A június 3-ai estén különleges együttállásnak lehetünk szemtanúi: a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, a vörösen fénylő Antares közelébe suhan égi kísérőnk, aki ráadásul éppen telihold állapotában örvendezteti meg a csillagot. Az együttállás legszorosabb állapota pontosabban június 4-én 00:07-kor következik be, amikor mindössze 19’-re, a Hold átmérője 2/3-ának megfelelő távolságban lesz a két égitest.
A rendkívüli párosnak pedig mi a Svábhegyi Csillagvizsgálóban a Csillagkapu eseményünkön leszünk szemtanúi, ahol mindenkit szeretettel látunk!
A Skorpió vörös gyöngye
Az Antares a nyári égbolt egyik legfényesebb és legszebb színű csillaga, a Skorpió csillagkép legfényesebb tagja. Nevét a görög "Anti-Arész" kifejezésből kapta, amely az "Arész ellenfele" jelentést hordozza. A csillag ezt a nevet azért kapta, mert fényessége és vörösessége miatt látszólag versenyez a Mars bolygóval. Ez nem csoda, ugyanis egy vörös szuperóriás csillagról van szó, amely hatalmas méretű, majdnem 700-szor nagyobb átmérőjű, mint a Napunk, a tömege pedig 12-szer nagyobb.
A csillag megfigyelése Magyarországról vagy az északi félteke bármely más pontjáról kihívást jelenthet, mivel a déli égbolton helyezkedik el, emiatt tőlünk nézve alacsonyan helyezkedik el a horizonton. Az északi szélességeken a déli horizonton gyakran vannak tereptárgyak, amik eltakarhatják, de a horizont közelében a légköri turbulencia a csillag fényének vibrálását és torzulását is okozza. Ezek a tényezők korlátozzák a láthatóságot, és megnehezítik az Antares megfigyelését Magyarországról, bár a nyári hónapokban, amikor a Skorpió viszonylag magasan helyezkedik el, az Antares az égbolt egyik meghatározóbb csillaga.
Asztrofotós felvételeken azonban még izgalmasabb a csillag környezete, mint elsőre gondolnánk. Az Antares körüli csillagkeletkezési régió, amely a ró Ophiuchi molekulafelhő-komplexum néven ismert, a Kígyótartó és a Skorpió csillagképben található hatalmas és aktív csillagbölcső, ahol rengeteg új csillag születik éppen. Maga az Antares azonban nem tartozik közvetlenül ehhez a csillagkeletkezési régióhoz. A csillag már életének egy igen kései szakaszában van, kimerítette a magjában lévő hidrogén üzemanyagot, és vörös szuperóriássá fúvódott fel. Bár az Antares évmilliókkal ezelőtt ugyanabból a molekulafelhő-komplexumból keletkezhetett, ma már nem tekinthető az ott zajló csillagkeletkezési folyamatok részének. Ennek ellenére a molekulafelhő jelenléte a közelben tovább gazdagítja az Antares körüli égi tájképet, így érdekes és vizuálisan lenyűgöző régiót jelent.
Az együttállás
A telihold pereme és az Antares mindössze 19 ívperc távolságra lesz egymástól az éjszakai égbolton, a jelenet lenyűgöző égi látványt fog nyújtani. A Hold átmérője 30 ívperc, tehát ennek kétharmadának megfelelő távolságban lesznek egymástól, ami nagy ritkaság. Szabad szemmel a két égitest egymáshoz közel látszik, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a valóságban 13 milliárdszor távolabb van tőlünk a csillag, mint a Hold.
A Hold nem kevesebb mint 99,8%-a fürdik majd napfényben, tehát szinte pontosan (kb. 6 óra híján) telihold idején köszönt be a közelség. Az égi párost nézve a színek összjátéka is lenyűgöző lesz: a Hold kékesfehér-ezüstös fénye és az Antares gazdag, mélyvörös színe közötti éles kontraszt érdekes vizuális összjátékot hoz létre, amely szépségével mindenképp magával ragadja a megfigyelőket.
A közelség június 3-áról 4-ére virradóan, 00:07-kor lesz a legszorosabb, ekkor a páros 16 fokkal a horizont déli iránya felett tündököl majd, ezért a tereptárgyaktól mentes déli horizont elengedhetetlen a megfigyeléshez. Izgalmas lehet az éjszaka során végigkövetni, hogy hogyan kerül egyre közelebb és közelebb a Hold az Antareshez, majd egyre távolodik tőle: két órával a legszorosabb közelség előtt még csak 55’-re lesz egymástól a két objektum. Ez szemlélteti igazán, hogy milyen gyorsan mozog a Hold a háttérben levő csillagokhoz képest!
A páros szinte egész éjszaka megfigyelhető, napnyugta után nem sokkal már a délkeleti horizont felett készülnek a parádéra, és nagyjából hajnali fél 4-kor tűnnek el a délnyugati égbolton. Attól nem kell tartanunk, hogy a légkör zavaró hatása miatt nem látjuk őket, hiszen a Holdról és az egyik legfényesebb csillagról van szó!
A telihold és az Antares közelsége az asztrofotósok számára is kiváló lehetőséget nyújt egy emlékezetes kép megörökítésére. A Hold fényes, kráteres felszíne magáért beszél, míg a közeli, vöröses fénypontként megjelenő Antares magával ragadó elemet ad a kompozícióhoz. Azonban kihívást jelent az, hogy a Hold sokkal fényesebb, mint a csillag, ezért csak valószínűleg rövidebb és hosszabb expozíciós idejű felvételeket felhasználva lehet látványos felvételt készíteni, amin egyszerre látszik a csillag vöröses ragyogása és a Hold részletei is.
Akár közvetlen szemtanúi vagyunk, akár fotózva örökítjük meg, a telihold és az Antares közelsége lenyűgöző csillagászati élményt nyújt. Egy biztos: mi a Svábhegyi Csillagvizsgálóban várjuk a közelséget, és a látogatókkal együtt fogjuk megcsodálni Csillagkapu rendezvényünkön!
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet