A Rák (Cancer, Cnc) az állatöv legnehezebben megfigyelhető csillagképe, az Ikrek és az Oroszlán között helyezkedik el. Nem egyszerű megtalálni az égbolton, halvány csillagai miatt kellő sötétség szükségeltetik a felderítéséhez, ugyanis egyetlen csillaga sem fényesebb 4 magnitúdónál. Leginkább a tél végi, kora tavaszi éjszakákon látható, ebben az időszakban emelkedik legmagasabbra az égen.
Így keressük meg: forduljunk dél felé, tekintsünk félmagasan az égre. Kössük össze gondolatban az Ikrek Pollux csillagát a Regulusszal (Oroszlán). Az összekötő vonal felénél megtaláljuk a Rákot.
A konstelláció előfutára a fényes tavaszi csillagképeknek. Leglátványosabb alakzata egy szép nyílthalmaz, amelyet tiszta, sötét egű éjszakákon szabad szemmel is elcsíphetünk. Ez az M44, más néven Praesepe.
Kultúrtörténet és mitológia
A csillagkép mai formájában az ókor népe (főként Mezopotámia és Egyiptom) számára ismeretlen volt, de az ekliptikához közel eső csillagait a MUL.APIN táblázat már megjelöli ALUL néven, vagyis Rákként. Kr. e. a 6. században a görögség a Közel-Keletről átvette a nevet, mondáját viszont valószínűleg csak később csatolták hozzá az akkorra már meglévő konstellációhoz.
Két és fél évezrede a nyári napforduló idején a Rák adott otthont a Napnak, ebben a csillagképben érte el pályájának legészakibb pontját, innen kezdett aztán visszatérni az égi egyenlítő felé. Innen ered a Ráktérítő elnevezés, amely a földgömbön az északi szélesség 23,5 fokos szélességi körét jelöli. A nyári napforduló napján tehát délben e szélességi körön állva az égbolt legmagasabb pontjában, a zenitben látjuk delelni a Napot. A Föld precessziós mozgása miatt a nyári napforduló napjainkban már a Bika és az Ikrek határán található.
Mezopotámiában úgy hitték, hogy az égnek ezen a jelentős pontján szállnak alá a lelkek, hogy testet öltsenek a Földön. Ez az elképzelés megegyezik azzal az ókori egyiptomi hagyománnyal, amely Heperrel, a napistennel, a szkarabeusz égi megszemélyesítőjével, a termékenység és az újjászületés szimbólumával azonosítja a csillagképet. Később, a platonista filozófusok is hasonlóképpen vélekedtek: szerintük az ember lelke a „Rák kapuján” lép a Földre. Ilyen formában hivatkozik erre a reneszánsz költő, Janus Pannonius is 1466-ban Saját lelkéhez című versében:
„Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe
nem merített sohasem téged a Léthe folyó.” (Vas István fordítása)
Ami a görög mitológiát illeti, több történet is fűződik a Rákhoz. Az egyik, pajzánabb változat szerint Zeusz egyszer egy szép nimfa iránt lobbant szerelemre, de hiába üldözte őt, nem tudta utolérni. A menekülő tündért ekkor egy hatalmas rák átkarolta ollóival, és mindaddig fogva tartotta, amíg Zeusz utol nem érte. A főisten hálából az égre helyezte a Rákot.
Egy másik, talán ismertebb történet Héraklészhez kapcsolódik. Az Erüsztheusz, mükénéi király által rászabott 12 feladat egyike volt a félelmetes többfejű, kígyó alakú Hydra legyőzése. Héraklész tudta, hogy a szörnynek van egy segítőtársa, egy hatalmas rák. Az ingoványban folytatott erőteljes küzdelemben a rák minduntalan a hős bokáját akarta elkapni ollóival, ám amint az beleakaszkodott a lábába, Iolaosz, Héraklész segítője egy hatalmas csapással szétzúzta azt. Egy másik verzió szerint Héraklész taposta el a rákot.
Kevésbé ismert, hogy hajdan létezett egy Kis Rák csillagkép is, ezt 1612-ben alkotta meg Petrus Plancius holland csillagász, térképész és pap, amely az Ikrek és a Rák közötti keskeny területen helyezkedett el. Sokat nem lehet tudni róla, a 17. században néhány csillagtérképen feltűnt, ám a 18. századtól már nyomát sem találjuk.
A magyar népi csillagmondák nem ismerik a Rák csillagképet.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- α Cancri (Acubens): a rák ollója, négy tagból álló csillagrendszer, kb. 181 fényévre a Földtől. Fényessége 4,26 magnitúdó. A főcsillag két komponensből álló fehér fősorozati csillagpár, amelyek 5,3 csillagászati egység távolságra vannak egymástól. A másodkomponens ugyancsak 2 csillagból áll, amelyek feltehetően vörös törpék.
- β Cancri (Altarf): a csillagkép legfényesebb csillaga, fényessége 3,5 magnitúdó. Hozzávetőlegesen 290 fényév távolságra helyezkedik el a Földtől. Kettőscsillag, amelynek főkomponense egy narancssárga óriás. Társa egy vörös törpe, amely 29 ívmásodpercre van tőle. Az Altarf a Rák testrészét képviseli. 2014-ben találtak bizonyítékot exobolygó jelenlétére a főcsillag körül, amelyet Béta Cancri b-nek neveztek el.
- ζ Cnc (Tegmine): többszörös csillagrendszer, amely 82 fényévre található tőlünk. Nevének jelentése héj. A főkomponens fényessége 5,6 magnitúdó. Kisebb távcsővel már szép látványt nyújt a sárgás fényű csillagrendszer.
- 55 Cancri (Copernicus): a Földtől kb. 41 fényévre található kettőscsillag. Neve a Bayer-féle jelölés szerint Ró1 Cancri, a Flamsteed-féle szerint pedig 55 Cancri. Egy sárga és egy kisebb vörös törpe alkotja, 2015-ig 5 exobolygót fedeztek fel a főcsillag körül (55 Cancri b, c, d, e, f). Az 55 Cancri A-t „szuperfémgazdag” csillagnak tartják, amely a NASA Terrestrial Planet Finder nevű missziójának 100 legfontosabb célpontja közé tartozik, a lista 63. helyén szerepel. 2014-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió elindította a Name Exo Worlds nevű folyamatot, amelynek célja a névadás különböző exobolygóknak és azok csillagainak. 2015-ben a csillag meg is kapta a Copernicus nevet, az exobolygók pedig a Galilei, Brahe, Lipperhey, Janssen és a Harriot neveket.
- X Cancri: vörös változócsillag, legfényesebb állapotában szabad szemmel is látható. Körülbelül 1860 fényévre található. Széncsillag, az e típusba tartozó csillagok közül az egyik legfényesebb.
Mélyég-objektumok:
- M44 (Jászol/Méhkas): Praesepe néven is ismert nyílthalmaz, amely kb. 590 fényévre található bolygónktól. Ezzel egyike a Naprendszerünkhöz legközelebbi nyílthalmazoknak. Az M44 több csillagból áll, mint a más közeli nyílthalmazok, kb. 1000 csillagot foglalva magában. Megfigyelése akkor a legkönnyebb, amikor a Rák magasan látható az égen, illetve sötét égbolt alatt szemléljük: ekkor szabad szemmel kis ködös objektumként látható. Egyike azon csillaghalmazoknak, amelyet már az ókorban is szabad szemmel megfigyeltek. Plinius egy hiedelem alapján az állította, hogy ha a „ködöcske” derült időben nem látható, akkor viharos idő várható. Ptolemaiosz „egy ködös tömeg a Rák mellkasában” leírással jellemezte, később pedig Galilei is szemügyre vette. Ez volt egyike az első objektumoknak, amelyeket távcsövével tanulmányozott 1610-ben, és lerajzolta azt a 36 csillagot (eléggé hibásan), amikett látott. A halmaz becsült kora 730 millió év.
- M67: kisebb, sűrűbb nyílthalmaz, amely 2600 fényévre helyezkedik el a Földtől. Kb. 200 csillagot tartalmaz, közülük a legfényesebbek 10 magnitúdó körüliek. Az egyik legidősebb a tejútrendszerbeli nyílthalmazok között, kora 3-5 milliárd év lehet.
- OJ 287: szupenagy tömegű fekete lyukat tartalmazó aktív galaxismag, 5 milliárd fényévre a Földtől. Az Ohio Sky Survey során észlelték rádióhullámhosszakon. Kb. 120 éve produkál optikai kitöréseket, olyankor több fényt bocsát ki, mint az egész Tejútrendszer.
A magyar nyelvű csillagtérkép forrása: csillagterkepek.hu, Vizi Péter
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló