Nappali csillagászat
Kevésbé ismert tény, hogy csillagászati megfigyeléseket nem csak éjszaka, hanem napközben is lehet végezni. A csillagászokat sokan úgy képzelik el, hogy kizárólag este dolgoznak egy hatalmas kupolában a benne lévő távcső segítségével. Azonban a modern technológiának köszönhetően mára teljesen megváltozott a munka folyamata. Természetesen az éjszakai égbolt tartalmazza az igazán látványos objektumokat, de nappal is lehet több opciónk.
A legkézenfekvőbb a Nap észlelése, amelyhez speciális szűrők vagy kimondottan erre a célra készített naptávcsövek szükségesek. Az előbbi eszközök használata nélkül súlyosan károsodhat a szemünk, sőt meg is vakulhatunk. Napfólia és Herschel-prizma segítségével – az utóbbit csak lencsés távcsöveken szabad használni – napfoltokat észlelhetünk, amelyek apró fekete pontokként jelennek meg a fehér színű Napon. A sötét foltocskákat a Nap mágneses mezeje okozza, alacsonyabb hőmérsékletet létrehozva a napfoltok területén. A foltok átmérője 10.000–15.000 km között van – és ezek a régiók láthatóvá válnak a megfelelő szűrők használatával.
A H-alfa-távcsővel napkitöréseket és naplángokat (protuberanciákat) figyelhetünk meg. A speciális szűrő csak egy nanométer tartományban engedi át a Napból érkező fényt, így piros színűnek látjuk a csillagot. A jelenséget ismét a központi csillagunk mágneses mezeje okozza, ugyanis a mágneses erővonalak mentén hatalmas mennyiségű plazma távozik a Napból. A naplángok magassága akár több tízezer kilométer is lehet, és a csillag korongja mentén láthatóak a kitörések.
Égi kísérőnk, a Hold a legkönnyebben észlelhető égitest a napsütötte égbolton, amelynek nemcsak fázisait, hanem hegyvonulatait, krátereit és sötét, bazalt tengereit is megfigyelhetjük. Éjszakai holdészlelésekhez egy bizonyos fázis felett ajánlott polarizációs szűrőket használni, hogy a -12 magnitúdós fényerősség ne sértse a szemünket. Nappal nincs szükségünk a szűrőre, de kevésbé látjuk kontrasztosan a felszíni képződményeket.
A harmadik ígéretes célpont pedig a Vénusz. Bolygószomszédunk a harmadik legfényesebb égitest a Nap és a Hold után. Amikor a fényessége igen nagy – mínusz 4 magnitúdó –, akkor még a fázisait is könnyen megfigyelhetjük egy amatőr távcsőben a nappali égbolton. Jelenleg csak hajnalban észlelhetjük teljes pompájában, amikor jóval könnyebben megtalálhatjuk a fényes égitestet.
A Hold eltakarja a Vénuszt
November 9-én, csütörtök délelőtt lesz látható az év egyetlen nappali bolygófedése, és a megfigyelési körülmények is kedvezőek lesznek. A délnyugati égbolton lesz látható a Hold, amely 33 fok magasan lesz a horizont fölött. A 15%-os vékony holdsarlót könnyen meg lehet találni, és érdemes az okkultáció előtt akár fél órával megkeresni. A sarló déli részén a Schickard-krátert kell felkeresnünk, amely 212 km-es átmérőjével az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Hold felszínén. Az előbb említett felszíni képződmény fölött fog belépni a Vénusz 11:10-kor. Az Esthajnalcsillag fázisa 59%-os lesz, a fényessége -4,17 magnitúdó, amelynek köszönhetően ragyogni fog a távcsövünk látómezőjében.
A kilépésre kicsivel több mint egy órát kell várnunk, amely 12:22-kor fog bekövetkezni a Hold árnyékos oldalán, a Schickard-kráter vonalában. A rendelkezésre álló idő alatt érdemes hosszasan észlelni a már jól ismert Schickard-kráter déli részén található mellékkrátereket és a holdsarló felső részén található Grimaldi-krátert. Az utóbbi 173 km-es átmérőjű, és sötét színű bazalttal van feltöltve.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló erre a különleges alkalomra megnyitja kapuit csütörtökön délelőtt, ahová szeretettel várnak minden érdeklődőt, iskolás csoportokat, kicsiket és nagyokat egyaránt! Részletek: https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/programok-a-csillagvizsgaloban/nappali-venuszfedes-a-lathataron-1109
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
