Május 20-án kora este a 30 centis Heyde-Zeiss lencsés távcsövünk végére kerültek a kamerák és egy nagyon szép Vénuszt vettek fel.
Naprendszerünk második bolygója nem a felszíni részleteivel vagy gyűrűjével vált a megfigyelők és asztrofotósok célpontjává, hanem a Holdéhoz hasonló fázisváltozásai helyezik az észlelési listákra a bolygót. A fotózáshoz Varga Nóra és Vizi Róbert is csatlakozott. Az Esthajnalcsillag nagyjából fél nyolc után került távcsővégre. Ekkor a holdsarlóhoz még túl világos volt, viszont a Vénuszt a nappali égen, akár délben is könnyedén le lehet fotózni, így ennél a célpontnál a világos égbolt nem jelenthet akadályt. Fontos megjegyezni, hogy a bolygókról (és mellettük a Napról és a Holdról) nem egy kép készül, hanem videók. Egy ilyen videófájl több ezer(!), alkalmanként több tízezer képkockát (vagy frame-t) tartalmazhat, jelen esetben 20 000 képkockát vettem fel. A cél, hogy egy másodperc alatt minél több képet tudjunk rögzíteni. Mégis, miért kell ilyen sok? Nos, a dinamikusan változó légkör hatására az elkészült képkockák nagyobb része életlen vagy elkent lesz, viszont van egy bizonyos százalékuk, amiken a célobjektum szép, éles. Mivel a jó végeredményhez néhány száz, de ezernél nem több jó frame-re van szükségünk ezért, minél több rendelkezésre álló képkockánk van, annál könnyebb válogatni az adatok közül, így annál könnyebb szép végeredményt kihozni a nyers videóanyagból. Persze ehhez szükség van egy erre alkalmas kamerára is.
A május 20-án 20:03 perckor készült videó részlete, jól látszik a nyugtalan levegőben táncoló Vénusz. Ebből a videóból készült el a végleges kép.
A felvételt követően a sok egyedi képkockából számítógépes programmal válogatjuk ki a legélesebb képeket, amin a remegő légkör hatása a legkevésbé látszik. Ennél a felvételnél a videó legjobb 600 elemét használtam fel. Az átlagolt fotóból további szoftveres élesítést követően készül el a végleges fotó.
A képen a legszembetűnőbb, hogy a bolygónak nagyjából a fele látszik, ezen az estén 57,6%-os megvilágítottságban volt. Másodsorban a Vénusz színe az, ami érdekes, de a felszíne még érdekesebb. Vagyis inkább lenne, ha nem takarná el előlünk a bolygó vastag légköre, viszont érdekesség, hogy a felhőrégeken is előhozhatók részletek, ám ezeket csak speciális szűrőkön, kamerákon keresztül láthatjuk.
Erre a napra viszont volt még egy célpontom: egy, számomra egyéni rekord megdöntésével kecsegtető alkonyi holdsarló. A helyszín már nem a Budapest kupola, hanem a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet északi bástyája, ugyanis a tetőteraszról már fél kilenckor takarták a fák a sarlót, ezért kellett még magasabbra menni. A korai holdsarlók vadászatának az a lényege, hogy esti sarlók esetén az újhold után maximum 48 órával legyünk, vagy hajnali holdsarlók esetén 48 órával az újhold előtt legyen égi kísérőnk. Az alkonyi ég alja még ekkor is viszonylag világos volt, szabad szemmel nem láttam akkor a sarlót. Binokulárral kezdtem el keresni, de még hosszú percek teltek el addig, ameddig a távcsőben megláttam a cérnavékony sarlót. Ennek megörökítésére már más eszközparkra volt szükség: fotóállványra, teleobjektívre és egy tükörreflexes fényképezőgépre. Szerencsére a kamera képén szépen látszott a sarló, így 20:44-kor elkészült a fotó. A képen látható sarlónak az újholdtól számított kora 26 óra 44 perc, így azonkívül, hogy egy nagyon vékony, mindössze 1,3%-os holdsarlót sikerült megörökíteni, még a saját rekordomat is majdnem 5 órával meg tudtam dönteni.
Ezt követően nem sokkal már szabad szemmel is fel-felbukkant a Hold, de mire már jobban szemügyre vehettük volna, lement a fák mögé. A holdsarló fotózásánál egyébként nincs szükség sok képfeldolgozásra, akár a „nyers” fotó is már kész képként kerül a fotógyűjteményünkbe.
A fotózás után nem sokkal pedig már a hozzánk ellátogatók a saját szemükkel nézték a Vénuszt távcsöveinkben.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet