Rózsahegyi Márton

A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere

Szüleim kíváncsi gyereknek neveltek, a minket körülvevő világ és a működésére kapott tudományos válaszok már kiskorom óta örömet okoznak (és újabb kérdésekkel mások nyúzására sarkallnak). Már a játszótéren egy homokszemet közelről figyelve hosszú perceken keresztül gondolkoztam, lehetséges lenne-e, hogy a homokszem is hasonló mint a bolygónk, és azon is vannak-e homokszemek, és így tovább… általános iskolában izgalommal töltött el, hogy vajon miért táncolnak színes fényben a horizont közeli csillagok és miért iszonyat nagyméretű a Hold amikor felkel... 16 éves korom óta rendszeresen foglalkozom amatőrcsillagászattal, erősen kötődöm a természettudományokhoz, a csillagászat témái és az átélt élmények pedig hamar előhozták bennem az érzést: másnak is látnia, éreznie és átélnie kell, ami engem is lenyűgözött egy távcsöves észlelés, egy átmeteorozott éjszaka vagy egy jól sikerült előadás során.

Több évig segítettem a Magyar Csillagászati Egyesület rendezvényeit bemutatóként, táborszervezőként, majd a Polaris Csillagvizsgáló hivatalos bemutató-előadója voltam a nyitvatartási napokon. Környezzettudomány MSc végzettséggel és a versenyszférában illetve a közigazgatásban eltöltött évekkel a hátam mögött kerültem a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz, ahol két nagy kutatási infrastruktúra fejlesztés projektmenedzsereként a feladatom a kutatói szakma és a pályázati megvalósítás igényeinek megfelelése és összehangolása és sikeres megvalósítása volt. Ehhez jött időközben új projektként, hogy a Csillagászati Intézet területén található százéves kupolák és tudománytörténeti jelentőségű eszközök a nagy közönség számára is látogathatóvá váljanak. Ez lett a Svábhegyi Csillagvizsgáló, és nagyon büszke vagyok, hogy én is része lehettem a létrejöttének.

Éppúgy szeretem derült időben naptávcsővel megfigyelni a napkitöréseket vagy a Nap foltjait és felszíni “grízes” részleteit, mint éjjel távcsővégre kapni a Holdat, bolygókat, vagy a Jupiter holdjainak pár óra alatti elmozdulását vagy felkeresni izgalmas különböző alakú galaxisokat, és belegondolni, amit valójában nézünk: többszázmillió csillagot, hasonlót mint a mi Tejútrendszerünk... Vajon felénk is épp néz valaki?

Több száz sikeres csillagászati bemutatóval és előadással a hátam mögött igazán jó érzés, hogy a lelkesedés még mindig bennem van, a mai napig beleborzongok a távcső kupolában vagy előadóteremben beszélgetve a látogatókkal, hogy milyen érdekes a világ, mennyire jól “össze van rakva” és különösen jó, ha ezt másnak is sikerül átadnom, legalább a kíváncsiság szintjén.

Kapcsolódó cikkek, témák:

Rózsahegyi Márton

Figyelem!