Égi hármas találkozó okkultációkkal
Csütörtökön számos izgalmas égi jelenség vár ránk, amelyeknek egy részét szabad szemmel is észlelhetjük. 18:15-től egy égi háromszöget figyelhetünk meg a délnyugati égbolton. Szabad szemmel a kövér holdsarlóban és az alatta elhelyezkedő ragyogó Jupiterben gyönyörködhetünk. Az Uránusz és a fedések észleléséhez azonban segédeszközre lesz szükségünk.
Hűséges égi kísérőnk
A Holdunk 4,5 milliárd évvel ezelőtt született, amikor a Theia nevű bolygó ütközött a fiatal Földdel. A becsapódás következtében hatalmas mennyiségű anyag került a világűrbe, amelynek egy része pályára állt bolygónk körül. Majd az egyes darabok összeütköztek egymással, és így létrehozták Naprendszerünk ötödik legnagyobb holdját. Az égitest megszületése után kb. 600 millió éven át rengeteg becsapódás érte az új égitestet, amelyek nyomait a mai napig láthatjuk. Ennek a bombázási korszaknak az intenzitásáról mindent elmond, hogy 300.000 egy kilométernél nagyobb kráter borítja a kísérőnk általunk látható felszínét. Szabad szemmel azonnal feltűnik, hogy világos és sötét területek vannak a felszínén. A sötét, bazaltos területek vulkáni tevékenységek – egymilliárd évvel ezelőtt még volt aktív vulkanizmus az égi kísérőnkön – és becsapódások sorozata hatására jöttek létre.
Csütörtök este 40%-os holdfázisban gyönyörködhetünk, és a terminátor vonala mentén – az a vonal, amelyik elválasztja a látható és az árnyékos részt – káprázatos kráterek várják az észlelőket. A kora esti órákban a Theophilius–Cyrillus–Catharina hármas lesz észlelhető a Hold egyenlítője alatt. A Theophilius a legmarkánsabb a három közül, amit teraszos falainak és többcsúcsos központi hegyének köszönhet. A tőle délre lévő Cyrillus-kráternél is megfigyelhető a központi csúcs, azonban falai lepusztultak. Végül a Catharina-kráterben egy másik becsapódásnak a nyomát is megfigyelhetjük. 23:00-kor már az északi részén az Aristoteles teraszos-sáncos falai, központi csúcsa és hatalmas sugársávjain túl a tőle délre lévő Eudoxus meredek, teraszos falait és több központi csúcsát is észlelhetjük. Kisebb távcsővel százszoros nagyításon már jól megfigyelhetőek a fentebb leírt felszíni csodák.
Jupiter, a bolygók királya
A Holdtól 6 fokra lesz megtalálható az együttállás második legfényesebb tagja. Naprendszerünk legnagyobb bolygója – az átmérője kicsivel több mint 142.000 km – az amatőrök és a professzionális csillagászok egyik legkedveltebb célpontja. Már szabad szemmel is jól látható a hatalmas planéta, azonban egy binokulárral már a négy Galilei-holdját is észlelhetjük. Az itáliai csillagász által felfedezett kísérőknek számos izgalmas tulajdonsága van. Az Io kering a legközelebb a gázóriáshoz, amelynek következtében a bolygó felé eső oldalát a gravitáció megnyújtja. A jelentős árapályerők miatt hatalmas vulkánkitörések zajlanak a kísérőn, és a felszínre törő kén sárgásra színezi a holdat. Így nem csak a legvulkanikusabb, hanem az egyik legszínesebb égitest Naprendszerünkben. Az Europa nevű hold lázban tartja a tudományos közösséget, mivel a hatalmas jégpáncél alatt valószínűleg folyékony óceán található. A James Webb űrtávcső tavaly szeptemberben szén-dioxidot mutatott ki a kísérő félszínén. A kémiai anyag az Europa tengeréből került a felszínre, amely jó indikátor arra, hogy a felszín alatti óceánban kialakulhatott valamilyen fajta élet. A JUICE űrszonda után a Clipper is meg fogja vizsgálni az izgalmas kísérőt, amelynek köszönhetően 2030 után még több tudás birtokában leszünk az izgalmas holddal kapcsolatban. A Ganymedes a legnagyobb átmérőjű holdja – átmérője 5268 kilométer – sőt az egész Naprendszerben a legnagyobb hold, még a Merkúrnál is nagyobb. A Callisto pedig a legmesszebb kering a Jupiteről és az egyik legkráterezettebb égitest.
