Mint ahogy az esemény neve is mutatja, ekkor a nappalok és az éjszakák hossza egyenlő, így tehát innentől kezdve egészen az őszi nap-éj egyenlőség napjáig hosszabbak lesznek a nappalok, mint az éjszakák. Ám az éjszaka rövidülése ne szegje kedvünket a csillagos égbolton található jelenségek észlelésétől sem! Március 18-án éjszaka ugyanis 3 különleges objektumot vonultat fel az egyébként is varázslatosan szép, tavaszi ég: sötétedés után egy kis ideig megfigyelhető a Merkúr, a Naprendszer legbelső bolygója. Emellett két üstököst is megpillanthatnak azok a szerencsések, akiknek van távcsövük: a C/2021 S3, illetve a 12P/Pons-Brooks üstököst.
A nap-éj egyenlőség és a Föld éves útja a Nap körül
Talán a legtöbben tudják, mit jelent nap-éj egyenlőség kifejezés, és tisztában vannak azzal is, hogy a Föld Nap körüli keringése és a Föld forgástengelyének iránya határozza meg időpontját. Az emberiség már viszonylag régóta tudja, hogy az év különböző szakaszaiban, illetve a Föld más-más pontjain a nappalok és az éjszakák hossza eltérő.
A következő ábra szemlélteti a Föld éves útját a Nap körül, és egyben megmutatja az év négy, nevezetes fordulópontját: a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőséget, valamint a nyári és téli napfordulót. A definíció szerint az északi félgömbön nyári napfordulóról beszélünk akkor, amikor a Föld és a Nap középpontját összekötő egyenes 23,5 fokos szöget (tehát a legnagyobb lehetséges értéket) zár be az Egyenlítővel, s mindeközben a Nap az északi félgömbön található Ráktérítő fölött delel. Ekkor hazánkban a nappal körülbelül 16 órás hosszúságú, az Északi-sarkon viszont a Nap egész nap a horizont felett tartózkodik. A nyári napforduló nagyjából június 21-én következik be. Ennek az esetnek az ellentettje a december 21-én bekövetkező téli napforduló, amikor is az északi féltekén a legrövidebbek a nappalok és leghosszabbak az éjszakák. Ekkor a Nap a déli félgömbön található Baktérítő felett delel.
A nap-éj egyenlőségek alkalmával, mind a szeptember 23-i őszi, mind a márciusi tavaszi nap-éj egyenlőség esetén a Nap az Egyenlítő síkjában delel, ami ott az éjszakák és a nappalok időtartamának azonosságát eredményezi. Az egyenlőségek idején kezdődik el a csillagászati értelemben vett tavasz, illetve ősz, felváltva a Föld két féltekéjén.
Amellett, hogy a tavaszi nap-éj egyenlőség napja a Föld–Nap rendszer konfigurációját tekintve speciális esemény, az aktuális égboltot tekintve is sok érdekességgel kecsegtet.
A Merkúr a tavaszi nap-éj egyenlőség napján
A Merkúr a Naprendszer legbelső, legkisebb bolygója, tehát az a bolygó, ami a Naphoz legközelebb helyezkedik el, és emiatt megfigyelése igen nehézkes, talán az összes bolygó közül a legnehezebb. Az észlelést nehezítő tényezők egyike a Naphoz való közelség, ami azt eredményezi, hogy a Merkúr mindig a Nap közelében látszik. A március 18-i ég esetében naplemente után, szürkületkor jelenik meg a nyugati horizont közelében. Így tehát észleléséhez érdemes olyan helyet választani, ahol a horizontot nem takarják épületek vagy egyéb természeti tényezők. Szintén kihívást jelenthet, hogy ezen a napon a Merkúr este fél 8 körül lenyugszik, így csak egy viszonylag szűk idősávban láthatjuk. Az észlelést tovább nehezíti a bolygó kicsiny, mindössze 10 ívmásodperces látszó átmérője is, de aki szereti a kihívásokat, annak mindenképpen érdemes megpróbálkoznia az észleléssel. A Merkúr bolygó egyéb tulajdonságairól a következő cikkben átfogóbban is olvashatunk:
https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/hirek/blog/fejezetek-a-naprendszer-naplojabol-3-hermesz-bolygoja-a-merkur
Üstökösök az égbolton
Az üstökösök olyan jeges kis égitestek, amelyek megközelítik a Napot. Lehetnek elnyúlt ellipszispályájú periodikus üstökösök, avagy parabolikus pályájú üstökösök, amelyek életük során csak egyszer mennek el a Nap közelében. Az üstökösök jórészt porból, kőzetekből és jegekből állnak, ez utóbbiak pedig illékonyak. Ilyen módon tehát a Nap megközelítésekor felszínük valamelyest felmelegszik, s ennek eredményeként anyaguk egy része elszublimál (szilárd halmazállapotból gázzá alakul). A szublimáció hatására alakul ki az üstökösök jellegzetes szerkezete: szilárd magjukat egy kómának nevezett, illékony légkör burkolja, valamint a napszél hatására létrejön egy, a Nappal ellentétes irányba mutató csóva. Elnyúlt, jellegzetes alakjuk miatt az ókor óta jelentős szerepet töltenek be az égboltot megfigyelő népek életében.
A tavaszi nap-éj egyenlőség idején szerencsések leszünk: az égbolton két üstököst is megfigyelhetünk, igaz, egyelőre nem szabad szemmel, hanem csak távcsővel.
12P/Pons-Brooks üstökös
A 12P/Pons-Brooks az egyik legfényesebb periodikus üstökös, amely a Napot 71 év alatt kerüli meg. Napközelségbe érve látszó fényessége eléri a szabad szemmel is kivehető 4,5 magnitúdót. A nap-éj egyenlőség idején azonban még nem lesz ilyen fényes, csupán ~6 magnitúdós, hiszen az objektum április 21-én ér majd a legközelebb a Naphoz. Éppen ezért nemcsak márciusban, hanem áprilisban is érdemes megkeresni az égbolton. A tavaszi nap-éj egyenlőség napján az észlelése némi kihívást rejt magában: bár sötétedés után nem sokkal már megpillanthatjuk az égbolton, este fél 10-re eltűnik a szemünk elől. Fennléte alatt is a horizonthoz viszonylag közel, a Halak csillagkép irányában fog elhelyezkedni. Ha megtaláltuk a Merkúrt, érdemes azon az égterületen vizsgálódni távcsövünkkel, hogy megpillanthassuk ezt a fényes, periodikus üstököst.
C/2021 S3 (PANSTARRS) üstökös
Ezt az üstököst a PAN-STARRS égboltfelmérő program felvételein fedezték fel, és a tavaszi nap-éj egyenlőség napján szintén látszani fog. Ez azonban a Merkúrral és a 12P/Pons-Brooks üstökössel ellentétben nem kora este, hanem leginkább hajnalban látszik majd: éjjel fél 2 körül kel fel a Sas csillagkép környékén, s látszó fényessége körülbelül 7,5 magnitúdós lesz. Megfigyeléséhez tehát mindenképpen érdemes távcsövet használni, hiszen szabad szemmel nem látszik. A Földhöz 2024. március 15-én kerül a legközelebb, így a nap-éj egyenlőség környékén van a legnagyobb esélyünk az észlelésére. Érdekesség, hogy ha ez az üstökös is periodikus, a Nap körüli keringési ideje legalább 1,7 millió év, így mi soha többé nem figyelhetjük meg.
A képek forrása:
- https://www.britannica.com/science/summer-solstice-astronomy
- Stellarium
- https://tavcso.hu/contents/img/embed/news/Comet-structure-4e7d.gif
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet