• Hold: Archimedes-Appenninek: A Mare Imbriumból (Esők Tengere) egy teraszos falú, lávával feltöltött, 81 km átmérőjű kráterszörnyeteg, az Archimedes mered ránk. Tőle délkeletre a holdi Appenninek hegyvonulatára kaptatunk fel. Csontfehér színével lélegzetelállító látvány, 4000 méteres magasságával messze felülmúlja földi névadóját.
• Pislogó-köd (NGC 6826): Következő célpontunk a Pislogó-ködöt a Hattyú szárnya alatt. A közepén fényes és jól látható központi csillag mosolyog, ami egy energiát már nem termelő, de igen forró és kompakt fehér törpecsillag. A ködöt még vörös óriásként élete végén vetette le magáról, mely izgalmas szálakkal és héjakkal tekergőzik a csillag körül. Ennek a planetáris ködnek a különlegessége, hogy ha közvetlenül a fehér törpére nézünk, a köd eltűnni látszik, míg ha kissé az objektum mellé nézünk, a központi csillag tűnik el.
• M13 gömbhalmaz: A Herkules csillagképben fekvő óriási gömbhalmaz az északi égbolt legfényesebb gömbhalmaza. Háromszázezer csillag összeolvadó fényével mosolyog felénk a Tejútrendszer peremvidékeiről. A távcsőóriással a halmaz csillagok sokaságára bomlik, a szélén pedig póklábszerű csillagláncok nyúlnak ki belőle.
• Szaturnusz: Végül Naprendszerünk második legnagyobb bolygójára irányítjuk távcsövünket. Ez a leglapultabb gázóriás, ami szenzációs gyűrűrendszeréről híres. Szabad szemmel fényes, sárgás-narancssárga csillagnak tűnik. Távcsőben felénk billenő gyűrűjével, a gyűrűrésekkel, és barnás felhősávjaival szemkápráztató látványt nyújt. A bolygó gyűrűre vetett áryékát is megcsodálhatjuk, és a bolygó fényes, narancsos Titan óriásholdja is ránk vár.
Ha borult lenne az idő, és nem látszódnának a csillagok, akkor egy másik, még különlegesebb módon fogjuk őket megismerni! Virtuális Csillagképtúránkon olyan mélységeibe pillanthatunk bele az égitesteknek, amit még a legnagyobb távcsővel sem látnánk!
Legyen bármilyen zord a kinti időjárás, planetárium programunkon mindig derült az ég! Na és mitől több ez valójában, mint egy planetáriumi filmnézés, vagy egy távcsöves észlelés? Képzeld el, hogy egy tökéletesen derült éjszakán leülsz a rétre, majd végignézed ahogy az alkonypír leszáll, felbukkan az Esthajnalcsillag, majd az egyre halványabb csillagok is megjelennek. Ahogy megpörgetjük az idő kerekét, a Budapestről nem látható Tejút is előtűnik, és a csillagképek teljes szépségükben rajzolódnak ki, az évszak mesés csillaglegendái pedig életre kelnek. Ezután belenézel a távcsőbe, és az égbolt ragyogó kincsei a szemeid elé tárulnak. Először a kézitávcsöves és kistávcsöves látványt nézzük meg, majd egyre hatalmasabb teleszkópokra cserélve a műszert, az égitestek soha nem látott részletei elevenednek meg. Sőt, a virtuális távcsőbe nézés élményekor még a földi légkör sem korlátoz minket: egészen az űrtávcsöves felvételek mélységeibe, vagy a szuperszámítógépek kozmosz-szimulációiba is bepillanthatunk. Gyere, és repüljünk át együtt a Helix-ködön!
A program során természetesen ellátogatunk a Budapest-kupolába is, ahol megnézzük és megmozgatjuk Budapest legnagyobb távcsőkolosszusát, valamint sok-sok érdekességet hallhatunk csillagdánk történetéről és tudományos életben betöltött szerepéről.