A horizont felett 15 fokos magasságban, egymástól három fokra figyelhetjük meg a -1,9 magnitúdós fényességével a kora tavaszi estéinket még mindig beragyogó Jupitert és a mindössze 5%-os fázisú, cérnavékony holdsarlót.
Ez már önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy szemünket a navigációs szürkület végén, negyed kilenc körül a nyugati látóhatár fölé vessük, de az eseményhez felsorakozik két olyan további vendégszereplő, akik akár önállóan is elvinnék a show-t!
Ezek a 3,5" korongátmérőjű, 5,8 magnitúdójával éppen csak a szabadszemes láthatóság határán billegő zöldeskék bolygó, az Uránusz, és (szándékosan utoljára bemutatva) az év üstököse, a 12P/Pons-Brooks! A négyes két háromszöget formáz majd egünkön, legfelül az Uránusszal, alatta egymás mellett a Jupiterrel és a holdsarlóval, alattuk pedig az üstökössel.
Mielőtt részletesen bemutatnánk az est „sztárjait”, térjünk ki arra, hogy mi szükséges a nem mindennapi jelenség megfigyeléséhez.
Mindenekelőtt természetesen tiszta égbolt – a hosszú távú előrejelzések ezzel kapcsolatban optimisták, legyünk mi is azok. A Jupiter és a holdsarló közeli párosa szabad szemmel is könnyen megtalálható lesz, amennyiben olyan helyről nézzük, ahonnan tiszta rálátás van a nyugati horizont feletti égboltra. Az Uránusz már keményebb diónak ígérkezik: a látóhatár közelsége, a bolygó halovány fénye és a szürkület miatt megpillantásához legalább kistávcsőre lesz szükségünk. A 12P/Pons-Brooks kométa 4,2 magnitúdóra várt fényessége viszont elvben lehetővé teszi a közvetlen észlelését, de egyrészt itt is érvényesek az Uránusznál elmondottak, másrészt ha igazi „üstökös-feelingre” vágyunk, akkor ajánlott a minél erősebb optikával bíró teleszkóp.
Készüljünk tehát mindennel, amink van és a fényképezőgépet se felejtsük otthon, keressünk egy sötét észlelőhelyet, és indulhat a parádé.
Akik pedig nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, és / vagy szeretnék, ha profi bemutató csillagászok mutatnák be nekik a jelenséget, azokat várja a Svábhegyi Csillagvizsgáló április 11-13 között. A programokról bővebben itt tájékozódhatnak!
A láthatósága végén járó Jupiter
A bolygók királya 2023. májusában tért vissza a hajnali égboltra és azóta is uralja az éjszakáinkat ragyogó világítótoronyként, lassan közeledve a nyugati látóhatárhoz és láthatósága végéhez. Április végén a polgári szürkületben már csak 5 fokos magasságban jár majd az óriás, búcsúzzunk hát el tőle méltóan az április 10-i együttállás alkalmával.
Az 5%-os megvilágítottságú holdsarló
A vékony holdsarló megfigyelése ősi sport az amatőrcsillagászok körében. Ezúttal könnyedén csatlakozhatunk a kihíváshoz, hiszen az 5%-os megvilágítottságú, kereken 48 órás holdsarló megpillantása nem jelenthet túlzottan nagy gondot – ha tudjuk merre keressük. . Másfelől ezúttal a Jupiter tekinteteket vonzó látványa is segíteni fog. Ragyogó jelenség lesz!
A lassan búcsúzó Uránusz
A Jupiter mellett áprilisban búcsút kell vennünk egy másik naprendszerbeli gázóriástól, az Uránusztól is. Közel egy évig, 2023. május végétől láthattuk: először csak a hajnali látóhatáron pislákolt, júniustól viszont már könnyen megtalálhattuk a mindvégig a Nagy Testvér, a Jupiter nyomában járó bolygót. A páros a Holddal kiegészítve egymás után szállította a látványosabbnál látványosabb együttállásokat. Fényessége novemberben érte el a maximumot, amikor 5,6 magnitúdójával tiszta égbolton, sötét észlelőhelyen könnyedén megpillantható volt szabad szemmel is. A láthatósági időszakának egyik utolsó nagy dobása lesz ez az este!
A (várhatóan) az év üstököse, a 12P/Pons-Brooks
A 12P/Pons-Brooks kétségtelenül az év eddigi leglátványosabb kométája, 4,6 magnitúdós fényességével elméletileg szabad szemmel is könnyen megtalálható.
Sajnos itt, az északi féltekén már nem sokáig csodálhatjuk fantasztikus zöldes kómáját, hosszú csóváját: április 21-én perihéliumba, azaz pályájának a Naphoz legközelebbi pontjára kerül, ekkor már nem lesz látható. Az ezt megelőző időszakban is egyre nehezebb lesz megtalálni, napnyugta után napról napra közelebb kerül a nyugati horizonthoz – a Jupiterhez és az Uránuszhoz hasonlóan a 12P/Pons-Brooks láthatóságának is az egyik utolsó nagy dobása lesz ez az este.
Ne hagyjuk ki az alkalmat és vadásszuk le az égi vándort – amely csak 71 év múlva tér vissza újra a Föld közelébe – minél erősebb távcsővel, akár a Svábhegyi Csillagvizsgálóban!
Tiszta egeket kívánunk!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2024
https://stellarium-web.org/