A Lyridák meteorraj szülőobjektuma a C/1861 G1 (Thatcher) nevű üstökös, amelyet neve alapján sejthetően Alfred E. Thatcher fedezett fel 1861-ben. Fogjuk-e látni ezt az üstököst? Ne álljunk addig fél lábon! Ez egy hosszú periódusú üstökös, 415 éves keringési idővel, tehát a következő visszatérését a 2280-as évek elején várják. Ez az üstökös mégis egy olyan pornyomot hagyott pályáján, amelyen a Föld minden évben április végén halad át, és emlékeztet így mindenkit arra, hogy nem is olyan régen erre járt.
Hogy néznek ki?
A Lyridák, noha a Lyra, azaz a Lant csillagképről kapta a nevét, nem kizárólag a Lant környékén produkál hullócsillagokat. A raj tagjait úgy ismerhetjük fel igazán, ha a meteornyom meghosszabbítása valahol a Lant és a Herkules csillagkép határára mutat, ugyanis itt található a raj radiánspontja. Mivel egymással párhuzamosan mozognak a raj hullócsillagait okozó törmelékek, ugyanúgy egy pontból látszanak érkezni, mint a távolra nyúló sínpárok.
A legtöbb hullócsillag halvány lesz, de szerencsére most a holdfázis kedvez a meteorok láthatóságának. A nagyon vékony holdsarló igen korán lenyugszik, így fényével nem törli le az égboltról a halványabb hullócsillagokat sem.
A rajból származó meteorok nagyjából negyede, a fényesebbek látványos nyomot is hagynak maguk után akár több másodpercig, mintha egyféle füstöt hagynának a hullás nyomán.
Mennyi meteor lesz?
Ez olyan kérdés, amelyre a választ sose lehet előre tudni. A Lyridák nem kifejezetten aktív meteorraj, ideális körülmények között 10-15 hullócsillagot okoz óránként. Azonban a raj egyik különlegessége, hogy nagyjából 60 évenként kitöréseket szokott produkálni, amikor akár meg is tízszerezheti meteorjainak számát! Ennek oka a bolygók és a pornyom gravitációs kölcsönhatásának játéka. A következő ilyen kitörést 2042-ben várják, tehát most nem valószínű, de ki tudja, mit produkál a porsáv, az ilyen apró törmelék mindig nagyon szeszélyes!
A raj április 23-án hajnalban éri el a számítások szerint a leghevesebb hullást, tehát szombatról vasárnapra virradóan. A Lyridák esetén egy valóban rövid időablakról beszélhetünk: míg az augusztusi Perseidákból akár 3 héten keresztül is csíphetünk el tagokat, a Lyridák esetén néhány nappal a maximum után már aligha láthatunk rajtagokat.
Ami az éjszakán belüli időzítést illeti, mindenképp hajnalban van a legtöbb esélyünk, ugyanis a raj radiánspontja is ekkor van magasan, illetve ekkor fordul be a Föld a keringési irányába, és találja el frontálisan a törmelékdarabokat.
Aki csak tudja, számolja a hullócsillagokat! Derült eget és sok meteort mindenkinek!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló