Az együttállásokban a főszerep ismét égi bolygószomszédainkra, az egyre közeledő és dagadó Vénuszra, illetve a távolodó Marsra hárul, de persze szeretett égi kísérőnk, a Hold sem marad ki.
A korai holdsarlók vadászata után az együttállásínyencek jeles napjai következnek. Vegyük is hát sorra, mi várható a következő napokban. Együttállás-sorozatunkat a legtágabb égi sorakozóval kezdjük, amelyre május 22-én kora éjjel, 10 óra környékén kerül sor. Ezen az estén a horizonthoz legközelebb és a sor legalján a majdnem 10%-os holdsarlót találjuk, amelyen ekkor magát a földfényt is könnyedén megfigyelhetjük. Ahogy haladunk az ekliptika, tehát a Föld Nap körüli pályájának síkja mentén, amelyen az égitestek látszólag mozognak a Naprendszerünkben, a fényes Vénuszt fogjuk megtalálni. Az 56%-os égi istennő ezen és a következő néhány estén pedig látszólag majdnem egy derékszögű háromszöget fog alkotni az Ikrek csillagkép fejeinek számító Pollux és Castor csillagokkal. Ezen háromszögünket hátrahagyva és menetelve tovább az ekliptika vonala mentén találunk egy halványodó, vöröses fénypontot, nevezetesen a Marsot. A legtöbbet kutatott bolygószomszédunkon távcsővel már részleteket nemigen fogunk látni, a mostani és a június elején bekövetkező együttállásban viszont fontos szerepet kap. És most eljutottunk sorunk utolsó tagjához és egyben egyetlen mélyég-objektumához, a tavaszi ég zümmögő égi méhkasához, a Messier 44-es katalóguszámú vagy Méhkas csoportnak nevezett nyílthalmazhoz. A nagyjából 350 tagot magában foglaló halmaz szabad szemmel is halvány szürke pacaként tűnik fel a Rák csillagkép közepén, kisebb távcsövekben és binokulárban szemlélve pedig megkapó látvány.
Másnap, május 23-án este 21:30 környékén már zsugorodik az együttállásunk kiterjedése, főszerepben ugyanazok a tagok vannak, ám az új felállás is rendkívül érdekes lesz. A 22-én megfigyelhető háromszögünket ezen az estén a picivel több mint 16,5%-os holdsarló fogja kiegészíteni, a legszebb része a Pollux–holdsarló–Vénusz vonal lesz. Ennek látványosságát az erre merőlegesen álló Méhkas–Mars–Pollux–Castor ív tetézi.
Ismét csupán egy napot ugrunk időben, egészen pontosan május 24-én este fél tízre, amikor is a tárgyalt együttállások legszorosabbika következik be. A nyugati eget a már vastagabb, 24,2%-os holdsarló fogja uralni, nem sokkal mellette, egészen pontosan 3 fokkal a vörösen pislákoló Mars bolygó lesz látható, és ettől a szoros együttállástól nem messze, pontosabban 5 fokra pedig a M44 jelű nyílthalmazt találjuk majd. Hogy legyen cseresznye a torta habján: Az együttállás mellett 22:23 perc után nem sokkal a Nemzetközi Űrállomás fog elsuhanni.
Ezen égi sorakozók megfigyeléséhez semmilyen eszközre nem lesz szükségünk, sőt szabad szemmel lesznek a leglátványosabbak, mindösszesen tiszta nyugati horizontra lesz szükség. De persze a felhők meghiúsíthatják észlelési terveink megvalósítását. Sőt ha éppen kezünk ügyébe akad, egy binokulárral végigpáztázhatjuk az objektumokat, nem fogjuk megbánni. Sikeres megfigyelést és derült eget minden észlelőnek!
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet