A Hold varázsa az Ikrek csillagképben

A Hold varázsa az Ikrek csillagképben

2024 február 20
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Égi kísérőnk töretlenül ragyog fent az égen, és ejti az embert ámulatba, nemcsak fényességével, hanem a napról napra megfigyelhető különböző arculataival is.

A Föld körüli keringése során a Hold megvilágítottsága folyamatosan változik a Nap–Föld–Hold rendszer tagjainak egymáshoz viszonyított helyzetének változása miatt. Amennyiben az égitestek sorrendje Nap–Hold–Föld, akkor láthatunk az égbolton újholdat. Ezután elkezd nőni az általunk megvilágítva látott terület nagysága, majd eléri a telihold állapotát, innentől kezdve pedig csökkenő fázisú Hold látványában lehet részünk. A Holdnak 27,3 napra van szüksége, hogy megkerülje a Földet, viszont ekkor még nem újra újhold. Ennek az az oka, hogy miközben a Hold kering a Föld körül, a Föld kering a Nap körül, és pályáján előrébb haladt, így a Nap más irányból fogja megvilágítani. Így újholdtól újholdig több idő telik el: 29,5 nap.

A Hold különböző fázisai egy képen; a Hold egy teljes, folyamatos változási ciklusa (A képet készítette Bónizs Szabolcs, Tuzsér 2023.08.18. forrás: eszlelesek.mcse.hu)
A Hold különböző fázisai egy képen; a Hold egy teljes, folyamatos változási ciklusa (A képet készítette Bónizs Szabolcs, Tuzsér 2023.08.18. forrás: eszlelesek.mcse.hu)

A Hold egyik különleges tulajdonsága, hogy mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. Ennek az az oka, hogy a Hold Föld körüli keringésének ideje megegyezik a tengelyforgási idejével. Ezt a jelenséget kötött keringésnek vagy kötött tengelyforgásnak nevezzük.

Földünk kísérőjének a 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezésére a széles körben elfogadott magyarázat, hogy a Földünk ütközött egy körülbelül Mars méretű testtel, a Theiával. A Hold felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, melyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket a mare területeknek. A látványos, hatalmas – néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű – krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kisbolygók hozták létre. A felszín kőzetei a becsapódások következtében finom, púderszerű anyaggá, holdporrá örlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.

A Hold kráterekkel, meteoritokkal borított felszíne (A képet készítette Balázs Gábor, Svábhegyi Csillagvizsgáló, Budapest, 2023.09.10. forrás: eszlelesek.mcse.hu)
A Hold kráterekkel, meteoritokkal borított felszíne (A képet készítette Balázs Gábor, Svábhegyi Csillagvizsgáló, Budapest, 2023.09.10. forrás: eszlelesek.mcse.hu)

Február 20-án a 88%-os fázisú Hold az Ikrek csillagképben lesz majd megfigyelhető. Az este folyamán pedig nem csak a Holdban, hanem még együttállásban is gyönyörködhetünk. 22:24-kor az Ikrek csillagkép Üpszilon Gem csillagát közelíti majd meg a Hold, az egymástól való látszó távolságuk pedig mindössze a holdkorong átmérőjének fele, ami körülbelül 0,2 fok. A csillagkép legfényesebb csillaga az 1,29 magnitúdós, a Földtől kb. 33,8 fényévre található Pollux. 21-én hajnalban a narancsos-sárgás óriáscsillagtól a Hold 3 fokra lesz majd megfigyelhető. A csillag érdekessége, hogy 2006-ban felfedeztek egy körülötte keringő exobolygót, ami a Thestias nevet kapta.

A Hold helyzete az Ikrekben február 20-án (Forrás: Stellarium)
A Hold helyzete az Ikrekben február 20-án (Forrás: Stellarium)

Mivel az éjszakák még hűvösek, érdemes melegebb ruhával készülni az észleléshez. Addig is pedig tiszta eget mindenkinek!

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló