Épp csak túl vagyunk 2459216 JD-n, vagy ahogy többeknek ismerős, 2021 január 1-én, azaz sikeresen megtettünk még egy ellipszist a Nap körül.
A mögöttünk álló 924 375 700 km sok kihívással járt, de az utat megannyi együttállás, meteorraj, üstökös és egyéb égi jelenség varázslatos látványa szegélyezte.
Most itt az idő, hogy ismét előre tekintsünk, nézzük hát, mit tartogat nekünk az égbolt január hónapban.
A Föld napközelben
A Föld, így rajta mi is, közel kör alakú ellipszis pályán keringünk a Nap körül. A pálya alakja miatt van, hogy közelebb vagyunk a Naphoz, van, hogy távolabb kerülünk csillagunktól. 2021-ben január 2-a az a nap, amikor legközelebb kerülünk központi égitestünkhöz.
Elsőre ez meglepő lehet, hisz intuitív módon arra is gondolhatnánk, hogy nyáron vagyunk napközelben és télen pont, hogy eltávolodunk. Valójában az évszakok változását a Föld tengelyferdesége okozza, nem a Naptól való távolság.
Ezt abból is láthatjuk, hogy ameddig a déli féltekén nyár van, addig nálunk tél, pedig természetesen egyforma távolságra vannak a Naptól adott időpontban.
Quadrantida meteorraj
Január 3-án érkezik az év első csillaghullása, a Quadrantidák. Bár maga a meteorraj december 28-tól január 12-ig megfigyelhető, a csúcsa csak néhány órán át tart a 3-ról 4-re virradó éjszaka.
A Quadrandidák radiáns pontja a mára már nem létező Falikvadráns (Quadrans Muralis) csillagképben található, az Ökörhajcsár és a Sárkány között, tehát, ha látott hullócsillagok csíkját meghosszabbítjuk, azok ebbe a pontba mutatnak.
A hullás maximumán, azaz a 4-e hajnali órában akár 100 hullócsillagot is láthatnánk, de az elméleti maximum 120 is lehet. A meteorraj radiánsának horizonthoz való közelsége, és az este felkelő Hold miatt azonban nem számíthatunk ekkora parádéra.
A Merkúr és az Óriásbolygók
Az elmúlt hónapokban végignézhettük, ahogy a Naprendszer két legnagyobb bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz átszeli az éjszakai égboltot, közben egyre közelebb kerül a Naphoz. December 21-én a nagy együttálláskor egymással már találkoztak, most pedig a Merkúrt vették célba.
A Merkúr - akárcsak a Vénusz - közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, ezért mindig a Nap irányában láthatóak. Vagy pirkadatkor, vagy az esti szürkületben bukkannak fel szabad szemmel.
Mivel a Jupiter és a Szaturnusz heliákus nyugvása is a hónap végén esedékes, ezért most őket is a Nap mellett érdemes keresni.
A Merkúr először a Szaturnuszt közelíti meg. Január 9-én mindössze 1,8° választja majd el egymástól a két égitestet. Két nappal később, 11-én a Jupiter még közelebb merészkedik a legbelső bolygóhoz, őt alig 1,4°-ra látjuk majd a Merkúrtól a napnyugat utáni órában.
Ezután az óriásbolygók tovább közelednek a Naphoz, még teljesen bele nem vesznek a naplementébe. A hármas bolygótalálkozót nem lesz könnyű megpillantani: 16:40-kor is csak 3-5 fokkal lesznek a DNY-i látóhatár fölött.
A Merkúr láthatósága ellenben tovább javul, majd csak január 24-én éri el legnagyobb kitérését a Naptól.
Csökkenő Mars és az Uránusz
Legkisebb fázishoz közelít a Mars bolygó. Ha elővesszük távcsöveinket és a Kos csillagkép felé fordítjuk őket, január 22-én egy mindössze 88,5%-os, tüneményes marskorong tárulhat szemünk elé. A bolygó igen fényes, szabad szemmel vöröslő csillagnak látszódik, a Holddal és az Orion csillagképpel az égen szép látványt nyújtanak.
Ha távcsövünket alig 2°-kal arrébb mozdítjuk, az Uránusz zöldesen sejtő korongját találhatjuk meg a Mars mellett. A két bolygó két nappal korábban, január 20-án kerül legközelebb egymáshoz, ám ekkor a közeli Hold fénye nehézkessé teszi a megfigyelést.
Legjobban akkor járunk, ha 15-e és 20-a között csípünk el egy derült éjszakát és így próbáljuk megfigyelni a bolygókat.
Kisbolygók oppozícióban
Januárban a kisbolygók szerelmesei sok izgalmas észleléssel örvendeztethetik meg magukat és ismerőseiket. Két viszonylag fényes kisbolygóövi égitest is oppozícióba kerül. Először a (15) Eunomia 8,6 magnitúdóval áll szemben a Nappal január 21-én.
Nem kell sokat várni az (14) Irene oppozíciójára. Ő valamivel halványabb, nagyobb kihívást jelent 9,2 magnitúdójával.
Láthatjuk, hogy érdekességben nem lesz hiány ebben a hónapban sem.
Mind szabad szemmel, mind távcsővel érdemes lesz felkeresni derült éjszakákon az égboltot és karácsony után is bevásárolni magunknak élményekből!
Szerző: Szabó O. Norton / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Hasonló, érdekes tartalmak a témában: Novemberi égi jelenségekEgy szokatlan jelenség – izgalmas hétfő!A Betlehemi csillag idén újra feltűnik az égen!