Emlékszem még arra a 11 éves énemre, aki meglepődve látta, hogyan is néz ki valójában egy távcső, aztán végül ott ragadt mellette nem csak arra az éjszakára, hanem az azt követő évekre is. Még középiskolás diákként jártam először a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, leginkább azért, hogy az ottani távcsövekkel fotózhassam a Naprendszer égitestjeit. Rendkívüli érzés volt ekkora távcsövekkel dolgozni és ahogy telt az idő, elhatároztam, hogy az egyébként saját örömömre végzett csillagászatot, amit egyébként pont a szépsége miatt szerettem meg, szeretném megosztani másokkal is. E célból csatlakoztam a Svábhegyi Csillagvizsgáló csapatához, ahol ezt a célt maximálisan sikerült megvalósítanom.
Az itt tartott távcsöves bemutatók során én is rengeteget fejlődtem, főként előadásmódban de tudás terén is. De emellett tovább folytattam azt a fotós tevékenységet is, amelyet még középiskolás diákként kezdtem el. Ezen a téren is rengeteget fejlődtem és több képet is tudtam készíteni így külön öröm számomra, hogy az itt készült képekkel is egyre több helyen találkozhatnak jelenlegi és jövőbeli látogatóink. Mindezek mellett pedig külön motiváló, hogy egy remek csapat tagja lehetek.