A Merkúrt az állatvilágból talán a vándormadarakhoz hasonlíthatjuk a legjobban: az égbolton viharos gyorsasággal képes mozogni, egyik hétről a másikra azon kapjuk magunkat, hogy a Nap egyik, majd másik oldalán kacsint ránk.
Ma, január 14-én este különleges együttállásnak lehetünk szemtanúi: a vándor Merkúr mellé beköszön a csemete korú holdsarló is, így különleges égivadász ínyencségek ejthetőek el egyszerre.
Sőt, a Merkúr átellenes oldalán, ha szemfülesek vagyunk, akár még a Jupitert is felfedezhetjük!
A Merkúrt kétségkívül a legnehezebb megpillantani az összes, távcső nélkül is elegendően fényes, azaz szabad szemmel látható bolygó közül. Ennek az az oka, hogy noha fényes, nem a bársonyfekete éjszakai égbolton ragyog, hanem mindig a pirkadat vagy naplemente fényárjában.
Ugyanis a Naprendszer legbelső bolygójáról beszélünk, aminek pályája olyan szűk, hogy mi a Földről sose látjuk 30 foknál messzebb eltávolodni a Naptól.
Ezért amikor látszólag éppen távol helyezkedik is el csillagunktól, amikor már kellően sötét az égbolt, hogy rajta feltűnhessen a bolygó fénylő pontja, már rendkívül alacsonyan található.
Ezért tiszta légkör, tereptárgyaktól (szomszéd kéményétől és fenyőfától) mentes látóhatár és nagy türelem szükségeltetik általában a megpillantásához.
A Merkúr, az istenek hírnöke idén a késő januári naplementék hírnöke is lesz. A hónap második felében az elkövetkezendő hónapok legjobb láthatóságát produkálja majd.
Legjobb pozícióba január utolsó napjaiban emelkedik, ekkor egészen könnyen nyakon tudjuk majd csípni. A tavasz elején a pirkadatba költözik be, de nagyon alacsonyan jár majd akkor, így egészen májusig nem is számíthatunk rá, amikor ismét este lesz megfigyelhető.
A holdsarló ma este szintén egészen különleges állapotban mutatkozik meg: másfél napos lesz, azaz az újhold után másfél nappal fogja magát a bolygók között kelletni. Egy pengevékony, D irányultságú, 2,5%-os megvilágítottságú, dagadó sarlót kell keresnünk.
Ez rendkívül kicsi fázis, ami felett nagyon könnyen átsiklik még a gyakorlott szem is, hiszen az apró, halvány sarló könnyedén egybeolvad az esti derengéssel.
A Merkúr túloldalán kis szerencsével és sasszemmel még a Jupitert is észrevehetjük.
Sokkal fényesebb, mint a Merkúr, azonban alacsonyabban is figyelhető meg, napnyugta után közvetlenül is már csak kevesebb, mint 8 fokra. Kinyújtott karú öklünket a látóhatárra állítva bőven a hüvelykujjunk alatt kell keresnünk.
A decemberi szenzáció, a betlehemi csillag képében, azaz a Szaturnusszal való szomszédsága továbbra is szoros - no persze messze nem annyira, mint egy hónapja, de még mindig közel áll egymáshoz a két óriásbolygó.
A Szaturnusz azonban a Naphoz még a Jupiternél is közelebb helyezkedik el, és halványabb is nála, így ha bárki elcsípi, akkor minden csillagász szakértelmem kalapot emel előtte!
Az együttállás felkeresésével naplemente után 20 perccel, 16:20 környékén már érdemes megpróbálkozni.
Kényes egyensúlyt kell tartanunk az égboltra lustán visszapislogó napsugarak és az égi tünemények rohamos horizont felé nyargalása között.
17 órakor a Jupiter már teljesen le is bukik a láthatár alá, őt negyed órával követi a holdsarló és a Merkúr. A légköri por és pára azonban ezelőtt már több tíz perccel ellehetetleníti azok megfigyelését, helyi körülményeinktől függő mértékben.
Mire van szükségünk a jelenség megfigyeléséhez? Mindenekelőtt zavartalan délnyugati horizontra.
Mire mennénk persze, ha borult lenne az ég?
De a felhők az ország nagy részén szerencsére estére takarodót fújnak. Ezenfelül segítheti a dolgunkat egy pár kézi távcső, valamint abban szemlélve a Hold is szebb látványt mutat.
De az igazi ínyencek a két szabad szemükkel is megkereshetik a triót, az az igazi kihívás!
A mai Merkúr-Hold együttállás azonban csak egy méltó bevezetése a Merkúr közelgő jó láthatóságának.
A Merkúr szinodikus keringése 115 nap, ami azt jelenti, hogy a Földről nézve felső együttállástól felső együttállásig, vagy mondhatjuk úgy is, hogy telimerkúrtól telimerkúrig 115 nap alatt kerüli meg a Napot.
Egy keringés során két kitérést produkál: Egy Naphoz képesti keleti kitérést, amikor este, naplemente után figyelhetjük meg a nyugati égen, és egy nyugati kitérést, amikor viszont hajnalban, napkelte előtt kel fel a keleti égen. Így egy év során vándormadár bolygónk 6 kitérést is megtesz!
A kitérések közül azonban csak azokat tudjuk jól megfigyelni, amik tavasszal láthatók az esti égen napnyugta után, és amik ősszel láthatók a keleti égen, napkelte előtt.
Ekkor az ekliptika hajlásszöge meredek a látóhatárunkhoz képest, így a Merkúr magasabban látszik, és jól megfigyelhető. Ilyen kedvező láthatóságokból legfeljebb 2 van tavasszal, és 2 ősszel. Ilyenkor a Merkúr szabad szemmel is ott tündököl egünkön.
A mai együttállás pedig nem más, mint a két kedvező tavaszi Merkúr-láthatóság közül az elsőnek a nyitószeánsza!
2021-es évünk tavaszán most januárban, és majd májusban figyelhetjük meg hírvivő bolygónkat az esti ég alján. Remélem már kedvet is csináltunk ehhez a mostani kellemes "tavaszi" megfigyeléshez, ebben az enyhe tavaszi időben...
Mire is számítsunk a pompás láthatóság kapcsán?
- Merkúrunk még tavaly, 2020.12.19-én ért felső együttállásba a Nappal. Ekkor éppen telimerkúr fázisba került, és pont a legmesszebb tartózkodott a Földtől. Látszó átmérője így is rendkívül apró, mindössze 4,6"-es volt, -1,2 magnitúdós fényesség mellett (Ez aztán még telimerkúrból is ugyan kicsinek számít, összehasonlításként az ereje teljében levő Jupiter 45-50"-es is lehet egünkön!) A Merkúr ezután szép lassan egyre távolabb araszolt a Naptól, miközben fázisa lassan csökkent, megfigyelhetősége pedig javult.
- Jeles napunkra, január 14-ére fázisa 85%-osra csökkent, átmérője pedig kövér 5,6"-re hízott, és immár 15 fokra távolodott el Napunktól. Egy 10 cm-es távcsővel, 200x nagyításon, narancssárga szűrővel már megpillanthatjuk a horizontközelben levő, légköri turbulenciáktól rotyogó apró bolygó megnyúlt, nem teljesen kerek korongját.
- Az elkövetkező napokban szerencsére egyre jobban megfigyelhető lesz, ahogy tovább távolodik a Naptól, és az ekliptika hajlásszöge is tovább javul. A bolygó mérete közben lassan növekdni fog, fázisa pedig tovább fogy.
- A Merkúr legnagyobb kitérését január 23-án éri el. Ekkor 18,6 fokra távolodik majd el Napunktól, és szabad szemmel is jól megfigyelhető lesz, -0,6 magnitúdós fényes csillagként, naplemente után a nyugati látóhatáron.
- Két nappal később, január 25-én kerül dichotómiába, amikor is a fogyó korong éppen eléri a fél-fázist. Félmerkúrunk ezen az estén már jókora, 7,3"-es átmérőt fog elérni, -0,4 magnitúdós fényesség mellett kiválóan megfigyelhető lesz. A kissé már beharapottnak tűnő, 48%-os fázisú terminátor mentén az egyenlítőn a Solitudo Cripohori sötét foltja, a déli (felső) perem mentén pedig a Solitudo Phoenicis sötét régiója terpeszkedik.
- Egészen január végéig gyönyörködhetünk a tovább fogyó és halványodó, de méretében tovább növekvő merkúrsarlóban. Január 31-én a 20%-osra fogyott, 1 magnitúdós bolygót már kihívás lesz megtalálni, mindössze 14,5 fokra a Naptól. Ha keresőtávcsövünk segítségével mégis sikerül, igazán szép méretű, 8,8"-es sarlóban gyönyörködhetünk majd, immár remegő búcsút intve az apró bolygónak. A Merkúr legközelebb április végén-május elején tér vissza az esti égre, és ezután már csak ősszel, hajnalban láthatjuk majd.
Az utóbbi hetekben igazán morcos felhőzet lehetetlenítette el az éjszakai égbolt csodálását, ragadjuk meg hát a kiderülő égboltot, és hozzá a vastag kabátot! Keressük fel legbelső bolygónkat késődélután, a nyugati ég alján!
Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép: A Holdsarló, a Merkúr (középen) és a Vénusz (jobbra lent) együttállása Cseh Viktor tavaly májusi felvételén.
Hasonló alakzatra számíthatunk most is. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu
Tetszett a cikkünk? Ez is érdekelhet: A Vesta extragalaktikus ámokfutása