Ha a mondás nem is pontosan így hangzik, április 26-án, tiszta égbolt esetén mégis igazat adhatunk neki: 23:07-től ugyanis fantasztikus látványosságban lehet részünk a délkeleti égbolton. Ekkor kel majd a 91%-os fázisú, közel telihold, méghozzá illusztris társaságban – kísérőnk 36 ívmásodperces, szoros együttállásban lesz a Skorpió legfényesebb csillagával, az 1 magnitúdós vörös szuperóriással, a misztikus Antaresszel.
Holdunk korábban, még a délkeleti horizont alatt el is fedi az Antares csillagot – ez azonban a mi földrajzi szélességünkön nem lesz látható. A szerencsés dél-ázsiai és kelet-afrikai megfigyelők viszont szemtanúi lehetnek annak, ahogyan az Antares 21:02-kor belép kísérőnk mögé, hogy 21:33-kor bukkanjon fel újra a Hold északi pereme mögül. Ezután a kettős szorosan egymás mellett folytatja égi útját, hogy holdkeltekor mi is megpillanthassuk őket, és követhessük a látványosságot egészen pirkadatig.
Az okkultáció láthatóságának pontos előrejelzése itt érhető el: https://in-the-sky.org/news.php?id=20240426_16_100
A duó 23:56-ra ér 5 fokos horizont feletti magasságba, ebben a helyzetben már kényelmesen megfigyelhetjük őket a látóhatár korábban talán zavaró tereptárgyai fölött.
A Hold ekkorra már 1,4 fokra távolodik az Antarestől, beszáll viszont a buliba a Tau Scorpii: a Paikauhale néven is ismert, 2,8 magnitúdós csillag 44 ívpercre lesz kísérőnk alatt.
Nem mindennapi szabad szemes látványosságnak ígérkezik a trió menete a délkeleti égbolton, és természetesen kiváló asztrofotók is készülhetnek, bár a Hold fázisa megnehezíti majd a dolgunkat. Ugyanez igaz a környéken nyüzsgő mélyég-objektumok megfigyelésére is: az M4 gömbhalmaz klasszikus célpont, ha a Skorpióról van szó, de a kisebb távcsövekkel észlelőknek már az 5,9 magnitúdós derengő fényfolt sem lesz könnyű eset kísérőnk mindent túlragyogó fénye miatt.
Érdemes tehát elsősorban a szabad szemes élményre fókuszálni, a mélyég-objektumokra pedig koncentráljuk az éjszaka első felében, akár a Svábhegyi Csillagvizsgáló Tavaszi Galaxistobzódás programján!
A Skorpió vérben izzó szeme
Érdemes néhány szóval méltatni a jelenség egyik főszereplőjét, sokunk egyik kedvenc csillagát, az Antarest.
Viszonylag kevés csillagról mondható el, hogy szabad szemmel is színesnek érzékeljük, de az Antares határozottan vörös, olyannyira, hogy gyakran összetévesztik a Mars bolygóval – innen görög eredetű neve is: Anti-Árész, azaz Ellen-Mars.
A Tejút sávjának pereménél helyezkedik el nyári éjszakák világítótornyaként, nem csoda, hogy az ókori népek is különös tisztelettel illették. Mezopotámiában Dar Lugal, azaz a Villámlás Ura volt a neve, Kínában Tűzcsillagként ismerték, a maorik pedig egyszerűen Reuhának, azaz a Csillagok Urának nevezték.
Az égitest asztrofizikai szempontból is különleges: hatalmas méretű vörös óriás, átmérője Napunkénak 800-szorosa. Ha a Naprendszer középpontjába helyeznénk, a pereme a Mars pályáján is túlnyúlna!
Az Antares kapcsolatban van egy jóval halványabb csillaggal, a rendszer tehát kettős, amely ráadásul egy 5 fényév átmérőjű halvány ködbe, a 10 magnitúdós IC 4606 reflexiós ködbe ágyazódik – ennek észlelése komolyabb műszerekkel sem egyszerű feladat.
Ezen az éjszakán maradjunk is a szabad szemes megfigyelésnél, és élvezzük az együttállást a maga természetességében!
Tiszta eget kívánunk!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
Borítóképek forrása:
Antares-okkultáció 2023. augusztus 25-én Eliot Herman felvételén az arizonai Tucsonból fényképezve.
FilckR, CC2.0