A holdsarló mellett ragyog a legbelső bolygó, a Merkúr

2024 július 07
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Naprendszerünk legkisebb bolygója a legbelső bolygó, a Merkúr.

Naphoz való közelsége miatt azonban a megfigyelése nem a legegyszerűbb. Mivel sokkal közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, ezért látszólag nem távolodik el 28°-nál messzebbre a Naptól. Ezért a nappali égbolton szabad szemmel nem lehet látni (a teljes napfogyatkozás különlegesen ritka pillanatait kivéve), azonban hajnalban a keleti vagy napnyugtakor a nyugati látóhatár felett meg lehet pillantani a bolygót, amikor a Nap fénye már nem zavar. Jelenleg a bolygót az esti szürkületben lehet majd megtalálni. A Holdhoz hasonlóan a Merkúron is fázisokat lehet megfigyelni, de ezeket még távcsővel is nehéz látni.

A bolygón rendkívül szélsőséges időjárás uralkodik. Nappali oldalán a hőmérséklet elérheti a 430 °C-ot, míg az éjszakai oldalán a legkör hiányában ez a meleg gyorsan elillan, a hőmérséklet pedig -180 °-ra lecsökken.

Először Galilei figyelte meg távcsővel a Merkúrt, viszont a részletesebb, felszíni képződményekre irányuló megfigyelésekre még várni kellett. 1974-ben ért el a bolygóhoz a Mariner–10 űrszonda, ezzel pedig megkezdődött a bolygó egyes részeinek első feltérképezése. Felszínét a Holdéhoz hasonlóan kráterek és bazalttengerek borítják.

A Hold és a Naprendszer bolygói az égbolton való vándorlásuk során közel kerülhetnek egymáshoz vagy akár egy-egy csillaghoz. Ilyenkor tudunk együttállásokat megfigyelni, amiben legtöbbször kettő, ritkábban pedig több objektum vesz részt.

Július 7-én, vasárnap egy ilyen szép páros megfigyelésében lehet majd részünk. A halvány, mindössze 4%-os fázisú holdsarló mellett fénylik majd a 67%-os fázisú -0,1 magnitúdós Merkúr. A holdsarló megfigyelésének már az ókorra visszanyúló hagyományai vannak, mivel ekkor vette kezdetét az újabb holdhónap. Manapság is sokakat foglalkoztat a minél vékonyabb, vagyis az újhold utáni, illetve előtti minél fiatalabb, illetve minél idősebb sarló megfigyelése. A kihívást kedvelők megpróbálhatják szabad szemmel észlelni, de érdemes egy kézi távcsövet ragadni, amennyiben valaki biztosra szeretne menni. Ha pedig fényképezzük is a látványt, gyarapíthatjuk a Holdról készült képek gyűjteményét, vagy akár elkészíthetjük a gyűjteményünk első darabját. A szemfülesebbek pedig a holdkorong többi részét is láthatják, amit a Földről visszavert napfény világít meg, ez az úgynevezett hamuszürke fény.

Az égi párost este 21:30-kor a keressük meg nyugati horizonton, afelett 6°-ra ott lesz majd egyik tagja, az égi kísérőnk. Tőle lentebb és balra 2°-ra látható majd a páros másik tagja, a Merkúr. A látóhatárhoz közelségük miatt érdemes előre megtervezni az észlelést, és kiválasztani egy megfelelő, elég magasan fekvő helyszínt, ami viszonylag távol van a város fényeitől.

A Merkúr felszínén található Apollodorus kráter a Mariner–10 űrszonda felvételein. (forrás: nasa.gov)
A Merkúr felszínén található Apollodorus kráter a Mariner–10 űrszonda felvételein. (forrás: nasa.gov)
5%-os fázisú alkonyi holdsarló képe (A képet készítette Balázs Gábor, 2023.03.23. Dabas, forrás: eszlelesek.mcse.hu)
5%-os fázisú alkonyi holdsarló képe (A képet készítette Balázs Gábor, 2023.03.23. Dabas, forrás: eszlelesek.mcse.hu)

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló