Ezt a jellegzetes színt a vas oxidációja (rozsdásodása) okozza a kőzetekben. Színe miatt talán nem is csoda, hogy az ókori rómaiak Mars istenhez, a háború istenéhez kapcsolták. Vöröses felszíne pedig rendkívül izgalmas és különleges képződményeket rejt. Itt található ugyanis Naprendszerünk legnagyobb vulkánja, az Olympos Mons, amely kb. 27 km magas és 600 km az átmérője. Továbbá a Mars büszkélkedhet a legnagyobb völggyel is, amelynek neve Valles Marineris. A mintegy négyezer kilométer hosszú és több mint 8 kilométer mély kanyon a Mariner–9 űrszondáról kapta a nevét, mivel ez az űrszonda készített róla először részletes felvételeket 1971-ben.
Ez az egyik legjobban megvizsgált égitest a Naprendszerben, és az egyetlen bolygó, ahova rovereket küldtünk az idegen táj felfedezése érdekében. Jelenleg három rover működik a bolygón: a Curiosity, a Perseverance és a Zhurong. A küldetések során pedig bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a Mars évmilliárdokkal ezelőtt a jelenleginél sokkal nedvesebb és melegebb volt, és vastagabb légkör burkolta.
A Mars, akárcsak a többi bolygó, ellipszispályán kering a Nap körül. A bolygók a keringési pályáik és relatív pozícióik miatt a Földről nézve retrográd mozgást is végezhetnek. Ekkor úgy tűnik, mintha a szokásos, előrehaladó mozgás helyett visszafelé haladna a pályáján. De miért is következik be ez a látszólagos mozgás?! Vegyük a Mars és a Föld esetét; a Föld a Marshoz képest gyorsabban kering a Nap körül és amikor a Mars „mögé”, azaz a Marsot és a Napot összekötő egyenes közelébe érkezik, majd megelőzve a bolygót, a Mars elkezd látszólag hátrálni a pályáján a háttércsillagokhoz képest. Szerencsére nem is kell sokat várni a következő retrográd mozgásra; december 7-én átfordul a Mars, és elindul visszafelé. Ám előtte még egy látványos együttállást is megfigyelhetünk.
Azok a csillagok, csillaghalmazok, amelyek az ekliptika síkjában vagy ahhoz közel helyezkednek el, időről időre közel kerülhetnek a szintén ebben a síkban keringő bolygókhoz, így például a Marshoz. Ekkor tudunk a Földről különböző látványos csillagászati eseményeket, például együttállásokat megfigyelni. December 4-én hajnalban a Mars a Rák csillagképben levő Messier 44 nyílthalmazt fogja megközelíteni, és egymástól mindössze 1,7°-ra lesz majd megfigyelhető a két objektum. Az M44 nyílthalmaz akár csak egy kis kézi távcsővel vizsgálva is már pompás látványt nyújt, jó néhány tagja látható már a legkisebb optikai segédeszközzel. Amennyiben felpattannánk egy fénysebességgel közlekedő űrhajóra, 607 év múlva oda is érhetnénk a Praesepe halmaznak is nevezett, fiatal, kékes csillagokhoz. Tagjai közös csillagközi gázfelhőből alakultak ki, laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással. Általában fiatal (jellemzően egymilliárd évnél fiatalabbak), fémgazdag csillagok alkotják. A nyílthalmazt több mint 1000 csillag alkotja, különlegessége pedig, hogy közelsége és nagy mérete miatt tiszta, derült és sötét, holdfénymentes (nagyon fontos!) égbolton szabad szemmel is megpillantható, halvány derengő foltként a Rák csillagkép közepében. A Földhöz egyik legközelebbi nyílthalmaz igazán hálás észlelési célpont fényes csillagjainak, azok színeinek és elrendezésének köszönhetően.
November 28. és december 8. között tudjuk éjszakáról éjszakára megfigyelni a Mars és az M44 nyílthalmaz együttállását, így szerencsére egy-egy borult éjszaka még nem akadályozza meg teljesen a két objektum közelségének megfigyelését. December 4-én, szerdán jó korán, fél négykor hajnalban látszik a bolygó és a csillaghalmaz legközelebb egymáshoz, mindösszesen 1,7°-ra egymástól, és a déli horizont felett jó magasan, kb. 63°-kal lesz megfigyelhető az égi páros. Nem szükséges azonban olyan korán felkelni az együttálláshoz, mert előző este nem sokkal nyolc óra előtt kel fel a Mars és 3-án 23 órakor már elég magasan lesz az égi páros keleti irányban, hogy az együttállást megcsodálhassuk, és az egymástól való távolságuk is a másnap hajnalihoz képest szinte észrevehetetlenül lesz csak nagyobb.
A kékes csillagokat tartalmazó nyílthalmaz mint égi ékszerdoboz közelében vörösen fénylik majd a -0,6 magnitúdó fényességű Mars. A bolygó megvilágítottsága ekkor 93%, vagyis majdnem teljes pompájában figyelhetjük majd meg. A Mars esetében amúgy is inkább finomabb, teltebb korong alakú fázisváltozásokat láthatunk, nem olyan nagy mértékűeket, mint amelyeket a belső bolygókon, a Merkúron vagy a Vénuszon.
És bár ilyen égi „találkozók” nem gyakran adódnak, szerencsére viszonylag hosszabb időn keresztül élvezi majd a Mars és a Méhkas halmaz egymás társaságát. Ezt követően azonban december 8-a után a vöröses Mars már búcsút int a halmaznak, és folytatja tovább útját az égbolton.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló