Eljött a várva-várt Vénuszsarló szezon. A Szerelem Istennője egyre szemérmesebb árnyékfátyolt ölt testére, de eközben hívogatóan, egyre közelebbről és közelebbről mutatja meg még fedetlen tagjait.
A remegő légkörben pompásan ragyogó Vénusz sarlójának pompás és különleges láthatóságához érkeztünk az elkövetkező négy hétben!
De miért pont Vénuszsarló?
És miért izgat ez minket ennyire?
Miért kihívás a megfigyelése?
Jelen cikkünkben ennek utánaeredve a vénuszsarló vadászat fortélyait fogjuk körbejárni amatőrcsillagász-megfigyelési szemmel, előre bocsátva, hogy nehéz és kockázatos vállalkozás lehet a sarló észlelése!
Ha szemünk nem koptatta még eleget az okulárt, és nem érezzük magunkat rutinos akrobataművésznek a lötyögős kínai távcsőállványokon, csak azokra a megfigyelésekre vállalkozzunk, amennyire tapasztalatunk és józan eszünk alapján kalibrálva vagyunk!
Botcsinálta sarlóvadászatunk közben ugyanis kiválóan megvakulhatunk egy örök életre…
Mitől sarló?
A vénuszsarló múló tünemény. A jó vénuszsarló-láthatóság pedig kifejezetten ritka. A Vénusz belső bolygó lévén a Földtől beljebb, a Naphoz közel kering. A Holdhoz hasonlóan fázisai vannak, attól függően, hogy a Földről nézve a Nap a teljes bolygókorongot, a Vénusz felét, vagy csak egy keskeny sávot világít meg belőle. Ezek alapján láthatunk telivénuszt, félvénuszt és vénuszsarlót is.
Ám míg a Holdunk mérete közel állandónak látszik, a Vénusz mérete a távcsőben szélsőségesen változik. Telivénusz fázisban a legmesszebb van a Földtől, ilyenkor a legkisebb, mindössze 9,8” (ívmásodperc) átmérőjű. Viszont sarló, illetve újvénusz fázisban (alsó együttállás), amikor a legközelebb van a Földhöz, látszólagos mérete a 60”-et is meghaladhatja.
Ezzel a legnagyobb látszó átmérőjű bolygó az égen, már amennyiben elfogadjuk, hogy csak egy leheletvékony sarló látszik belőle… Az imént mondottakat az alábbi ábra száz szónál is jobban magyarázza:
És miért ritka?
A Vénusz szinodikus keringési idejének fele 292 nap, magyarul ennyi idő telik el a telivénusz és az újvénusz fázisok között. Ez a tetemes, közel 10 hónap az amatőrcsillagász időszámításával igazságtalanul egyenetlen módon telik. A felső együttállás utáni telivénusz kínos csigalassúsággal távolodik Napunktól, borzasztó nehezen megfigyelhető az apró, fényes, üres korong marad.
Majd 70%-os fázis táján felderül a szív, ahogy lassan növekszik és egyre jobban látszik a bolygó. Félvénusz fázisban már kerek a világ, de míg a telivénusz és a févénusz között 7 kövér hónap eltelik, félvénusz után a bolygó begyorsít: 2,5 hónap alatt el is tűnik az égről, újvénusz fomájában elérve Nappal való alsó együttállását.
Most három héttel vagyunk az újvénusz előtt, és iszonyatos rohamléptekben közelít a bolygó a Naphoz. Minden borult este fájdalmasan elszalasztott alkalom a szívünk számára…
A sarló tehát egy tünemény. Az igazán vékony vénuszsarló 1-2 hétig látszik csak. És akkor sem könnyen!
A fenti képhez csak ráadás, hogy a Vénusz-Föld pályahajlások miatt a Vénusz csak 8 évente közelíti meg jelentősen a Napot alsó együttállása során. A legtöbb újvénusz messze, 6-7 fokra északra vagy délre csoszog el a Nap mellett.
Ilyenkor a sarló nem túl vékony, csak nappali égen látszik, szarvai épphogy kezdenek túlnyúlni. De 8 évente a közelítés nagyon szoros, egy szűk napkorongnyira megy el a Vénusz a Nap alatt vagy fölött. Ilyenkor nagyon vékony sarlót, illetve akár körbeérő vénuszgyűrűt is láthatunk!
A Szerelem Istennője ekkor elfátyolozott szépségét egy csillogó gyűrű formájában kínálja a kegyeit kitartóan ostromló amatőrcsillagásznak…
Sőt nagyon ritkán a Vénusz elvonul a Nap korongja előtt.
Így ünnepelhettünk Vénusz-átvonulást 2012-ben, épp 8 évvel ezelőtt, és ünnepelhetünk majd a kicsit távolabbi jövőben, 2117-ben.
Akinek megy a matek, már ki is számolta, hogy ha 2012-ben szoros közelítés volt, akkor 2020-ban is az lesz!
Így igaz, most lehetőségünk nyílik a nagyon vékony vénuszsarló és vénuszgyűrű észlelésére!
Ha cikkünk címét ezzel meg is magyaráztuk, lássuk, mivel kecsegtet egy ilyen különleges sarlószezon!
A Vénusz esti megfigyelése:
Sarló az esti égen
Legegyszerűbb a dolgunk, ha este, naplemente után keressük meg a Vénuszt. Itt semmiféle megvakulási-restrikció nem fenyeget minket, szabadon vizsgálhatjuk a bolygót bármilyen eszközzel.
Kihívásban azért itt is lesz részünk…
Említettük, hogy a Vénuszsarló nagyon naaagy!
Azt várnánk hát, hogy nosza, előkapjuk kézitávcsövünket (magyar nevén binokulárunkat), és már gyönyörködhetünk is a sarló látványában.
Ehelyett este felkeresve a bolygót nem látunk mi sarlót, csak egy fényesen vakító megfoghatatlan istencsodáját a binokulárban.
Valóban, a Vénusz olyan vakító, hogy nem látszik rendesen a korong sziluettje. Javasoljuk a következő fénycsökkentő házipraktikákat a binokulár mellé:
- Keressük meg a Vénuszt minél hamarabb naplemente után, amíg még fényes az ég, és így csökken a bolygó csillogása.
- Vágjunk kartonból vagy fekete papírból 1 cm átmérőjű lyukat, és ezt a maszkot ráragasztva a távcső frontlencséje elé, nézzük a Vénuszt. A 10x50-es távcsövünk képének a fényessége 25-ödére esik, az már számít. Favágó módszer, de működik.
- Nézzük a Vénuszt a legsötétebb napszemüvegünkön át, több napszemüveggel, vagy sötétítő neutrálszűrővel, polárszűrőpárral (az utóbbi a mezei halandó konyhájában nem terem, csak az amatőrcsillagász konyhákban).
Ahol állványos távcső is lapul a konyhában, ott kiszélesedik a vénuszsarló-horizont!
Kisrefraktorunkat ráállítjuk a Vénuszra, és 60-100x-os nagyítással már gyönyörködhetünk is!
Hogy miben?
A szivárványosan színes sarló gyötrelmes remegésében. Bizony, ha este akarunk használható képet, akkor meg kell küzdenünk az atmoszféfikus diszperzióval (a vastag légkör horizontközelben színekre bontja a képet).
A profi megoldás az atmoszférikus diszperzió korrektor, az egyszerűbb a narancsásrga, vagy vörös színszűrő használata. Ha a sarló túl fényes, használjunk sötétítő neutrálszűrőt (ND1.3-1.8), vagy forgatható polarizációs szűrőt.
A remegéssel (rossz seeing) nem fogunk tudni mit kezdeni; próbáljuk meg minél hamarább elcsípni a bolygót, amikor még magasabban van a horizont felett!
Ahogy rohan a Vénusz a Nap felé, úgy válik egyre nehézkesebbé az esti megfigyelés. Május 24-én még szabad szemmel is láthatjuk a Vénuszt, akkor a Merkúr bolygóval és a kétnapos holdsarlóval lesz együttállásban. Gyönyörű kézitávcsöves téma! Aztán lassan belevész a bolygó az alkonypírbe…
Ha felhőzet részleteit is szeretnénk megfigyelni, nappali, vagy napnyugta előtti észlelésre lesz szükségünk. A profik már most is ezt csinálják.
Vénuszsarló szabad szemmel???
A vénuszsarló mérete 1 ívmásodperc körüli. Az éles emberi szem felbontóképessége is egy ívmásodperc körüli. Ebből nem nehéz kitalálnunk, hogy a vénuszsarlót akár szabad szemmel is sarlónak láthatjuk!
Ez így igaz, de ez a kihívásunk sem könnyű. Este, amikor a sarló fényesen vakít, semmi esélyünk nincs. Fényes nappal, ha az égi kék fényessége elnyomja a Vénusz ragyogását, esélyünk van megpillantani a szabadszemes sarlót. Viszont ahogy közeledik a bolygó a Naphoz, déli verőfényben egyre nehezebb szabad szemmel megtalálni.
Marad az okos kompromisszum: napnyugta környékén pillantsuk meg minél hamarabb a bolygót. Ekkor már látszik szabad szemmel, de még nem vakít.
És jöhet a sólyomszem vagy a vadászpilóta próba: Valóban éles szemű egyének viszonylag könnyen látják megnyúlt, kiterjedt ívdarabnak a Vénuszt.
A keresésen, orientáción könnyíthetünk binokulárral, de ne akarjuk a távcsöves látványt beleerőltetni szabadszemes víziónkba. Nézzük 2-3 percig, kisebb megszakításokkal. Vagy látszik, vagy ne menjünk vadászpilótának.
Nekem nincs nagyon éles szemem, feleségem hamarabb elolvassa a közeledő dunai hajók nevét, mint én. Egyszer láttam eddig a Vénuszt szabad szemmel sarló alakúnak, egy hajnali alkalommal.
A miszteriózus hamuszürke fény…
Ashen-light. Két szó, ami libabőrössé teszi az amatőr bolygóészlelőket. Régi korok refraktoróriásai mellett készült rajzok a Vénusz éjszakai oldalának titokzatos fényléséről!
Még változásokat is láttak benne!
Mi is ez a rejtélyes hamuszürke fény??? Hogyan lehet(ne) megfigyelni?
A hamuszürke fény Holdunknál jól ismert jelenség. A holdsarlót megfigyelve az árnyékos oldal is határozott szürkés fényben dereng, a holdtengerek még a sötét oldalon is felismerhetők.
Ennek okát jól tudjuk: A teleföld a Hold egén olyan fényességgel süt, hogy megvilágítja a Hold sötét oldalát is. Ha űrruhában heverésznénk az éjszakai holdon, teleföldkör újságot is olvashatnánk a földfényben, még közvilágítás sem kellene.
Node a Vénusz sötét oldalát a Föld nem világítja meg, hiszen több, mint százszor olyan messze van, mint a Hold.
Mégis, számos vizuális megfigyelés tanúskodik a Vénusz sötét oldalán látott halvány és sejtelmes derengésről, ami épp sarló fázisban figyelhető meg a legjobban.
Az első megfigyelés Giovanni Riccolitól származik még 1643-ból, de olyan legendás csillagászok is észlelték, mint William Herschel vagy Patrick Moore.
Modern kori vizuális megfigyelések is akadnak szép számmal.
Próbálták igazolni földi megfigyelésekkel, Vénusz-Hold fedések során, amikor a megvilágítatlan félteke bukkant ki először a holdperem mögül. Figyelte az Akatsuki japán Vénusz űrszonda. Sikertelenül.
A Keck óriástávcső nagyon halvány zöldes légkörfényt ki tudott mutatni a Vénuszon, de ez amatőrtávcsövekkel aligha látható. Ez a szén-dioxid ultraibolya fény általi hasításával, majd a szabaddá vált, és oxigénmolekulává rekombinálódó oxigéngyökök utólagos fényemissziójával jön létre.
A Venera 9 és 10 űrszondák láttak villámlásra utaló jeleket a Vénuszon. A Pioneer Venus Orbiter erősebb légkörfényt is megfigyelt. A villámlásokat a Venus Express szonda is megerősítette 2007-ben. Úgy tűnik azonban, hogy a villámlások sem csinálhatnak akkora fényáradatot, ami az egész éjszakai légkör távcsővel is megfigyelhető derengését okozza.
Megmarad hát a misztérium, és annak valószínűsítése, hogy a szépséges hamuszürke-fény észlelések mégsem mások, mint az optikai reflexiók és vizuális illúziók keverékének csalfa műtermékei.
Egy további misztérium, ami még inkább az illúziók világába hajlik: Az anti-hamuszürke fény, vagy anti-Ashen-light. A jelenség szerint a nappali vénuszsarló észleléseknél a megvilágítatlan oldal sötétebbnek tűnik, mint a környező ég.
Mivel ennek fizikai okát lehetetlen megtalálni, és fotókon sem látszik, szinte biztosra mondhatjuk, hogy az anti-hamüszrke fény csupán merő lélektani illúzió.
Ashen-light vadászatra fel!
dicséretre méltó, ha arra adjuk fejünket, hogy nyomába eredünk ennek a rejtélynek! Egy-két legendás praktika itt is jól jön a tarsolyban:
- A kulcs az alacsony szögű fényszúrás. Ezt kell minimalizálnunk! Fényes égitestek mellett a távcsőben fényudvart láthatunk, amit az alacsony-szögű fényszőrás okoz.
- Tükrös távcsöveknél ez a tükörfelület sajátja, ami a homorútükröknél az objektum köré fókuszálódik. A tükrön levő koszok csak növelik az erősségét. Pucoljunk tükröt, vagy használjunk lencsés távcsövet!
- Lencsés távcsöveknél a színi hiba okozza a lila, vénuszkörüli halónkat. Használjunk apokromátot, vagy széles áteresztésű zöld szűrőt, ami a lila, és a bíbor halót is levágja!
- Csökkentsük az üvegfelületek számát! Nem kell röhögni, egy bevonatos kéttagú Huygens okulár, vagy háromtagú Kellner/Barium kisebb fényszúrást csinál, mint egy ortho, vagy főleg egy nagylátómezejű okulárköltemény! És most erre hajtunk! Aki nem hiszi, járjon utána.
- Építsük meg a legendás Ashen-ligh okulárt! Cserélhető szállemezes okulárunk szállemeze helyére vékony alufóliacsík, esetleg homorú maszkolású félkör-foltocska kerüljön, amivel a sarlót pont kitakarhatjuk, a megvilágítatlan oldal pedig látható marad! A precíz mechanika alapfeltétel…
- Sötét égi háttéren észleljünk, este, kb 10%-os, vagy az alatti sarló esetén! Nappali égen meglátni vagy fotózni a hamuszürke fényt mosolyognivaló próbálkozás. Olyasmi, minta fényes nappal szeretnénk földi légkörfényt vagy sarki-fényt nézni…
Ha mindezen rákészülés majd egy többnapos, kitartó észleléskúra után sem látjuk a hamuszürke fényt, ne csüggedjünk el nagyon!
Lehet, hogy nincs is…
Ha viszont sokoptikás tükrös távcsövünkben azonnal jól látjuk a fényudvart, gyanakodjunk, hogy csak a fény járatja velünk a bolondját…
Én 50/540-es refraktorral és 6 mm-es bevonatos Huygens-szel észleltem a napokban többször is, sikertelenül.
Észleljük a Vénusz felszínét?!
Komolyra fordítva a szót, a Vénusz éjszakai oldalának megfigyelésére van egy tudományosan is értékes, egyben nagy kihívást jelentő lehetőségünk is: a felszín vizsgálata!
A Vénuszt nagyon vastag, legalább három rétegből álló kénessav-kénsav felhőzet borítja. Míg a földi repülőutaink alkalmával a 12 km-es magasságban szárnyaló gépmadár a felhők fölött repül, a Vénuszon a sűrű és átlátszatlan legfelső felhőtető 75 km-es magasságba nyúlik fel.
A Vénusz éppen azért ilyen csillogóan fehér, mert a sűrű fehér felhőzete a napfény nagy részét visszaveri.
Távcsőben így csak a felhőit láthatjuk. Vagy mégsem?
Az utóbbi évek technikai fejlődésének köszönhetően ma már amatőrcsillagászok is megörökíthetik a Vénusz felszínét, ami eddig csak űrszondás radarmérésekkel és földi rádiótávcsövekkel volt lehetséges. Ugyanis az infravörös tartományban, 1000 nm fölött van a Vénusz felhőzetében egy ablak van, ahol a felszín hősugárzása szabadon elhagyhatja a légkört.
Ennek megfigyelésére kizárólag a vékony vénuszsarló fázisa ad esélyt, hiszen a felszíni hősugárzás intenzitása nagyságrendekkel kisebb, mint a felszínről ugyanezen hullámhosszon visszavert infravörös napsugárzás.
A képlet egyszerűnek tűnik: Nézzük meg a Vénusz sötét oldalát, 1000 nm-es hullámhossz fölött!
A gyakorlat azonban most több, mint szofisztikált:
- Használjunk minél nagyobb tükrös távcsövet, lehetőleg 25 cm tükörátmérő fölött. A lencsék itt már nagyon erős színi hibával bírnak, és tükrös távcsövekkel könnyebb nagy fénygyűjtőképességet elérni.
- Az 1000 nm természetesen a szemünkkel már nem érzékelhető, használjunk CMOS detektort, monokróm webkamerát.
- A Vénusz nappali oldalának fénylése nagyon elnyomja az éjszakai oldal halvány derengését. Használjunk minél nagyobb dinamikai tartományú, lehetőleg 16 bites kamerát!
- Csináljuk meg az Ashen-light okulárt! Azaz kamerát! A kamera fókuszsíkjában (vagy az előtt) csináljunk egy átlátszatlan homorú maszkot, ami kitakarja a bolygó megvilágított oldalát. Enélkül is próbálkozhatunk, akkor jobban beég a bolygó. Talán nem is kell ecsetelnünk a pontos óragépes követés és a minimális periodikus hiba fontosságát…
- A megvilágítatlan oldal derengése nagyon halvány. Használjunk hosszú expozíciós időket, a világos oldal beégése árán is!
- Esti égen fotózzunk, ahol a fényes égi háttér nem zavar!
- Mivel a Vénusz felszíne rendkívül lassan forog, több nap képeit is integrálhatjuk, hogy a halvány derengésben a felszín részletei előtűnjenek. Ezt tette Danielle Gasparri, a téma egyik úttörője még 2009-ben, és kiválóan azonosítani tudta a nagyobb alakzatokat a bolygó felszínén!
Fáradozásunk jutalma bőséges!
Egy sűrű felhőzettel rendelkező forró bolygó felszínének megörökítése saját udvarunkból olyan eredmény, melynek helye még az esztétikailag visszafogott végkifejlet ellenére is legpompásabb észlelési trófeáink között lehet!
A Vénusz nappali megfigyelése:
Ahogy a fogyó vénuszsarló közeledik a Naphoz, egyre kevésbé marad más lehetőségünk, mint a nappali észlelés. Tekintsük most végig ennek trükkös eszköztárát, majd a megfigyelhető Vénusz-alakzatokat.
Ne feledjük: a vágyott végcél a vénuszgyűrű!
A nappali vénuszvadászat technikai fortélyai:
Avagy: hogyan ne vakuljunk meg vénuszkeresés közben!
A Vénusz nappali észlelése hálás rutinfeladat, ha a bolygó elég messze (értsd: legalább 15 fokra) tartózkodik a Naptól. Ehhez nincs szükségünk GOTO rendszerű, pontosan pólusraállt távcsőre sem, mindössze egy osztottkörökkel rendelkező mechanikára, néhány kiegészítőre (iránytű, napfólia, hosszú fókuszú okulár, koordináták) és tapasztalatra.
Kezdjük ezzel az ismerkedést, a Napközeli vénuszsarló ennél csak keményebb dió. A silabusz a következő:
- Állítsuk fel a mechanikát és a távcsövet. Ha több napos a projektünk, legjobb, ha éjszaka a Sarkcsillagra állunk a pólustávcsővel. De általában nem ez a helyzet, hanem fényes nappal kotorjuk elő a messzelátót. Ilyenkor álljunk vízszintesre a mechanikafejjel, ebben segíthet a libella, ha van, a lapos háromlábfelületre tett vízmérték, vagy telefonos vízmérték, legyünk kreatívak. Jó esetben a pólusmagasságot már beállítottuk korábban, ahhoz ne is nyúljunk. Állítsuk a mechanikát pontosan északi irányba. Ehhez használhatunk függőleges egyenes felületre nyomott négyszögalaplapos tájolót, mobiltelefon oldalát, stb. Minél messzebb van a Vénusz a naptól, annál fontosabb a precíz pólusraállás!
- Ha kisrefraktorral észlelünk, kereséshez használjuk a főműszert, a legnagyobb látómezőt adó 2”-os okulárral. Nagyobb tükrös távcsőnél használjuk a keresőtávcsövet, ami legyen legalább 50 mm-es.
- Tegyük rá a napfóliát az objektívre, és álljunk a Napra! Állítsuk élesre a főműszert a Napon. Ez nappali bolygóészlelésnél kruciális, a defókuszált képen a fényes kék háttéren ugyanis soha meg nem látjuk a bolygót! És álljunk távcsövünkkel pontosan a Nap közepére. Napfólia marad!
- Most vonjuk ki a Nap és a Vénusz dekli és rekta koordinátáinak különbségét. Először a dekli tengelyt állítsuk. Kioldott kuplung mellett emeljünk, vagy süllyesszünk a tubuson annyi fokot, amennyi a kívánt deklikülönbség, majd húzzuk meg a kuplungot. Azután rektában oldjunk, és állítsuk annyi óra annyi perccel előre vagy vissza, amennyi a koordináták különbsége. A kuplungot ne felejtsük el meghúzni a végén!
- És most, hogy a Vénusz elméleti helyére ráálltunk, most vegyük le a napfóliát a távcsőről! Nézzünk bele az okulárba, jó eséllyel benne lehet a közepesen fényes apró csillagszerű bolygó. Ha nincs, először rektában menjünk háromnegyed látómezőt előre, majd háromnegyedet vissza irányba. Ha még mindig nincs, emeljünk fél-háromnegyed látómezőnyít a deklin, majd nézzük meg fél-háromnegyed látómezővel előtte és mögötte levő rekta értékeken. Ha nincs, vissza rektában középre, majd vissza dekliben az eredeti helyre, és másik dekli irányba is csináljuk ezt végig. Ez egy szűk 3x3 látómezős pásztázás. Ha így sincs meg, tegyük vissza a napfóliát, menjünk vissza a Napra, és kezdjük előröl. Keresőtávcsővel könnyebb dolgunk van, mert nagyobb a látómezeje, de a Vénusz is halványabb benne, úgyhogy alaposan végig kell fürkészni a látómezőt görnyedt pozíciónk ellenére!
Ha megvan a Vénusz, növeljük meg a nagyítást, és észleljünk bátran! A csillogó bolygó a nappali háttéren kellemesen kontrasztos, további fénycsökkentésre nincs is szükség!
Ha a Naphoz már nagyon közel…
Nincs ennyire könnyű dolgunk, ha a Naphoz közeljáró nagyon vékony vénuszsarlót szeretnénk észlelni. Míg a fenti protokoll biztonságos (ha a napfóliát rárakjuk a napbanézés előtt), a napközeli vénuszsarló megtalálása veszélyesebb feladat: Kellő rutinnal vágjunk csak bele!
A bolygó beállítása ugyanúgy történik, de az utólagos keresésnél nem lehetünk ennyire szabadok: Ha a távcső tologatása közben a Nap véletlenül a látómezőbe kerül, már meg is vakultunk. Ha a sarló nagyon közeli, a keresőtávcső sem használható, mert a Nap a kép szélén maradhat. Álljunk a főműszerrel a Vénusz pozíciójára, és nézzük meg a látómezőt.
Mivel közel van a Naphoz, ha pontosan állítottuk be, a látómezőben benne kell lennie. Ne kezdjünk el látómezőn kívül keresni, legfeljebb nagyon minimális mozgatással, kuplungoldás nélküli billegtetéssel. Ha nincs benne, inkább kezdjük előröl.
Itt már a távcső kiválasztása és „felkészítése” is izgalmas kérdés. A következő alapelvek mentén találhatjuk meg a legszuperebb Vénuszgyűrű-távcsövet:
- Ha a Nap megsüti az objektív egy részét, vagy az egészet, az erőteljes fényszórást és kontrasztcsökkentést okoz. Más ilyen szempontból a lencsés és a tükrös távcső:
- Newton távcsöveknél elegáns a helyzetünk egy ideig, mert maga a távcsőtubus viselkedik tökéletes harmatsapkaként és árnyékolóként sokáig. De ha elkezdi a tükröt sütni a Nap, a tükrön levő szennyeződéseken a visszavert fényszórás (backscatter) erőteljesebb kontrasztcsökkenéshez vezet. Akár Newton, akár katadioptrikus távcsövünk van, ha a napnyaláb a segédtükröt eléri, érdemes csak rövidebb, 1-2 perces időblokkokban észlelni, köztük pedig félperces hűlési szünetet hagyni, nehogy túlmelegedjen a segédtükör. Fókuszírozónk is fémből kell legyen, nehogy megolvasszon valamit a defókuszált napfény.
- Lencsés távcsöveknél harmatsapkát kell hosszabbítanunk. Ezt azonban érdemes nem körbezárt toldalékcsővel tenni, mert a toldalékcső Nappal szembeni oldalát végignyaló napsugár kellemetlen turbulencia-játékot okoz bent a csőben. Éppen elég egy hosszú, hosszában elvágott félcső, mely a Nap felé irányul, és a közvetlen napfényt kitakarja. Ha már az objektívet süti a fény, a lencse koszokon képződő előreirányuló fényszórás (forward scatter) is kellemetlen, de a tükröknél kevésbé zavaró. A tanulság ezzel kapcsolatban egyszerű:
- Tisztítsuk meg az objektívet alaposan a kísérlet előtt! Az én szorgalmas kezeimre is vár még a Svábhegyi Csillagda 30 centis lencseóriása, hogy megtisztuljon éves poraitól…
- A távcsőbe nézve a kép zavaróan fényes lehet. Egy polarizációs vagy neutrálszűrő akkor is segít, ha azzal a Vénusz fényessége is csökken. Ne feledjük Weber-Fechner után: A közepes fényintenzitás az optimális kontrasztlátás titka! Érdemes vizuális észleléshez narancs vagy világosvörös, monokróm fotózáshoz akár infravörös szűrőt is használni. Nem, itt már nem elsősorban a Rayleigh szórást akarjuk kitrükközni, hiszen a Nap mellett az ég fehér és nem kék. De a seeinget jelentősen javíthatja ez az eljárás. Márpedig ha túlnyúló szarvakat akarunk fotózni, akkor minden nyugalom számít!
- Tudjuk, hogy a Vénusz UV-fényben a legszuperebb, a felhőtető alakzatainak kontrasztja itt a legharapósabb. De a Naphoz közel, fényes nappal, rengeteg szórt fényben és csökkentett seeinggel egyáltalán nem egyszerű műfaj már az UV fotózás. Ez az ALPO Japan UV felvételein is meglátszik: Noha a bolygó hatalmas, részletek már alig jönnek rajta. Ezt bizony el kell fogadnunk.
Mindezek mellett is javaslom, hogy az alsó együttállást megelőző és követő két napon csak nagyobb, GOTO-s mechanikájú távcsővel próbálkozzunk, a billegős kismechanikákat és keresőtávcsöves görnyedéseket mellőzzük.
Bár a vénuszgyűrű gyönyörű, nem szeretnénk a retinánkba örökre beleégett napkép-szuvenírt…
Aphrodité felhőfátyla, avagy mit látunk a Vénuszon?
Egy elkötelezett bolygásznak a vénuszsarló észlelés fából vaskarika. Inkább gúvadok kínkeservesen a majdnem telivénusz túlcsorduló korongközepének szemfolyató ürességén, minthogy egy hajszálvékony sarlószálon próbáljak meg kisilabizálni valamit a Vénusz felhőztéről. Hiszen míg az előbb az eeegész bolygó az enyém, az utóbbi esetben csak egy nagyon-nagyon vékony darabkát látok belőle…
És mégis, van varázsa a sarlóészlelésnek, amíg az nem túl vékony: Ekkor ugyanis óriási a bolygó, és olyan apró részletek előbukkannak rajta, amiről még egy félvénusznál sem merhetünk álmodni. Persze a felhőtető globális mintázatáról most ne akarjunk semmit mondani, ahhoz várjuk meg, míg újra felhízik.
A mintegy 10% vastagságú sarlón még jól megfigyelhető két megvilágítottság-függő alakzat: A fényes peremív miatt a bolygó külső pereme világosabb, a terminátor sötétedés miatt pedig a belső fény-árnyék határ jóval sötétebb. Ennek most kifejezetten örülünk: a felhőalakzatok határozottan jobban látszanak a terminátor közelében, kis beesési szögnél, mint a telivénusz üres közepén. Most pedig szinte az egész bolygó egy merő terminátor!
Kezdjük a sarkvidéken! A sarló csúcsai most még határozott, tűéles, 180 fokot felölelő szarvak. Bár megszoktuk, hogy a Vénusz poláris vidéke a legvilágosabb, most mégsem ez a helyzet: A sarlócsúcson fellépő alacsony szögű megvilágítottság a terminátor-hatáshoz hasonlóan lecsökkenti a szarvak fényét, a külső perem középső része mostmár fényesebb lesz.
A poláris és mérsékelt övre jellemző világos sávos felhőmintázat azonban szépen megfigyelhető: Ennek határa jól láthatóan, és ferde elválasztással különül el a kevésbé fényes trópusvidéktől. A poláris-mérsékelt övben további rézsútos sávok nyomát is felfedezhetjük. Sőt, ami ízletes izgalmat ad, az enyhén rézsútos szokásos sávoknál jóval meredekebb, mármár meridionális sávmintázat is előtűnhet, mely a trópus felé tör.
Ezek keresztezik a vastagabb rézsútos sávokat, szinte a sarló közepén futnak végig hosszában. Ilyen hosszirányú felhősávok jellemzőek a Vénuszra, de általában nehezen észlelhetőek, a fényesebb rézsútos keresztsávok elnyomják őket.
De most, hogy az egész bolygó egy merő terminátor, az alacsony beesési szögű napfényben jobban előjöhet ez a meridionális jellegű mintázat!
Sőt elágazások, radiációs csomópontok is előbukkanhatnak a felhőtorlódásokban!
Ejj, fésületlen Aphrodité…
A trópuson most nagyskálájú sávokra ne vadásszunk. A konvektív trópusi övezet apró, kisze-kusza, nehezen kibogozható felhőpamatai, vagy nagyobb diffúz fátylai azonban kiválóan megfigyelhetők. Főleg a terminátor közelében láthatunk olyan apró, kis-skálájú pamatolást és tekergőzést, ami csak a Nagy Vénusz sajátja csak és az apró telivénuszon hiába is keressük.
Amit elvesztünk a kis megvilágított felületen, nyerjük vissza a nagy felbontáson! Használjuk ki hát, hogy hatszor akkor a bolygó, mint a telivénusz!
A túlnyúló szarvak csodája:
Ami a sarló szarvait illeti, a Vénusz olyat tud, amit a Holdunk nem! És a Merkúr sem! A szarvai túl tudnak nyúlni az elméleti 180 fokon, ráadásul egészen jelentős mértékben!
Hogyan lehetséges ez? Hiszen a megvilágítottal szemközti félteke teljesen sötét, az napfényt nem kap. Ez így igaz, de ahogy már említettünk, a Vénusznak sűrű légköre és felhőzete van, ami különleges fényszórási és fényhajlítási csodákra képes!
Ha a Vénusz fázisa elég kicsi, a Nap szinte teljesen a Földdel szemközti oldalról világítja meg. Ilyenkor fordul elő, hogy a sötét félteke pereme mentén a sarki felhőzetet érintőlegesen megvilágító Nap fénye szóródik, és elhajlik a sűrű légkörön. Így a sötét félteke pereme is elkezd körben világítani, a sarkok mentén.
A 2012-es Vénusz átvonulás pompás kísérleti terep volt arra, hogy kitapasztaljuk és meghatározzuk a szarvtúlnyúlás aritmetikáját.
A sarló szarvai kb. 10 nappal a szoros alsó együttállás előtt, 3%-os fázisnál kezdenek el túlnyúlni, és kb. 10 nappal az alsó együttállás utánig láthatók túlnyúlva. Idén 2020. június 3-án lesz az alsó együttállás. Tehát május 24-én már számíthatunk a kezdődő túlnyúlásra, és június 13-ig ez megfigyelhető is marad. A túlnyúlás 7 nappal az együttállás előtt és után (május 27 – június 10 között), a kb. 1,5%-os és az alatti fázisú sarlón legalább 25-30 fokos mértékűvé válik. Tehát az északi és a déli féltekén is a 90 fokos megvilágított ívdarabhoz még 30 fokot hozzáadhatunk.
Ekkor már a túlnyúló szarvak fényessége is növekszik, elérheti akár a megvilágított ívdarab poláris-mérsékelt régiójának fényességét is.
Pompás esztétika!
A túlnyúló szarvak megfigyelésének titkai:
A vékony, 3%-os és az alatti sarlón felhőmintázatokat már nem figyelhetünk meg. Valószínűleg a hajszálvákony sarló külső pereme és terminátora között sincs észrevehető fényességkülönbség már, de nosza, járjunk utána, meddig tudjuk a különbséget látni, és mikor válik széltében egyneművé a sarló!
A sarló bár már szélességében egynemű, hossza mentén a legkevésbé sem az!
A sarló fényességének lefutása nem csak a megvilágítás, de a felhőmintázat szó szerinti ujjlenyomatát is hordozza. A trópus lesz a legfényesebb. Látunk benne valamilyen anomáliát?
A mérsékelt övi-poláris sávos mintázatú régió az esetek legnagyobb részében felismerhető, határozott intenzitáslépcsőként: Az addig fényes sarlóív itt észrevehetően elsötétül.
Az elválasztóhatár nem ritkán éles és rézsútos irányú, érzékelhetően itt fut ki a mérsékelt-övi felhősáv széle a bolygóperemre. Külön öröm, ha ez az északi és déli féltekén más és más szélességen következik be. Anomáliáknak bizony van helye! Azért izgalmas megvilágítási helyzet ez, mert normálisan ugye pont a poláris régió a legvilágosabb.
Itt viszont fordítva, a pólus lesz sötét, és a trópus marad világos! A pólus felé közeledve a vékony sarló intenzitása lassan, de nem látványosan csökken. A szépség, hogy a sarokpontban az ív nem áll meg, hanem továbbfut a megvilágítatlan féltekére.
Ezen a túlfutó ívdarabon általában semmi törést vagy intenzitásesést nem látunk a póluspontban. Fut tovább egyenletesen, és csak a szarv vége kezd el erősen halványodni.
Kihívást és örömöt jelent a túlnyúló szarvrész vastagságának megfigyelése! Bár a legtöbb fotón kiterjedt, szélességgel bíró ívdarabnak látszik, ennek oka a remegő légkörben való elmosódás. Vizuális észleléseken is, és a kamera éles pillanatfelvételein is látszik, hogy a túlnyúló szarv pengevékonyságú!
Ez teljesen normális, egyben magyarázatot is ad a halványságára: Míg a megvilágított félteke 2%-os fázisnál egy 1,2 ívmásodperc széles, valóságban ezer kilométeresnél is szélesebb sáv, addig a sarlószarvnál egy szintén széles, de érintőlegesen nagyon vékony légkörszakaszon szóródik ill. hajlik el a fény.
Így a túlnyúló szarvcsúcs tényleges szögvastagsága jóval távcsövünk felbontási határa alatt marad: a szarv csak egy hajszálvékonyságú fényes ívnek látszik. Azon ritka pillanatokban mármint, amikor a seeing engedi a megpillantását.
Aphrodité gyűrűje!
Az idei alsó együttállás során, a 8 évvel ezelőtti, átvonulásos együttálláshoz hasonlóan egy különleges kincset is megfigyelhetünk: a vénuszgyűrűt.
A szoros közelítésű alsó együttállások során az együttállás előtt két nappal, és az együttállás után két napig a sarlószarvak annyira túlnyúlnak a sarkokon, hogy a megvilágítatlan oldal egyenlítőjén összeérnek: egybefüggő fénygyűrű, a vénuszgyűrű jön létre!
A mostani alsó együttállás június 3-án este, 20:46 perckor fog bekövetkezni, azaz napnyugtakor. Tehát június 1-én, 2-án, és június 4-én és 5-én van esélyünk a vénuszgyűrű megpillantására.
Az együttállás napja, június 3-a az abszolút kihívás!
Vajon meg tudjuk-e pillantani a Vénusz gyűrűjét az együttállás napján? Este, az együttállás pillanatában a bolygó mindössze 12 ívpercre, a Nap átmérőjének kevesebb, mint felére tartózkodik a Nap peremétől!
Hogy képet kapjunk a Vénuszgyűrű vékonyságáról és megvilágítási viszonyairól, vizsgáljuk meg egy nappal az alsó együttállás előtt, június 2-án, 13:00 órakor a Vénuszt! A sarló elméleti fázisa ekkor 0,1%, a napperemtől 2 fokra található. A megvilágított oldal olyan vékony, hogy nagy távcsövekkel sem látszik a vastagsági kiterjedése.
A megvilágított oldal trópusi-mérsékelt övi része változatlanul a legfényesebb, a teljes poláris régió, és a mérsékelt öv sarki része hasonló fényességű a megvilágított és a megvilágítatlan oldalon is!
A sötét oldal trópusi részén a gyűrű nagyon halvány, láthatóan itt van a „vékonyítás”.
Az alsó együttállás napján a megvilágított oldal trópusi részének fényessége már nem haladja meg számottevően az egész gyűrű fényességintenzitását, jobban kiegyenlítődik az egész gyűrű fényessége. A fényszórás mellett a fényelhajlás is jelentős szerepet játszik a gyűrű képzésében. A Vénusz fényessége a Naphoz közel a fényelhajlás miatt növekedni kezd.
Ennek legszélsőségesebb példája az átvonuláskor kialakuló Lomonoszov gyűrű, mely a legsötétebb napszűrőn is átvilágít. Mivel nem lesz átvonulás, erre most csak nosztalgiával emlékezhetünk.
De a minél fiatalabb vénuszgyűrűért folytatott nemes versenyben minden pozitív észlelő biztosan nyer!
Mégpedig nem babérból font koronát, hanem az Aphrodité ujjáról lehúzott különleges és ritka fehérarany-gyűrű látványát!
Észlelésre fel, eredjünk magunk is utána ennek a ritka és különleges tüneménynek!
A távcsövekre és szemekre pedig vigyázzunk, hogy június közepére így végződhessen a történet:
Szerző: Kiss Áron Keve, amatőrcsillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló ügyvezetője
Kedvcsináló beszámolók a 2012-es alsó együttállást megelőző sarlóvadászatról.
Nyolc évvel ezelőtt, 2012.06.06-án következett be az együttállás, egyben az átvonulás.
Minderről bővebben a csillagászat.hu oldalon lehet olvasni.