A Svábhegyi Csillagvizsgáló a Svábhegy tetején, a Normafától 300 m-re fekszik, erdős környezetben. A 8 holdas ősfás területen, gyönyörű parkban találhatók a kutatóintézet épületei és kupolái. A terület az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetéhez tartozik.
A csillagvizsgálóban nem csak a magastudomány művelése folyik, de bemutató csillagvizsgálóként a csillagászat iránt érdeklő látogatókat is örömmel fogadjuk. Kulturális rendezvényeket, komolyzenei koncerteket, könyvbemutatót, sajtóeseményt és más rendezvényeket is tartunk.
Budapest-kupola
Ikonikus távcsőkupola romantikus környezetben
Az 1928-ban átadott, 10 m átmérőjű kupolaóriás rejti Budapest legnagyobb távcsövét, mely a Bükki Csillagda mellett hazánk legnagyobb bemutató távcsöve. A műemlék védettségű kupola klasszicista stílusa építészetileg is kiemelkedő.
A kupolaépület szerkezete:
Az épület 3 szintes.
Legalul a pinceszint található, ahova vékony csigalépcsőn juthatunk le. A tér közepén a távcső hatalmas, többemeletes monolit alapja látható, mely a rezgésmentesség miatt az egész épülettől független, nem érintkezik az épülettel.
A magasföldszintre a főbejáraton át léphetünk, ahová faragott kő lépcsősor visz fel. Az előtérben egy méretes és különleges műszer, a blink-komparátor található. Az analóg korszak során a komparátorba az ég ugyanazon területét ábrázoló nagy fotólemezeket lehetett berakni. A két, eltérő időben készült fotót a komparátor optikailag egymásra vetíti. Ha fotópáron egy apró, jelentéktelen, egyébként megtalálhatatlan kisbolygó elmozdul, vagy egy csillag fényessége változik, ezt a komparátor azonnal látványosan, ugrálva, vagy villogva jeleníti meg. Az előtérből kutató és vezérlőszobák nyílnak a körfolyosón.
A magasföldszintről lépcsőn az észlelőtérbe jutunk. Középen a távcsőkolosszus lenyűgöző látványa fogad. A faácsolatú kupola belül míves faborítással burkolt, óriási, gőzben hajlított gerendák tartják. Kívülről időjárásálló rézlemez burkolatot kapott. A kupolát motor forgatja körbe, a kupolarés azonban ma is a klasszikus körfonatú kötéllel, kézi erővel nyitható.
Budapest tükrös távcsőóriása
A kupola főműszere egy 60 cm tükörátmérőjű Zeiss-Heyde távcső.
A nagy kutatóobszervatóriumok távcsöveibe belenézni szabad szemmel nem lehet. A távcső végén a detektor van, ami a kutatások miatt nem leszerelhető. A Svábhegyi Csillagvizsgáló főműszerét viszont úgy alakítottuk át bemutatótávcsőnek, hogy kézzel állítható fókuszírozó, és cserélhető okulárok kerültek a végébe. Így minden érdeklődő bele tud nézni, és saját szemével csodálhatja meg az égitestek szépségét a távcsőóriáson át!
A távcső fénymenete:
A Heyde távcsőnek két fénymenet szerelése van: A 4 méter hosszú távcsőtubus végén az utolsó hengerpanel a segédtükörrel együtt cserélhető. Ferde sík segédtükör esetén Newton fénymenetű a távcső, belenézni a távcsőtubus tetejénél lehet. Ez nem egyszerű feladat, zenitben folyó észleléskor 5-6 méter magasra kell mászni. Ennek érdekében a távcső alatti 8 méter átmérőjű emelőpadló hatalmas láncokkal és motorokkal felemelhető. A Newton szerelés előnye, hogy nagy látómezőt biztosít, nagyobb égterület fotózható vele. Ha a távcső elején a sík segédtükröt hiperbolikusra cseréljük, a távcső Cassegrain fénymenetű lesz. Ekkor a tükör a fényt a távcső végébe veri vissza, a kifúrt főtükrön át a távcsőtubus végénél lesz a betekintés. Ez sokkal kényelmesebb és elegánsabb megfigyelés tesz lehetővé, viszont az így kapott 13,3 méteres fókusztávolság nagyon nagy nagyítást, és kis látómezőt eredményez (600/13300). A távcső biztonsági okokból az utóbbi, Cassegrain szerelésben üzemel. Nagyítása a legkisebb nagyítást adó okulárokkal is 300x körül kezdődik, és innen csak fölfelé emelhető.
A hatalmas fénygyűjtő képességű távcső a kompakt mélyég objektumok világában Pazar teljesítményt nyújt. A nagy nagyítás miatt a fényszennyezés, és az égi háttérfényesség kevéssé zavarja. A gömbhalmazok csillagokkal százaira bomlanak benne, a legfényesebb vörös óriások színét is meg lehet figyelni. A planetáris ködök lélegzetelállító héjakra bomlanak és tengerkék színben tündökölnek. A kompaktabb galaxisok pedig spirálkarok és csomók sokaságát mutatják.
Hazánk legnagyobb lencsés távcsöve
A főműszer oldalára vezetőtávcsőként rögzítették a 30 cm lencseátmérőjű, 4,5 m fókuszú (300/4500) Zeiss akromatikus lencsés távcsövet.
A lencsés távcsövek a tükröseknél élesebb, kontrasztosabb képet adnak. Ez a távcső így hazánkban egyedülálló esztétikai élményt nyújt, pengeéles és szenzációsan részletes Hold és bolygóképeket adva. A Jupiter felhősávjai megannyi kivetüléstől, füzértől és kondenzációtól fodrozódnak, a Szaturnusz gyűrűje 4-500x-os nagyításon tűélesen mutatja az Encke-rést, a Hold kráterfenekei redőgerincei és hegységei pedig a virtuális holdséta élményét adják. A távcsőben 1000x fölötti nagyításon a legnagyobb kisbolygók már korong alakúra bomlanak.
A főműszerhez másik lencsés távcsőként a 25 cm átmérőjű, 4 méteres fókusztávolságú Konkoly-féle refraktor csatlakozik. A Merz lencséhez Konkoly műhelyében készült a tubus, a mozgatható objektívsapka és a réz fókuszírozó. A műszer Konkoly Thege Miklós legendás ógyallai csillagvizsgálójának legnagyobb lencsés távcsöve volt, 1881 óta fürkészi a csillagfényt!
Naplángok a hidrogén-alfa naptávcsőben
Következő távcsőkülönlegességünk egy 15 cm-es hidrogén-alfa naptávcső, hazánk egyik legnagyobb bemutató hidrogén-alfa naptávcsöve.
Az amerikai Lunt152PT (152/750) egy különleges interferencia szűrőrendszert használ arra, hogy a Napot mélyvörösben, a hidrogén elem alfa emissziós hullámhosszán (656,28 nanométer) mutassa meg.
A távcsővel a naplégkör csodálatos világa tárul elénk, szökőkút, szúróláng, csipke, híd és lángfüggöny alakú naplángok (protuberanciák) játéka, melyek kitörnek és visszahullanak a Napba. Napfelszín előtt kígyózó, hernyószerű filamentek, aktív területeken világító plázsok lenyűgöző látványt mutatnak.
Ultraibolya naplégkör a kalcium-K távcsőben
Egyedülálló bemutató távcső hazánkban a kalcium-K naptávcső, mely a hidrogén-alfa távcsőhöz hasonlóan működik. A távcsővel a közeli ultraibolya tartományban (393 nm) figyelhetjük meg a halvány sötétlila Napot.
A betekintéshez sötét észlelőtakaró szükséges. A távcső a naplégkör (kromoszféra) alsóbb rétegének jelenségeit, a fáklyákat, plázsokat és a mágneses hálózat mentén elrendeződő szupergranulációt mutatja meg, különlegesen finom képesztétikával.
A kupola névadója:
A Svábhegyi Csillagvizsgáló 1921-es alapításakor a főváros 8 hektáros (40 000 m2) terület ajándékozásával támogatta a magyar csillagászat újjáéledését. Budapest Székesfőváros Közgyűlése 1924. novemberi határozata alapján ezen kupola építését 100 000 aranykoronával támogatta. Ezen támogatás tiszteletére nevezzük a legnagyobb kupolát Budapest-kupolának.
A nagykupola távcsöveibe való bepillantás nappal és éjjel is életreszóló élményt jelent mindenkinek!
Tass Antal-meridiánház
Különleges délkör-műszer a letolható tetejű épületben
A meridiánházban található speciális műszer a pontos idő mérésére szolgált, az egész épületet ennek befogadására alakították ki. Az épület pontosan kelet-nyugati tájolású, északra és délre néző ablakai és teteje egy láncos rendszerrel kézzel letolhatók. Az épületből így a teljes délkör (meridián) mentén, dél-zenit-észak irányban ki lehetett nézni. Az épület közepén a Magyar Háromszögelési Intézettől kapott passzázsműszer kapott helyet, melyet nagyon pontosan észak-dél irányban, a délkör mentén állítottak be. A különleges távcsőben szálkeresztes okulárral lehetett kimérni az egyes csillagok delelési időpontját. A csillagidő ismeretében pedig a pontos időt állapították meg. Az 1922-ben átadott épületben megindult meg az időjelző szolgálat, innen szolgáltatták a pontos időt a MÁV számára.
Névadó:
A meridiánház Tass Antal, az intézet első igazgatójának nevét viseli. Tass, aki 1899 óta az Ógyallai Csillagvizsgáló munkatársa, később aligazgatója volt, nagyon sokat tett az ógyallai csillagvizsgáló műszereinek Budapestre menekítéséért és az új Svábhegyi Intézet felépítéséért, működésének elindításáért.
Klebelsberg-előadóterem
A meridiánházban található a Klebelsberg-előadóterem. Falát gázködökről, csillaghalmazokról és meteorit kristályokról készült színes fotók díszítik. Az előadóteremben interaktív csillagászati előadásokat tartunk. A mikroszkópos laboratóriumban áteső polarizációs, ráeső sötétlátótér és polarizációs, ráeső differenciális interferenciakontraszt, és sztereo mikroszkópokkal, illetve makroszkóppal vizsgálhatjuk a meteoritminták felszínét, vékonycsiszolatokon a kristályait. Az intraktív szertárban számos optikai kísérleti eszköz várja a csillagászatot és fénytant felfedezni vágyókat!
Névadó:
Az előadóterem gróf Klebelsberg Kunó nevét viseli. A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet Klebelsberg Kunó kultuszminiszter áldozatkész támogató munkája nyomán épülhetett fel. Az 1922-ben hivatalba lépett Klebelsberg fogta össze a szervezési és finanszírozási munkák oroszlánrészét.
Podmaniczky-kupola
Összehajtogatott távcső kormánykerékkel vezetve
Az 5 méter átmérőjű Podmaniczky-kupola műszere egy 15 cm-es lencseátmérőjű, 2 méter 25 centiméteres fókusztávolságú (150/2250) Zeiss AS lencsés távcső, mely különleges, ún. Coudé-szerelésű.
A távcső összehajtogatott fénymenetű: a frontlencse által fókuszált fényt két nagy segédtükörrel periszkópszerűen megtörik, és a fényút vége a távcső tengelykeresztjének egyik tengelyében fut végig.
A coudé fénymenet nagy előnye, hogy a távcsőbe, bárhova is állítjuk, mindig ugyanonnan, ugyanarról a helyről kell belenézi: a fölfelé álló rektaszcenziós tengely végében. Ez persze izgalmassá teszi a megfigyelést, mert sokszor a megfigyelt égitestnek háttal nézünk a távcsőbe!
Az objektumok keresését az óramű pontossággal összerakott Zeiss mechanika teszi elegánssá és élvezetessé: nagy karokat, fogantyúkat kell tekerni a távcső állításához, mintha autóvolánnál ülnénk. Az objektív briliáns, kontrasztos, kristálytiszta leképezésű, élvezet belenézni.
Névadó:
Ebben a kupolában állt négy évtizeden át a kiskartali csillagvizsgáló 19 cm-es Merz–Cook-refraktora, amit báró Podmaniczky Géza és neje, Dégenfeld Schomberg Berta adományozott a csillagvizsgálónak. A kupolát 1928 májusában adták át. Berta a híres Androméda-galaxisban felrobbant szupernóva, a SN 1885A független felfedezője.
Heyde-kupola
A legelső kupola a fák árnyékában
A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet legelső kupolája 1922-ben kezdte meg működését.
Itt kapott új helyet az Ógyalláról átmenekített 20 cm lencseátmérőjű, Heyde gyártmányú refraktor. Később, 1947-ben ez a legendás távcső került a gellérthegyi Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba, ahol százezrek figyelhették meg vele a csillagos ég és az égitestek szépségét. Az Uránia 2017-ben zárta be kapuit.
Az 5 m átmérőjű kupolát a fák az évek során körbenőtték, így jelenleg használaton kívül van, távcső sincsen benne, tetőszerkezete felújításra vár.
Főépület
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont székhelye
A kastélyszerű, háromszintes, neoklasszicista stílusban épült kutatóépület a Konkoly-Thege Miklós útról is kiválóan látható. A tudomány fellegvára, hazánk legangyobb létszámú és szellemi tőkéjű csillagászati intézete. Jelenleg közel 100 kutató és technikus munkatárs dolgozik itt, a legrangosabb nemzetközi kutatócsoportokkal szoros kollaborációban.
Az épület közepénél, a régi főbejárat mellett található Pásztor János bronz női aktot ábrázoló szobra, a „Sic itur ad astra” (Így juttok a csillagokig).
A főépület tetőterasza a fák fölé emelkedik, ahol gyönyörű, stílusos észlelőhely került kialakításra. A 4-5 hordozható csillagászati távcsővel nyáron rendszeresek itt a bemutatók, a körpanoráma széles ablakot nyit az égbolt vizsgálata felé.
Amőba épület
Az amőba alakú műszaki labor
Műszaki laboratóriumokat tartalmazó kutatóépület. Nevét nehezen meghatározható amőboid alakjáról kapta. Az idők során a növekvő kutatói igénynek megfelelően folyamatos hozzáépítésekkel bővült, így kapta meg mai amőba alakját. Az egyik „állába” egy kör alakú épületszárny, egy régi kupola épülete van itt.
Kívülről nem, de belülről igazán high-tech: Itt készült el, és innen ment az indítóállomásra Magyarország első asztrofizikai kutató műholdja, a GRB-Alpha.
