Nagy nap a csillagászat történelmében 1781. március 13-a.
Ezen az estén, tíz és tizenegy óra között pillantotta meg először Sir William Herschel azt a halványkék pontot, melyet ma Uránusznak nevezünk.
Újabb és újabb megfigyelések alapján levonta azt a következtetést, hogy az objektum mozog, vagyis nem egy állócsillagról van szó.
Nemsokkal később bejelentette az angol Királyi Társaságnak egy új üstökös felfedezését.
A korban egy kométa felfedezése már nem izgatta volna fel a tudományos közösséget, de ez egy egészen különös tulajdonsággal rendelkezett.
A korban megfigyelhetőkkel szemben ugyanis az új égitest csak bandukolt égi útján, pedig fényessége közeli objektumra utalt.
Herschel az Uránusz lassú mozgása miatt nem tudott pályaelemeket számolni, így nem ismerte fel, hogy az égitest majdnem körpályán kering a Nap körül, mely nem jellemző az üstökösök többségére.
Az Uránusz napkörüli pályájának pontos meghatározásához tehát még várni kellett, hogy elegendő utat megtegyen.