és érdemes elidőzni, tekintetünket az égboltra szegezni. Az ősz kezdetén egy jól ismert csillagképről írunk, a Kéfeuszról (Cepheus). Könnyedén meg tudjuk találni és fel is tudjuk ismerni. A Kassziopeiától nyugatra található, az északi égi pólus közelében. Szomszédai a Nagy Medve (Ursa Maior), a Sárkány (Draco), a Hattyú (Cygnus), a Gyík (Lacerta), a Kassziopeia és a Zsiráf (Camelopardalis). Cirkumpoláris csillagkép, egész évben látható, tőlünk nézve sosem bukik a horizont alá, viszont az őszi éjszakákon emelkedik a legmagasabbra az égen. Ősz elején éjfélkor delel. Alakjáról könnyedén felismerhető – egy házikóhoz hasonlít. Legfényesebb csillaga az α Cephei (Alderamin).
Több vörös szuperóriás található a csillagképben (pl. MY Cephei, VV Cephei, V381 Cephei, V354 Cep), amelyek a legnagyobb átmérőjű ismert csillagok közé tartoznak. Ezenkívül a konstellációban található a nagyon fényes S5 0014+81 nevű kvazár, amelynek magjában egy fekete lyuk található (kb. 10.000-szer nagyobb a tömege, mint a Tejútrendszer központjában levőé) – az egyik legnagyobb tömegű, amelyet jelenleg ismerünk.
Fontos megjegyezni még a cefeida típusú változócsillagokat, amelyek a δ Cepheiről kapták a nevüket – 1784-ben John Goodricke angol csillagász felfedezte, hogy a csillag fényessége kb. 5 napos periódusidővel és 1 magnitúdós amplitúdóval változik. Azóta több ezer hasonló pulzáló változócsillagot találtak, amelyeket e csillag után cefeidáknak neveztek el. Számos látványos mélyég-objektumot is tartalmaz a csillagkép, amelyekről lentebb olvashatunk.
A csillagkép története és meséje
A Kéfeusz ősidők óta ismert csillagkép, Ptolemaiosz 48 csillagképe között is már jelen volt. Az ókori Mezopotámiában Babilon uralkodójával, Béllel azonosították (ugyanő az Ószövetségben Baálnak felel meg). A sumérok pedig Enlilnek ismerték. Az ókori Egyiptomban Szúfisz (Kheopsz) fáraóval, a gízai nagy piramisok építtetőjével hozták összefüggésbe. Minden korban királynak vagy fenséges úrnak ábrázolták, annak ellenére, hogy viszonylag halvány csillagok alkotják a konstellációt. Leggyakrabban úgy jelenítették meg, hogy karjait magasba emelve imádkozik az istenekhez, hogy kíméljék meg lánya életét. Trónon ülve, királyi méltóságot sugárzó uralkodóként is ábrázolták.
A görögök úgy képzelték, hogy Kéfeusz Egyiptom királya volt, aki az aranygyapjú keresésére induló Argonauták expedícióiban is részt vett. Etióp király volt, de ez nem az országra utal, hanem a görögök aethiopsoknak (napsütötte arcú) neveztek minden embert, akinek a bőre sötétebb árnyalatú volt. Ió nimfa és Zeusz gyermeke, az ő közös szerelmi kalandjukból született.
A történet összekapcsolódik Kassziopeia, Androméda, Perszeusz és Pegazus történetével, ugyanazon mondakör részét képezi.
Kéfeusz felesége volt Kassziopeia, aki meg volt győződve arról, hogy még a messzi földön híres szépségű tengeri nimfáknál is szebb. Hiúsága miatt, amelyet az istenek nem néztek jó szemmel, Poszeidón egy tengeri szörnyet (egy cetet) küldött büntetésből, hogy zárja el Kéfeusz birodalmának kikötőjét. A király jósokhoz, papokhoz fordult, választ szeretett volna kapni arra, hogyan tudna megszabadulni a szörnyetegtől. A jóslat szerint csak egy mód volt a menekvésre, ha feláldozzák a Cetnek egyetlen lányukat, Andromédát. A király eleget tett a feladatnak, és lányát egy sziklához kötözte a tenger közelében. Perszeusz azonban a lány segítségére sietett, végzett a szörnnyel, kiszabadította Andromédát, és feleségül vette.
A magyar csillagmitológiában érdekes asszociációkat találunk, ugyanis a Részegember alakját látták bele őseink ezekbe a csillagokba. A szomszédos Kassziopeia pedig a Kocsma volt, ahonnan kitántorgott a Részegember.
Kínában az „Öt császár belső trónjának” nevezték ezen az égterületen elhelyezkedő csillagokat.
Csillagászati adatok a csillagképről
- α Cephei (Alderamin): a csillagkép legfényesebb csillaga, fényessége 2,5 magnitúdó, kb. 49 fényévre van a Földtől. Szabad szemmel könnyedén megfigyelhető. A csillag a Föld forgástengelyének precessziós pályája közelében található: körülbelül 7500-ban lesz az aktuális északot jelölő sarkcsillag.
- γ Cephei: kettőscsillag, amely kb. 45 fényévre található tőlünk. A főkomponens egy narancssárga óriás vagy szuperóriás, kísérője pedig egy vörös törpe. A γ Cephei 3157 körül közelebb lesz az északi égi pólushoz, mint a Polaris, és 4094 körül éri el a legközelebbi pontot. Fényessége 3,21 magnitúdó. A főcsillag körül egy exobolygó (γ Cephei Ab, később Tadmor névre keresztelték) kering. Ez volt az elsőként felfedezett Naprendszeren kívüli bolygó, amelynek létét radiálissebesség-méréssel mutatták ki, és ezt a módszert később sikeresen alkalmazták.
- δ Cephei: négyescsillag, amely körülbelül 887 fényévre található. A δ Cephei nemcsak a cefeida típusú változócsillagok prototípusa, hanem a Naphoz egyik legközelebbi ilyen típusú csillag. Változékonyságát a csillag külső rétegeiben fellépő szabályos pulzációk okozzák. Fényessége 3,48 és 4,37 magnitúdó között változik. Tulajdonképpen a második felfedezett ilyen típusú csillag, az éta Aquilaet csak néhány héttel korábban, 1784. szeptember 10-én fedezte fel Edward Pigott.
- μ (mű) Cephei: más néven Gránátcsillag, vörös szuperóriás, fényessége 4 magnitúdó, így jó megfigyelési körülmények között szabad szemmel is könnyen látható. 1943 óta ennek a csillagnak a spektruma szolgál spektrális standardként, amely alapján más csillagokat osztályoznak. A μ Cephei több mint 100.000-szer fényesebb a Napnál, egyben az egyik legnagyobb ismert csillag. Ha a Nap helyére kerülne, elnyelné a Mars és a Jupiter pályáját. A csillagot egy kilökött anyagból álló, gömb alakú héj veszi körül. A μ Cephei lassan közeledik halálához: héliumot alakít át szénné, míg a fősorozati csillagok hidrogént alakítanak héliummá. Amikor egy szuperóriás csillag magjában lévő elemek vassá alakulnak, a mag összeomlik, szupernóvát hozva létre, és a csillag megsemmisül, hatalmas gázfelhőt és egy kicsi, sűrű maradványt hagyva maga után. Egy olyan hatalmas csillag esetében, mint ez is, a maradványból valószínűleg egy fekete lyuk lesz.
- Kruger 60: kettőscsillag, amely 13 fényévre található a Földtől. Mindkét komponense vörös törpe.
- V354 Cephei: vörös szuperóriás, szabálytalan változócsillag, amely több mint 13.000 fényévre található a Naptól.
Mélyég-objektumok
- NGC 188 (Caldwell 1, Polarissima-halmaz): nyílthalmaz, amely kevesebb mint 5 fokra van az északi égi pólustól. Kb. 5.400 fényév távolságra található, a Tejút korongja felett helyezkedik el, és távolabb van a galaxis középpontjától, mint a Nap. Ez az egyik legrégebbi ismert nyílthalmaz, becsült kora 6,8 milliárd év. Távcsővel egész évben könnyedén megfigyelhető.
- NGC 7380 (Varázsló-köd): fiatal nyílthalmaz, amely kb. 20 fényév (6 parszek) kiterjedésű. A csillaghalmaz egy ködbe ágyazódik, amely körülbelül 110 fényév átmérőjű. Körülbelül 7.000 fényévre van a Földtől.
- NGC 6946: spirálgalaxis, amely a Kéfeusz és a Hattyú határán helyezkedik el. A Földtől mintegy 25,2 millió fényévre van. Az objektumot azért tudjuk megcsodálni, mert a galaxist „szemből” látjuk, nem pedig oldalról. Csillagkeletkezési galaxisnak is nevezzük, mivel rengeteg új csillag alakul ki benne. Az elmúlt században az NGC 6946-ban 10 szupernóva robbant fel, ami miatt a Tűzijáték-galaxis becenevet kapta.
- NGC 40 (Caldwell 2): planetáris köd, amelyet William Herschel fedezett fel 1788-ban. A köd átmérője körülbelül egy fényév. A kutatások szerint körülbelül 30.000 év múlva a köd elhalványul, és csak egy fehér törpe csillag marad, amely körülbelül akkora lesz, mint a Föld. Hozzávetőlegesen 3.500 fényévre található tőlünk.
- NGC 7023 (Írisz-köd, Caldwell 4): reflexiós köd, fényessége 6,8 magnitúdó, amelyet a HD 200775 nevű csillag világít meg. 1.300 fényévre fekszik, átmérője 6 fényév. A reflexiós ködök abban különböznek az emissziós ködöktől, hogy az utóbbiak elég forróak ahhoz, hogy maguk is fényt bocsássanak ki. Az előbbit viszont megvilágítja a csillag. A reflexiós ködök a fény szórásának módja miatt általában kéknek tűnnek, de az Írisz-köd egyes részei szokatlanul vörösek. A vörös árnyalatot egy ismeretlen, valószínűleg szénhidrogénekből álló kémiai vegyület okozza. A Hubble űrtávcső műszereinek nagy felbontása és érzékenysége lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy részletesen tanulmányozzák a területet.
- NGC 7538: emissziós köd, az ismertebb Buborék-köd közelében található, a Kéfeusz és a Cassiopeia határán, a Földtől körülbelül 9100 fényévre. Itt van a legnagyobb eddig felfedezett protocsillag, amely körülbelül 300-szor nagyobb mint a Naprendszer. A Tejút Perseus-karjában helyezkedik el, és valószínűleg a Cassiopeia OB2 komplexum része. Aktív csillagkeletkezési régió.
- Sh2-155 (Caldwell 9): diffúz köd egy nagyobb ködkomplexumon belül. Barlang-köd néven is ismert. A régióban folyamatos csillagkeletkezés zajlik. 2400 fényévre van tőlünk. Megfigyelése nem egyszerű, egyes részei közepes méretű távcsővel már megtekinthetők.
- NGC 7822: fiatal csillagkeletkezési régió, amely magába foglalja a Sharpless 171 néven jelölt emissziós ködöt és a Berkeley 59 nevű fiatal csillaghalmazt. A komplexum tartalmazza a Nap közelében felfedezett legforróbb csillagok egyikét is, a BD+66 1673-at, amely közel 45.000 K felületi hőmérsékletű. A csillag az egyik fő forrása a köd megvilágításának.
- IC 1396A (Elefántormány-köd): csillagközi gáz- és porfelhő, kb. 2400 fényévre a Földtől. A ködöt egy nagyon forró, hatalmas csillag (HD 206267) világítja meg. Csillagkeletkezési zóna is.
- Barnard 150 (Csikóhal-köd): sötét köd, amely 1.200 fényévre van a Földtől. A köd hideg gázokból és sűrű csillagközi porrészecskékből áll, amelyeket szén-monoxid és nitrogén borít. A sűrű szerkezet mögött található objektumok csak rádió- és infravörös hullámhosszon figyelhetők meg. A Kéfeusz és a Hattyú határán helyezkedik el.
A magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró