak 5.500 fényévre található a Tejútrendszer központjától. A 8,4 magnitúdós gömbhalmaz 10-15 centis távcsőben megfelelő – több százszoros – nagyítással már csillagokra bomlik.
Kszí Serpentis üstököse
Végül, de nem utolsósorban még egy alkalom nyílik megpillantani az üstököst, amely talán a legjobb lehetőség. Február 18-án, vasárnap a szokásos időpontban ismét a Kígyótartó csillagképet kell megkeresnünk. Azonban most nem egy halvány mélyég-objektum mellett, hanem a Kígyó csillagképben, 18 fokos magasságban lévő Kszí Serpentis csillagtól csak 33 ívpercre lesz. A csillag szabad szemmel is látható, mivel magnitúdója 3,5, és a már említett távolság a telihold átmérőjénél kicsivel nagyobb.
Egy binokulárban akár egyszerre is láthatjuk a fehér színű csillagot és a 7,4 magnitúdós kométát. A Kszí Serpentis 105 fényévre található tőlünk és majdnem 7000 Celsius-fokos a felszíni hőmérséklete. A Napunknál kétszer nagyobb csillag – 3 millió kilométeres az átmérője – 19 fokos magasságban lesz, így a fényszennyezés már kevésbé zavarja az észlelést.
Az égi vándor észlelése sajnos nem lesz egyszerű, azonban az egyes alkalmakkor nem csak a szép üstököst, hanem planetáris ködöt, gömbhalmazokat és egy közeli csillagot is megpillanthatunk. Binokulárral való észlelésre 13-án és 18-án van a legnagyobb esély. Amennyiben van egy 10-15 centis távcsövünk és az időjárás is engedi, érdemes mind a három alkalommal próbálkozni.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász