Vízöntő csillagkép
Már az ókori civilizációk kultúrájában is felbukkant a konstelláció, és a legtöbbnél – ahogyan a nevéből is következtethető – a vízhez volt köze. Az egyiptomi kultúrában Hápi istenséget helyezték a csillagképbe, aki a Nílus áradásait szimbolizálta. A folyó ekkor termékeny iszappal borította be a környező földeket, amelyeket meg tudtak művelni. A sumérok is látták az égbolton a hatalmas kancsót, amiből folyamatosan áradt a víz, így azt a legesősebb hónapokkal hozták összefüggésbe. Természetesen a görögöket nem hagyhatjuk ki a csillagkép történetéből. A legenda szerint Ganümedész pásztorként tevékenykedett, amikor Zeusz meglátta és beleszeretett. A főisten sas képét felvéve elrabolta és az Olümposzra vitte az ifjút, aki az istenek pohárnoka lett. Ahogyan lenni szokott, szolgálatáért megkapta az örök életet, azonban Héra egyre féltékenyebb lett a férje szeretőjére. Zeusz tudta, hogy a felesége bosszút állna, ezért a csillagok közé rejtette szerelmét, akiből a vízöntő lett.
A Pszi1 csillag
A Vízöntő csillagképben található csillag fényessége 4.41 magnitúdó, így a kevésbé fényszennyezett égbolton még távcső nélkül is megláthatjuk. Az objektum 149 fényévre található bolygónktól és a K színképtípusú csillagok családjába tartozik. Binokulárban és távcsőben már jól kivehető a narancsos-vöröses színe, amit a felszíni hőmérséklete okoz. A csillag hűvösebb, mint Napunk, 3400-4900 Celsius-fok között van a felszíni hőmérséklete. A mérete viszont többszöröse a mi központi csillagunkénak. Az óriáscsillag 10-11 millió kilométeres, és még csak néhány milliárd éves. Azonban a K osztályba tartozó csillagok több tízmilliárd évig is élnek, mielőtt végállapotukba kerülnek.
A HD 219175A és B kettőscsillag
Az egzotikus és könnyen megjegyezhető csillagpáros a már jól ismert Pszi1 csillagtól félholdnyi távolságra található. Az A végződésű csillag fényesebb, de így is csillagászati távcsővel tudjuk csak igazán jól észlelni a 7,7 magnitúdós objektumot. A fényének 132 évet kell utazni, hogy elérjen a Földig. Az F színképosztályú csillag forróbb, mint a Nap, felszíni hőmérséklete 5700-7200 Celsius-fok. Így fehér színűnek fogjuk látni a távcsövünkben, mint a párját. A B végződésű csillag jóval közelebb van, csak 82 fényév köztünk a távolság és G típusú, mint a mi központi csillagunk. A páros az optikai kettősök közé tartozik, így nincs köztük gravitációs kölcsönhatás, de távcsőben egymás mellett látjuk a két égitestet.
A hármas csillagfedés
Az észlelést már érdemes elkezdeni 19:00-kor, amikor a Hold 33 fokkal lesz a horizont felett, a déli égbolton. A kettőscsillag 19:34-kor fog belépni a Hold északi részén, a sötét oldalon, de az észleléshez csillagászati távcső ajánlott. A következő esemény 20:10-kor történik, amikor a Pszi1 csillag fog takarásba kerülni. Égi kísérőnk 65%-os fázisa megnehezíti a csillag szabad szemes észlelését. Abban az esetben, ha nagyon gyenge a fényszennyezés észlelésünk helyszínén, meg lehet próbálni az ujjunkkal eltakarni a Holdat, és mellette megpillanthatjuk a csillagot. A kettős 20:30-kor bukkan elő, a Mare Crisium mellett, míg a Pszi1 22 perccel később, a Hold déli részénél.
Várakozás közben érdemes megtekinteni a Hold északi részén található Plato-krátert, amely 100 km-es átmérőjével és fekete bazaltos aljzatával igazán csodálatos látvány. Égi kísérőnk déli féltekéjén, szintén a terminátor vonal mellett – az a vonal, amely elválasztja a megvilágított és az árnyékos részt - helyezkedik el a Clavius-kráter. A 231 kilométeres kráterszörnyet számos becsapódás érte az évmilliárdok alatt, és egy öttagú mellékkráter-lánc alakult ki körülötte, ami a Hold egyik ékköve.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász