A Föld körüli keringése során a Hold megvilágítottsága folyamatosan változik a Nap–Föld–Hold rendszer tagjainak egymáshoz viszonyított helyzetének változása miatt. Amennyiben az égitestek sorrendje Nap–Hold–Föld, akkor láthatunk az égbolton újholdat. Ezután elkezd nőni az általunk megvilágítva látott terület nagysága, majd eléri a telihold állapotát, innentől kezdve pedig csökkenő fázisú Hold látványában lehet részünk. A Holdnak 27,3 napra van szüksége, hogy megkerülje a Földet, viszont ekkor még nem újra újhold. Ennek az az oka, hogy miközben a Hold kering a Föld körül, a Föld kering a Nap körül, és pályáján előrébb haladt, így a Nap más irányból fogja megvilágítani. Így újholdtól újholdig több idő telik el: 29,5 nap.
A Hold egyik különleges tulajdonsága, hogy mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. Ennek az az oka, hogy a Hold Föld körüli keringésének ideje megegyezik a tengelyforgási idejével. Ezt a jelenséget kötött keringésnek vagy kötött tengelyforgásnak nevezzük.
Földünk kísérőjének a 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezésére a széles körben elfogadott magyarázat, hogy a Földünk ütközött egy körülbelül Mars méretű testtel, a Theiával. A Hold felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, melyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket a mare területeknek. A látványos, hatalmas – néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű – krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kisbolygók hozták létre. A felszín kőzetei a becsapódások következtében finom, púderszerű anyaggá, holdporrá örlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.
Február 20-án a 88%-os fázisú Hold az Ikrek csillagképben lesz majd megfigyelhető. Az este folyamán pedig nem csak a Holdban, hanem még együttállásban is gyönyörködhetünk. 22:24-kor az Ikrek csillagkép Üpszilon Gem csillagát közelíti majd meg a Hold, az egymástól való látszó távolságuk pedig mindössze a holdkorong átmérőjének fele, ami körülbelül 0,2 fok. A csillagkép legfényesebb csillaga az 1,29 magnitúdós, a Földtől kb. 33,8 fényévre található Pollux. 21-én hajnalban a narancsos-sárgás óriáscsillagtól a Hold 3 fokra lesz majd megfigyelhető. A csillag érdekessége, hogy 2006-ban felfedeztek egy körülötte keringő exobolygót, ami a Thestias nevet kapta.
Mivel az éjszakák még hűvösek, érdemes melegebb ruhával készülni az észleléshez. Addig is pedig tiszta eget mindenkinek!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló