A legszebb gyűrűs bolygó
Naprendszerünk számos bolygóval büszkélkedhet, azonban a Szaturnusz nem csak hihetetlen méretével – a bolygó 116.000 km átmérőjű – és holdjainak számával –146-ot fedeztek fel eddig –, hanem gyűrűrendszerével is kiemelkedik. Galileo Galilei 1610-ben elsőként nézte távcsövön át a bolygót, és észrevette, hogy valami furcsa alakzat van körülötte. Mivel a távcsöve még nagyon kezdetleges volt, így nem igazán tudta, hogy mit is lát pontosan. A következő évszázadokban a csillagászok megpróbálták megfejteni, hogyan és mikor is jöhetett létre a 280.000 km átmérőjű gyűrűrendszer. A 20. század nagy részében az a tudományos tézis volt elfogadott, hogy mind a két objektum egyszerre keletkezett. Azonban a Cassini űrszondának köszönhetően, amely 2004–2017 között vizsgálta az égitestet, sokkal pontosabban tudják rekonstruálni az eseményeket a csillagászok.
Az űrszonda Cosmic Dust Analyzer nevű tudományos eszköze azt vizsgálta, hogy a gyűrűt alkotó hatalmas jégtömbökön mennyi por rakódott le. A Naprendszerünkben lévő hatalmas pormennyiség folyamatosan áramlik és lerakódik az egyes égitestekre. Az apró kőzetmorzsák mennyiségéből meg lehet állapítani az adott objektum korát. Hasonló a módszer, mintha egy épületben különböző időpontokban elhelyezünk tárgyakat, és az idő múlásával az egyik porosabb lesz, mint a másik. Az adatok elemzése után a tudósok 400 millió évesnek becsülik a hatalmas kiterjedésű gyűrűrendszert.
Kialakulásáról még mindig folynak a viták, jelenleg két fő elmélet versenyez egymással. Az első szerint a Szaturnusz egyik holdja túlságosan közel került a bolygóhoz, amelynek hatalmas gravitációs ereje szétszakította. A második alapján két kisebb holdja ütközött össze, majd az óriási darabok pályára álltak. Azonban a hatalmas darabok folyamatosan zuhannak bele a bolygóba, és már csak 100 millió évig gyönyörködhetünk a kiterjedt gyűrűrendszerben.
Égi kísérőnk
A Hold már több milliárd éve kíséri bolygónkat, és fázisai remek alkalmat biztosítanak, hogy ne csak a félholdban, hanem felszíni képződményiben is gyönyörködhessünk. A terminátor vonala – az a vonal, amely elválasztja a látható és az árnyékos részt – kettévágja a Holdat, így az északi részén lévő Kaukázus-hegység (Montes Caucasus) több ezer méteres hegycsúcsait teljes pompájában láthatjuk. A mellette lévő Alpok-hegység (Montes Alpes) csak egy kis része lesz észlelhető, de ez kitűnő alkalom, hogy néhány százszoros nagyításon észlelhessük a hegységet kettévágó, 166 km hosszú völgyet (Vallis Alpes). A Kaukázus alatt található az Appenninek-hegyvonulat (Montes Apenninus), amelynél a Hold legnagyobb hegyét, az 5 km magas Mons Huygenst kaphatjuk távcsővégre. A Kaukázus-hegység fölött az Eudoxus -és Aristoteles-kráter található, amelynek sugársávjai és központi csúcsa káprázatos látványt nyújtanak.
Az egyenlítőnél a Ptolemaeus, Alphonsus, Arzachel kráterhármas helyezkedik el egymás alatt. Az első a 154 km-es átmérőjével és fekete színű, bazaltos aljzatával, az Alphonsus a központi csúcsával, míg az Arzachel teraszos falával és hatalmas központi csúcsával várja az észlelők tekintetét.
Az együttállás észlelése
Ma este a korai sötétedésnek köszönhetően már 17:00-tól megfigyelhetjük az égi párost a déli égbolton. A Hold 25 fokos magasságban lesz, a Szaturnusz kb. 3 fokkal fölötte lesz látható. Emiatt nem mondhatjuk közelinek az együttállást, ezért távcsövünk látómezőjében nem lesz egyszerre látható mind a két objektum. Szabad szemmel a félholdat és a fölötte lévő fényes pontként megjelenő Szaturnuszt láthatjuk.
Amennyiben egy 10 centis távcsővel tudunk észlelni, a már említett hegyvonulatok és kráterek is szépen kivehetőek lesznek. A gyűrűs bolygó mellett feltűnik egy halvány pont, amely a Titan holdja a Szaturnusznak. Naprendszerünk második legnagyobb holdja kivételes, mert légkör burkolja, valamint az északi és déli pólusán folyékony metántavak és -tengerek találhatóak. Amennyiben lehetőségünk van, ne hagyjuk ki a csillagászati jelenséget, ami már a szabad szemes észlelőknek is szép látványt fog biztosítani. A két égitestet egészen 23:00-ig láthatjuk, majd a horizont alá kerülnek.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász