Valójában nem túl intenzív sportról beszélünk, csupán egyetlen éjszakát kell végigállni a távcső mellett, miközben a 110 Messier-objektum közül minél többet lencsevégre fogunk. Idén a március 24-ét követő néhány éjjel az ideális a kihívás teljesítésére.
A Messier-objektumok
Charles Messier az 1700-as évek második felében munkálkodó üstökösvadász volt. Az üstökösök halvány pacaként jelentek meg az égbolton a csillagok között, és éjszakáról éjszakára odébb mozdultak a csillagokhoz képest. A csillagközi ködök, távoli csillagcsoportok és galaxisok – egyszóval a mélyég-objektumok – rendkívül hasonlítanak az üstökösökre, egy kivétellel: nem mozognak a csillagokhoz viszonyítva. Kedvenc vadászunk számos alkalommal úgy járt, hogy megörült egy újonnan felfedezett üstökösnek, míg ki nem derült, hogy egy álló pacát, például egy galaxist fedezett fel. Éppen ezért a számára bosszantó, álló égi objektumokat Messier katalógusba foglalta, hogy véletlenül se vélje őket új üstökösöknek.
A katalógus többnyire az északi égbolt legfényesebb mélyég-objektumait tartalmazza, és a csillagászok körében azóta is gyakran használatos. A Messier-maraton során az idők során 110-re bővült lista objektumait kell egyetlen éjszaka felkeresni az égen, legalábbis ezek közül minél többet kell levadászni a maratonozó észlelőknek. Erre pedig a március a legalkalmasabb. Miért is?
Miért éppen március?
Sokakban felmerülhet, hogy ez a hajtóvadászat mégis miért ennyire szezonális. A válasz a Napban, leginkább annak látszó helyzetében rejlik: a Nap közelében nem fogunk ilyen halvány objektumokat látni. Ha valami túl közel van a Naphoz, azt vagy a naplemente, vagy a hajnalpír fénye fogja elnyomni. A Messier-objektumok eloszlása pedig az égen nem egyenletes, például a Nyilas csillagképben több mint egy tucat objektum található, ugyanis errefelé helyezkedik el galaxisunk középpontja. Éppen ezért kerülni kell azokat a hónapokat, amikor a Nap olyan égterületeken halad át, ahol sok Messier-objektum van. Összességében egy elég szűk, nagyjából kéthetes ablak bizonyul ideálisnak, március végén.
A magyarországi rekord 109 objektum, de sajnos ennél nem is lehet több, ugyanis az M30 jelű gömbhalmaz még ekkor is túl közel helyezkedik el a Naphoz. A legnagyobb kihívás tehát naplemente után és hajnalban nehezedik az észlelőre: ekkor a Nap fénye még vagy éppen már elkezdi felemészteni az éjszakai sötétséget, ami a halványabb objektumok megpillantását rendkívül megnehezíti.
De más problémánk is akadhat a Nap közelségén túl: a déli objektumok.
Extrém Messier-objektumok: akik a melegebb éghajlatokat szeretik
Avagy melyek a legdélebbi Messier-objektumok? A csillagok helye jellemezhető egy afféle „égrajzi szélességgel”, ugyanúgy, mint a városoké a földrajzi szélességgel. A déli csillagok főként a Föld Egyenlítőjéről, vagy akár még délebbre látszanak igazán jól. Szerencsére Magyarországról egészen sok csillagot láthatunk a déli félgömbről, 43 fokkal az égi egyenlítő alá látunk.
Minél délebbre helyezkedik el egy objektum, annál alacsonyabbra emelkedik csak fel a megfigyelőhely horizontja fölé, és ebből következően annál kevesebb időt tölt a horizont felett. Éppen ezért egy maraton tervezése során nagyon kell figyelni arra, hogy az ilyen célpontokról véletlenül se maradjunk le, mert ha az ideális órában elfeledkezünk róluk, máris eggyel kevesebb lesz a pontszám!
A legdélebbi Messier-objektumok az alábbiak:
- M7, Ptolemaiosz-halmaz: A Skorpió csillagkép egyik leglátványosabb nyílthalmaza, a skorpió alakjának fullánkjánál található. Rendkívül fényes, ideális láthatósági viszonyok mellett szabad szemmel is megfigyelhető. Deklinációja mindössze -34°48’, így 8 foknál nem emelkedik magasabbra az égen deleléskor sem!
- M6, Pillangó-halmaz: A Ptolemaiosz-halmazhoz közel helyezkedik el. Társánál halványabb, szabad szemmel látható, bár az alacsony magassága miatt a légkör ezt igencsak megnehezíti.
- A Nyilas gömbhalmazai (M69, M70, M54, M55): Ugyan az előző nyílthalmazokhoz képest már kissé északabbra találhatóak, mégis ők okozzák a nagy kihívást! Jelentősen halványabbak, 6-8 magnitúdó körüli fényességű gömbhalmazok, tehát szabad szemmel még a déli félgömb megfigyelői sem láthatják ezeket.
A fenti lista egyik objektuma sem emelkedik 12 fokos horizont feletti magasság fölé. Ugyan elvileg mindegyik objektum legalább 5 órát tölt a horizont felett, olyan lapos ívben vonulnak át, hogy gyakorlatilag csak a delelés környéki körülbelül egy órában lehet őket nyakon csípni, különben a vastag légréteg annyi fényt elnyel és kiszór róluk, hogy csak a hűlt helyüket figyelhetjük meg. Ez főleg a halvány gömbhalmazokra igaz.
Események, további olvasnivalók
A maraton okán több egyesület is szokott összejövetelt szervezni, olykor versenyeket, hivatalos bírókkal (utóbbi főleg külföldön jellemző). A Magyar Csillagászati Egyesület ismét egy nagy Messier-maratont szervez a Hortobágyon, amely idén március 24-e és 26-a között lesz. További információk az alábbi linken találhatóak: https://www.mcse.hu/event/hortobagyi-messier-maraton-3/
A maratonról hasznos tippeket és kimerítő információáradatot nyújtanak a korábbi évek blogposztjai, ezek olvasását melegen ajánljuk:
https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/hirek/blog/messier-maraton-sportos-csillagaszok-versenye
Sok sikert és derült eget kívánunk mindenkinek a maratoni hétvégére!
Szerző: Világos Blanka, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
