Ezúttal július 10-én éjszaka két csillagfedésnek is tanúi lehetünk, és még csak fenn sem kell maradni hozzá kifejezetten sokáig. Az első csillagfedést este 21:31 körül, a másodikat pedig háromnegyed órával később, 22:14-kor figyelhetik meg majd az érdeklődők a nyugati égbolton. Az észleléshez binokulár vagy kis távcső használata javasolt, hogy mindenképpen teljes legyen az élmény mert még nem teljesen lesz sötét. A megfigyeléshez ezúttal is javasolt tiszta horizontú helyet választani, mert bár a Hold 16 fokos magasságban lesz az első fedéskor, később egyre alacsonyabbra kúszik az égbolton, így a második fedésre már csak 9 fokos magasságban lesz. A Hold, illetve a csillagfedések minden kedvelőjének ajánljuk ezt a dupla élvezetet.
A hónap elején egzotikumnak számított a szinte papírvékony holdsarló megfigyelése, s nem sokkal később ennek megfelelően beköszöntött az újhold. Július 10-én, szerdán ismét vékony sarlóként figyelhetjük meg az égbolton, de ezúttal nem C, hanem D betű alakját veszi fel, ami azt jelenti, hogy ismét növekvő, „dagadó” fázisába lépett. A sarló már 22%-os fázisú lesz, így észrevétele az égbolton nem jelent majd különösebb kihívást derült idő esetén, azonban továbbra is kellemes látványossággal szolgál már önmagában is a megfigyelése.
Az első csillagfedést az Oroszlán csillagkép Khí Leonis elnevezésű csillaga szolgáltatja, amely még a szürkületi égbolton, este 21:31-kor belép a Hold hamuszürke fénnyel megvilágított sötét oldalán, annak is a kellős közepén. Talán addigra már megfelelően sötét lesz ahhoz, hogy észrevegyük a Hold körül a nevezetes csillagképek legfényesebb csillagait az égbolton: ekkor ugyanis éppen két állatövi, más szóval ekliptikai csillagkép, a Szűz és az Oroszlán közé ér majd égi kísérőnk, amely csillagképek különös figyelmet kaptak mind a csillagászatban, mind a popkultúrában. Ekkor tehát a Hold bár nem lesz kifejezetten magasan az égen, még egy kevésbé átlátható helyről is van esélyünk észrevenni 16 fokkal a horizont fölött. A belépő csillag látszó fényessége 4,6 magnitúdó, így bár szabad szemmel is észrevehető holdfénymentes égen, azt azonban, ahogy eltűnik a Hold sötét oldalán, érdemes inkább kis távcsővel vagy binokulárral megfigyelni az élmény teljességének eléréséhez a szürkület miatt. Nincs is érdekesebb, mint ahogy egy apró fénylő pontocska elbújik a Hold mögött az égbolton, ahol az előbb még ott volt! Bár kétségkívül látványosabbnak mondható egy ki-, vagy belépés is a világos oldalon, egy hamuszürke fénnyel megvilágított sötét oldali belépés megfigyelése talán a legmegkapóbb.
A második belépést egy kevésbé fényes és kevésbé neves csillag szolgáltatja majd, mégpedig a HD 96272 katalógusszámmal illetett, 7,3 magnitúdós látszó fényességű csillag. Itt már csak a csillag fényességéből fakadóan is érdemes távcsövet használni az észleléshez, hiszen ez a csillag szabad szemmel nem is látszik. Amikor este 22:14-kor eltűnik szintén a holdsarló sötét oldalán, égi kísérőnk már 9 fokos magasságba süllyed. A horizont így már igencsak közel lesz, így ha az első fedést még egy kevésbé akadálymentes helyről néztük, a másodikra mindenképp érdemes máshova menni, ahonnan jól látszik a nyugati látóhatár vonala.
Júliusban tehát szinte minden nap megörvendeztet minket a csillagos égbolt, s különösképpen a Hold, 10-én pedig, miután megnéztük a naplementét, érdemes még egy kis időt a szabad ég alatt tölteni, hogy ilyen ritkán bekövetkező csillagfedéseket figyelhessünk meg.
A képek forrása: Stellarium.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet