Észlelése azonban nem egyszerű, de megéri a fáradozásokat, hogy idén utoljára láthassuk a bolygót.
Naprendszerünk legbelső bolygója
A Merkúrt már az ókorban is ismerték, nevét a római mitológiából ismert Mercuriusról kapta, aki az istenek hírnöke volt. A bolygó átmérője csak felfelé kerekítve éri el a 2500 kilométert, így a Jupiter Ganymedes és a Szaturnusz Titan holdja is nagyobb nála. Napközelségének köszönhetően csak 88 földi napra van szüksége, hogy megkerülje központi csillagunkat. Így igen gyakran ünnepelnénk születésnapunkat, ha a planétán élnénk, ami egyáltalán nem tanácsos. Napsütötte oldalán 400 Celsius-fok fölé is mehet a hőmérséklet, de az árnyékos részén akár -150 Celsius-fok is lehetséges. Mivel az égitestnek 59 földi napra van szüksége, hogy a saját tengelye körül megforduljon, így igen sokáig élvezhetnénk a pokoli hőséget vagy a vérfagyasztó hideget.
A felszíne nagyon hasonlít az égi kísérőnkéhez, a Holdéhoz, mivel számos kráter és bazalttenger borítja. Az évmilliárdok alatt több aszteroida is eltalálta a piciny bolygót, így létrejött a Caloris-medence, amely a legnagyobb ismert kráter a Merkúron. Mérete igen lenyűgöző, 1550 kilométer, és ezenkívül sok néhány száz kilométer átmérőjű kráter is van az égitest felszínén.
Megfigyelése nehézkes, és még a legtapasztaltabb amatőrcsillagászoknak is kihívás. Ennek oka, hogy közel helyezkedik el a Naphoz, ezért a Vénuszhoz hasonlóan csak közvetlenül napnyugta után vagy napkelte előtt lehet észlelni rövid ideig. Az Esthajnalcsillaghoz hasonlóan fázisokat produkál a bolygó, amelyek 116 napos periódussal ismétlődnek. Felső együttálláskor telinek látjuk a Merkúrt, és ekkor a fényessége majdnem eléri a -2,50 magnitúdót. Alsó együttállásban újnak látnánk, de ilyenkor a fényessége 7,25 magnitúdó, ezért szabad szemmel nincs esély a bolygó megpillantására.
Első távcsöves megfigyelője Galileo Galilei volt, azonban 200 évet kellett várni, hogy felszíni képződményeket pillantsanak meg rajta a csillagászok. A Mariner–10 űrszonda volt az első űreszköz, amely eljutott a bolygóhoz 1974-ben, és feltérképezte annak egyes részeit. Az európai ESA és a japán JAXA űrügynökségek jelenleg is zajló közös küldetésén a BepiColombo névre keresztelt űrszonda a Merkúr körül keringve vizsgája az égitestet. Az űreszköz segítségével a csillagászok tanulmányozni tudják a római istenhírnökről elnevezett égitest felszíni formáit, belső szerkezetét, vékony légkörét és mágneses terét.
Merkúr a polgári szürkületben
A 30-i naplemente folyamán nem csak távcsővel, de szabad szemmel is észlelhetjük a legbelsőbb bolygót. A délnyugati égbolton 16:30-kor már kellően a horizont alatt lesz központi csillagunk, hogy a 0,37 magnitúdós bolygót megpillanthassuk. A sikeres észleléshez tereptárgyaktól mentes horizont szükséges a már említett égtáj irányába, és a légkörnek is nyugodtnak kell lennie. Amennyiben az időjárás közbeszólna, nem szabad elkeserednünk, mivel a következő napokban hasonló időpontban és irányban látható lesz. A legjobb esélyünk december 4-én lesz, amikor maximális kitérése lesz a bolygónak, így 31 percünk lesz, mielőtt a horizont alá bukna. November 30-án viszont csak 22 perc áll a rendelkezésünkre, hogy megtekintsük a kicsiny bolygót. December 8-án Merkúr dichotómiáját láthatják a távcsővel észlelők, azaz a bolygónak pontosan a fele lesz megvilágítva. Aznap is 16:30-kor már látható lesz az égitest, és fél óránk lesz megtalálni és megfigyelni.
A másik módszer, amellyel próbálkozhatunk, hogy a nappali égen észleljük az égitestet, azonban ehhez 10 centinél nagyobb átmérőjű távcső szükséges. A légkörnek ismét nyugodnak kell lennie, és már egy nagyon vékony felhőréteg is meghiúsíthatja a próbálkozásunkat. Ha az idő engedi, november 30-án 13:00-kor érdemes próbálkozni, amikor a Merkúr delel, és 17 fokos magasságban lesz a déli égbolton. A Naptól 22 fok távolságra lesz, így kellően nagy a szögtávolság, hogy biztonságban észlelhessük. Természetesen soha ne fordítsunk bármilyen távcsövet a Nap irányába, mivel súlyosan károsodhat a szemünk, akár meg is vakulhatunk! December 8-án a legnagyobb kitérésnél már 18 fokos magasságban és 22 fokos távolságra lesz a Naptól. A későbbiekben viszont közeledni fog központi csillagunk felé, így a két dátum között a legkedvezőbbek a feltételek a nappali bolygóészleléshez.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló
