Az ünnepek után újra az ég alatt a helyünk, hiszen januárban a jelenség-nagyüzem újult erővel produkálja majd az izgalmasabbnál izgalmasabb csillagászati eseményeket.

Ebben a cikkben a Vénusz bolygó és az Acrab csillag újévi együttállásáról lesz szó.

Érkeznek egünkre a Quadrantidák, az egyik legbőségesebb meteorzáport hozó raj, amely ennek ellenére jóval kevésbé ismert, mint nyári riválisa, a Perseidák.

Az egykori mezo-amerikai kultúrában jelentős szerepet játszott az égi jelenségek megfigyelése, egyes kutatók szerint naptárukat is ehhez igazították.

A 62/P Tsuchinshant 1965-ben, újévkor fedezték fel a kínai Nanking város obszervatóriumából.

A csillagászat iránt érdeklődők számára talán ismerősen csenghet a szovjet indíttatású Venyera-program neve.

Gerard Kuiper 1905-ben a hollandiai Tuitjenhornban látta meg a napvilágot (akkor még Gerrit volt a keresztneve).

Idén nem csak szeretteinktől, hanem az égbolttól is ajándékot kapunk. Égi kísérőnk maratoni csillagfedéssel lepi meg a csillagászat szerelmeseit a mai estén, amit kisebb távcsővel is észlelhetünk.

Ebben az évben utoljára lesz egymás mellett égi kísérőnk és a Jupiter. A Hold hatalmas krátereivel és hegyvonulataival, míg a gázóriás a Nagy Vörös Foltjával és Galilei-holdjaival várja az észlelőket.

Az Apollo–8 sok mindenben volt az „első” a Hold elérését célzó küldetések sorában.