Azonban a hatalmas gázóriás igazi szépségei távcsöves észlelése során bontakoznak ki. 10 centiméter körüli átmérőjű távcsőben kétszázszoros nagyítás mellett már láthatóak lesznek az égitest barna felhősávjai, továbbá a Nagy Vörös Folt is. Naprendszerünk legnagyobb kozmikus viharát már Galilei is észlelte, így biztosan tudjuk, hogy több száz éve tombol a gázóriáson. Bolygónk kétszer beleférne a hatalmas kb. 24.000 kilométer széles viharba, amelyet ezen az estén 23:00-ig csodálhatunk.
Uránusz
A hármas leghalványabb tagja sokáig ismeretlen volt a csillagászok előtt. Az 5,75 magnitúdós fényessége miatt szabad szemmel szinte láthatatlan. A csillagászok a felfedezés előtt többször is észlelték, azonban a kezdetleges távcsövekben csillagszerű volt. Ennek következtében hiába pillantották meg a planétát, szinte mindig csillagként azonosították. William Herschel volt az első csillagász, aki 1781. március 13-án felismerte, hogy megtalálta Naprendszer eddig ismeretlen bolygóját. A későbbi távcsöves megfigyelések során felfedezte az Uránusz két legnagyobb kísérőjét, a Titaniát és az Oberont. A hetedik bolygónak számos izgalmas tulajdonsága van, például a közel 90 fokos tengelyferdesége, amely miatt a pólusoknál 42 éven át felváltva nappal vagy éjszaka van. A Földön jól ismert nappalok és éjszakák váltakozását csak az egyenlítőjének egy szűk sávjában tapasztalhatjuk meg. Az első űrszonda, amely eljutott az égitestig, a Voyager–2 volt 1986-ban. Az űrszonda megvizsgálta a felhők összetételét, amelyekben ammónium-hidroszulfidot is kimutattak. Ez a molekula a bűzbombának az alapanyaga, így igen kellemetlen lenne, ha az Uránusz gázfelhőiben kellene léteznünk. A szonda felfedezett más kísérőket is a gázóriás körül, továbbá elképzelhető, hogy az egyes holdakon folyékony óceán is lehet. A távoli bolygó 23:00-kor csak 3,5 fokra lesz a Holdtól, azonban minimum egy 10 centis távcsőre és több százszoros nagyításra lesz szükségünk, hogy észlelhessük a zöldes színű korongot.
A Hold csillagfedései
Az első fedés 19:27-kor lesz, amikor a 40 Arietis belép a Hold árnyékos oldalán. A K típusú óriáscsillag 461 fényévre van tőlünk. A felszíni hőmérséklete kicsivel 4000 Celsius-fok fölött van, így narancssárgának fogjuk látni. Az óriás jelző nem véletlen, mivel az átmérője 27 millió kilométer, a fényessége pedig 5,97 magnitúdó. Az utóbbinak köszönhetően binokulárral még éppen látható lesz a Hold mellett. A kilépése 20:23-kor fog megtörténni a Hold déli részénél. A következő fedés 20:11-kor történik meg, amikor a HD 17531 az északi pólusnál belép. A csillag 7,9 magnitúdós, és kb 1000 fényévre található bolygónktól. A jelenséget távcsővel lesz érdemes észlelni, ennek során megfigyelhetjük, ahogyan a G típusú, fehér színű csillag takarásba kerül. Az előbukkanása a Válságok Tengerétől (Mare Crisium) északra lesz megfigyelhető, 21:00-kor.
A Fiastyúkban ragyogó félhold
Talán az egyik legrégebb óta ismert csillaghalmaz, mivel a fényessége 1,59 magnitúdó, így szabad szemmel is látható. Ennek köszönhetően az ókori görögök és más régi kultúrák is ismerték. Ebből fakadóan számos elnevezése van, mint Plejádok, Messier 45, Hét Nővér és Subaru. A nyílthalmaz 444 fényévre található a Földtől, amely az egyik legközelebbi ilyen objektummá teszi. Csillagászati szemszögből igen fiatal, mindösszesen 100 millió éves. A 43 fényév kiterjedésű halmazban kb. 1000 csillag található, amelyeknek csak töredékét észlelhetjük távcsövekkel. Az ilyen típusú csillaghalmazok nem maradnak gravitációsan kötöttek, mint a gömbhalmazok. A Plejádokhalmaz 250 millió év múlva szétesik. Pénteken az év egyik legjobban várt csillagászati eseményét észlelhetjük, amelyhez nincs szükségünk segédeszközre. 18:30-kor a délnyugati égbolton, 64 fokos magasságban láthatjuk az 51%-os kísérőnket és a Fiastyúkot. Ekkor a Hold még több mint 1 fokra lesz a halmaztól, de már így is látványos lesz az együttállás. Ekkor hűséges égi kísérőnk északi részén egy kisebb távcsővel már észlelhetjük a holdi Kaukázus-hegységet (Montes Caucasus), továbbá a felette lévő, már jól ismert Eudoxus és Aristoteles kráterkettőst.
Szerencsénkre 22:23-kor a félhold már csak 33 ívpercre lesz a Hét Nővértől, ez csak egy kicsivel több mint a telihold átmérője. Ennek köszönhetően egy binokulár segítségével egyszerre láthatjuk hűséges égi kísérőnket és a Plejádok hét legfényesebb csillagát. A már említett időpontban a terminátornak az északi része fölött lesz látható egy hatos csillaglánc, amely egészen az Alcyone csillagig tart. A csillagok észlelése szabad szemmel nem lehetséges, illetve binokulárban is nehézkes a Hold erős fénye, valamint a csillagok halványsága miatt. A terminátor vonala az idő előrehaladtával vándorol az égi kísérőnk felszínén, így egyre több krátert és hegyvonulatot észlelhetünk. Az észlelés kezdetekor még nem lesz látható, azonban a legközelebbi együttállás idején előbukkan a Hipparchus-, Albategnius- és a Klein-kráter. A hármas a Hold egyenlítőjénél található, és az első megnevezett kráter 150 kilométeres átmérőjével és számos mellékkráterével várja az észlelőket. Alatta a 3 milliárd éves Albategnius központi csúcsával és a benne található Klein-kráterrel kápráztatja el az érdeklődőket.
Pénteki csillagfedések
A közeli együttálláson és a Hold felszíni csodáin túl egy csillagfedést is észlelhetünk. A HD 23753 nevű csillag 22:14-kor lép be a sötét oldalon. A csillag 385 fényév távolságban van és B típusú, emiatt kékes-fehérnek látjuk. A fényessége 5,41 magnitúdó, így egy binokulárral is van esélyünk észlelni a be- és kilépést. Az előbukkanása 23:01-kor lesz a Válságok Tengerétől északra.
Az előttünk álló hétvége során mindenképpen érdemes észlelni, mivel szabad szemmel is láthatjuk a Hold–Jupiter párosát, továbbá a Plejádok és a Hold randevúját. Távcsővel pedig krátertúrára indulhatunk, valamint a színpompás Jupiter felhőin és a Nagy Vörös Folton túl a távoli Uránusz zöldes korongját is megpillanthatjuk.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász