A naplementét nézve időnként valami megtöri az alkonyi ég egységét. Egy vékony holdsarló az, ami a narancssárga alkonyi ég alján látszik. De hogyan észleljük, ha majdnem vékonyabb, mint egy cérna? És miért jó a minél vékonyabb sarlók keresése? A holdsarlók vadászata nem csak azért érdekes, mert szép jelenséget láthatunk, hanem azért is, mert egyben nehéz is rátalálni. Főleg, ha nagyon vékony. Ilyenkor akár még saját rekordjainkat is megdönthetjük az általunk észlelt legvékonyabb holdsarlók tekintetében. Nevén nevezve ezt korai holdsarlóvadászatnak nevezik, aminek célja az újhold előtt 48 órával előtte vagy utána lévő holdsarlók megfigyelése, ráadásul a minél vékonyabbak észrevétele. Ez a „sportág” pedig már igen nagy múltra tekint vissza.
Hogy mi is részese legyünk ennek, egy remek alkalom április 21-én kora este lesz. Ekkor (persze derült vagy gyengén felhős idő esetén) egy 2,7%-os, 20:11-kor 37 óra 59 perces holdsarlót figyelhetünk majd meg, de most ennek észlelése egy fokkal egyszerűbb lesz! Hogy miért? Tavasszal és ősszel az a Hold látszó égi pályája nagyobb szöget zár be a horizonttal, mint máskor, és pontosan ezért ebben az időszakban már a napnyugta után magassabban láthatjuk a sarlókat és a bolygókat a horizont felett. Ez lesz a helyzet 21-én is, amikor a fenti időpontban 11 fokkal a horizont felett lesz látható a vékony holdív.
Létfontosságú, hogy ilyenkor tiszta nyugati horizontunk legyen, ugyanis a korai sarlók rövid ideig láthatóak, és akkor is közelebb a horizonthoz. Utóbbiból az alábbiak következnek: a Hold színe sárgás, narancssárgás árnyalatot ölt, illetve minél közelebb van a horizonthoz, a fénye annál vastagabb légkörön kell, hogy átutazzon, maga a korong is torzulhat. De ha a helyszínünk megvan, jöhet a legizgalmasabb része az észlelésnek: a keresés.
Ezt már akár fél nyolc után elkezdhetjük, hogy minél fiatalabb sarló sikeres megfigyelését tudhassuk magunkénak! Ha már megvan a sarló már csak egy dolgunk van: élvezni a látványt.
Viszont felmerülhet a kérdés: Lehet-e ilyenkor bármit látni a felszínén? Természetesen igen! Ahogy mindig, a sarlóknál is megtaláljuk azt a bizonyos fény-árnyék határt, amelynek mentén a legkontrasztosabbak a felszíni részletek. Ilyenkor viszont azokat a részleteket látjuk a legjobban, amelyeket az esetek többségében figyelmen kívül hagyunk a Hold peremén. Április 21-én például a Hecataeus- és a Humboldt-kráterek impozáns látványt nyújtanak majd.
De nem csak a legvékonyabb a legérdekesebb! Nézzük a sarlót, de mintha látnánk a Hold megvilágítatlan területeit is. Halványabban és szürkén, ám látjuk. Nem véletlenül. Földünk nappali oldala a Napról ráeső fény egy részét visszaveri. Ez a fény eléri a Hold „sötét” oldalát, tehát ez a rész sem teljesen megvilágítatlan, inkább hamuszürke fényben tündököl. Így lett a neve hamuszürke fény, de ismerhetjük a jelenséget földfény néven is. Ezt viszont 21-én éppen, hogy csak megpillanthatjuk, még mielőtt égi kísérőnk a horizont alá bukik, egészen pontosan 21:02-kor. Megfigyelésére alacsony holdfázisok idején van a legjobb lehetőség, ugyanis égi kísérőnk fényesebb része ilyenkor nem nyomja el a halványabb területeket. Vékonyabb holdsarlók alkalmával akár a Hold tengereit is megpillanthatjuk a földfényes részen. Ezek a szürkék a szürkében. Magát a földfényt kistávcsőben vagy akár szabad szemmel is azonosíthatjuk. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a Nap már jóval a horizont alatt legyen.
Ezzel viszont nem hagyjuk hátra a Hold megfigyelését! 22-én éjszaka is érdemes a 7,5%-os megvilágítottságú sarlót keresni már csak a hamuszürke fény miatt is, ha esetleg 21-én lemaradnánk róla. A fenti képhez hasonló látványra számíthatunk majd. Ráadásul ezen az estén a sarló a szabad szemmel is csodás Fiastyúk nyílthalmaz mellé kerül, így egy rendkívül látványos együttállást találhatunk a nyugati égbolton ekkor.
Az ezt követő napokban egyre magasabbra tör és egyre csak hízik égi kísérőnk, de együttállásokból így sem lesz hiány! Április 23-án este az éppen csökkenő fázisában lévő Vénusz bolygó és a már 14%-os Hold párosa uralja majd a nyugati égboltot. Asztrotájképfotósok számára ez kiváló lehetőség lesz. Aki viszont ekkor távcsőben nézné meg az éjszaka két legfényesebb égitestjét, azok a Holdunk csodás krátereit csodálhatják meg, köztük a Hold egyetlen önálló tengerét, a Veszélyek tengerét is. A Hold után érdemes a Vénuszt is távcsővégre venni, nem fogjuk megbánni! Távcsőben nézve még egy kicsit több mint a fele látszik a Vénusz bolygónak, de aki az ezt követő estéken is megfigyeli, azok majd észrevehetik, hogy látszólag a bolygó egyre nagyobb, és folyamatosan közelít ahhoz a naphoz, amikor pontosan a felét világítja meg majd a Nap. Végezetül pedig a már távolodó vörös bolygónál teszi tiszteletét a már fényes, az első negyedhez közeledő Hold! Erre majd 25-én éjjel fog sor kerülni.
Mindezek szabad szemmel, bármiféle eszköz nélkül is látványosak, és maradandó élményt adnak, mellesleg rendkívül szép fotótémák egytől-egyig, így ha máskor nem is, a következő napokban mindenképp érdemes kimenni az ég alá és megnézni a magasan járó egyre, dagadó holdsarlót és égi társait.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
|
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet |