Vagy az étvágyunk nőtt túl nagyra az 1996-os Hyakutake (C/1996 B2) és az 1997-es Hale—Bopp (C/1995 O1) feltűnése idején, amikor boldog-boldogtalan tolongott izgatottan egy-egy távcső mellett, hogy lássa a pöfögő üstökösmagot, vagy rossz helyre születtünk – egy biztos, ha az elmúlt huszonöt évben hírt hallottunk egy közeledő kométáról, akkor az vagy elveszett a holdfényben a beharangozott időpontban, vagy hajnali négykor volt megfigyelhető, vagy egyszerűen csak túl közel került a Naphoz és szétesett, mielőtt megpillanthattuk volna... Még a csodálatos C/2020 F3 (NEOWISE) is az északi horizont környezetét nyaldosta. De ennek most vége!
2023. február elsején ér ugyanis földközelbe a C/2022 E3 (ZTF) üstökös, amely kifejezetten az északi féltekén élőket örvendezteti majd meg egész éjszakás láthatóságával és várhatóan 4,5 magnitúdós fényességével. Egy üstökös, ami épp az égbolt tetején, a zenitben terpeszkedik majd!
De mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy a ZTF alkonyattól pirkadatig fénylik majd a fejünk felett, összfényessége pedig egy halvány csillagéval fog vetekedni, azaz sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton szabad szemmel is megpillanthatónak ígérkezik. Az olyan városi csillagvadászok pedig, mint az olvasók többsége (beleértve a cikk íróját is) már egy kistávcsővel vagy binokulárral is befoghatják – az üstökösön nem fog múlni semmi!
Ám mielőtt belemennénk az ajánlott észlelési technikákba, nézzük meg, miféle szerzet is pontosan ez a C/2022 E3 (ZTF).
Már a neandervölgyiek is?
Az üstökösök olyan fagyott gázokból, szilikátos anyagból és jégből álló kőzetdarabok, amelyek a Naprendszer külső régióiból, jellemzően az óriásbolygók, vagy távoli, meg nem pillantható égitestek gravitációs erőinek hatására bepördülnek a Nap közelébe. Vannak olyan üstökösök, amelyek ettől a pofontól kirepülnek a Naprendszerből, de a többség periodikus pályára áll, és különböző időközönként, de vissza-visszatér rendszerünk belső vidékeire. Méretük a száz métertől a több tíz kilométeres nagyságrendű átmérőig terjed.
Akármekkorák is, a Naphoz közeledve a sugárzás hatására a felszínükön levő fagyott gázok szublimálnak, és kialakul körülöttük egyfajta atmoszféra (ezt hívjuk kómának – lásd a kométa szavunkat), később a még intenzívebb szublimáció a fagyott szilikátokból létrehoz egy kékesen derengő ioncsóvát és egy rendkívül hosszú és látványos porcsóvát, azaz üstököt – és kész is az üstökös.
Kapcsolatuk az emberiséggel rendkívül sajátos és ősi. Féltünk tőlük, rossz ómennek tekintettük őket.
Minden idők leghíresebb üstököse az 1P/Halley, röviden csak Halley, amely ki tudja milyen régóta vendégeskedik minden hetvenhatodik évben a Naprendszer belső régióiban. Ezt az üstököst már időszámításunk előtt 1046-ban, azaz több mint háromezer éve összefüggésbe hozták a kínai Sang-dinasztia bukásával. Később ugyanezen égitest lett a bűnbak az időszámításunk előtt 164-ben tomboló pestisjárványért, Jeruzsálem pusztulásáért, Attila hunjainak vereségéért a catalaunumi csatában, majd Harold angol király bukásáért 1066-ban, és sorolhatnánk végeláthatatlanul.
E sorok írója 1986 áprilisában az üstökös rossz láthatósága miatt éppen csak meg tudta pillantani a déli égbolton. Akkor kifejezetten ártalmatlannak tűnt – ne feszegessük, hogy 1986 áprilisában mi minden történt még.
A Halley-üstökös az 1910-es földközelsége idején (Wikimedia Commons)
A C/2022 E3 (ZTF)-nek nincs ilyen rossz híre, talán azért, mert bár periodikus üstökös, legutóbb körülbelül ötvenezer éve járt a Föld közelében. Ez a kiváló sajtófogás valóban jelentheti azt, amit sok helyen olvashattunk, hogy már a neandervölgyi ember is látta, viszont egyrészt akkor már volt Homo sapiens sapiens is (miért csak a neandervölgyiek?), másrészt sejtelmünk sincs, milyen láthatósággal érkezett legutóbbi látogatásakor, és hogy élesszemű csillagászok voltak-e elődeink. Az ilyen típusú égitestek pályáját ugyanis szinte lehetetlen írásos emlékek hiányában pontosan rekonstruálni, ugyancsak nehéz azt előre jelezni. Könnyen lehet, hogy a láthatósági viszonyok miatt csak a néhány ezer évvel azelőtt Ausztráliát meghódító ember látta a kométát – ha egyáltalán felnézett már az égre, és nem volt éppen telihold.
De mi az a ZTF?
Igen, van áthallás, de tisztázzuk: a ZTF egy komoly, tudományos program, amelyet tranziens objektumok megfigyelésére alapított a kaliforniai CalTech egyetem. Tranziens, azaz átmeneti, tehát elsősorban fényességében, megjelenésében gyorsan változó égi jelenségeket céloz. Étlapján szupernóvák, neutroncsillag-ütközések és más egzotikus mélyég-jelenségek mellett kisbolygók és üstökösök megfigyelései szerepelnek. Zwicky Transient Facility – névadója Fritz Zwicky, a CalTech legendás svájci csillagásza, aki sajátos természete mellett azzal írta be magát a tudománytörténetbe, hogy 1933-ban elsőként sejtette meg a sötét anyag jelenlétét a galaxisokban. Ez a történet külön blogbejegyzést érne, de maradjunk a ZTF-nél.
A ZTF Samuel Oschin 1,22 m tükörátmérőjű teleszkópja (Lu Feng, FlickR, CC 2.0)
Ez a program tehát Kaliforniában, a szintén legendás Palomar-hegyi obszervatóriumban (az itt levő öt méter átmérőjű távcső volt évtizedekig a világ legnagyobb távcsöve) a Samuel Oschinról elnevezett teleszkóppal 2017 óta három nap alatt, ismétlődően végigpásztázza a teljes északi égboltot.
2022. március 2-án Bryce Brolin és Frank Masci csillagászok a program által rögzített adatokat tanulmányozva felfigyeltek egy új, addig ismeretlen objektumra, amit az első megfigyelések alapján kisbolygóként azonosítottak.
A fényes, zöld üstökös
Tévedtek, a pályaadatok, de leginkább a későbbi megfigyelések rávilágítottak, hogy itt nem egy kis-bolygóról van szó, az égitest ugyanis határozottan kómát (emlékszünk még az üstökösök légkörére?) kezdett növeszteni, majd lassan megjelent a csóva is. Az ismétlődő megfigyelések során ezek egyre markánsabbá váltak, a kóma zöldes árnyalatokban derengett, ami az üstökös felszínén jelen lévő két-atomos szénnek (C2) köszönhető, a pályaszámítások pedig azt mutatták, hogy a C/2022 E3 (ZTF) valójában visszatérő üstökös, amelynek periódusa körülbelül ötvenezer év. Hatalmas utat jár be a Naptól körülbelül 418 milliárd kilométerre levő aphéliuma (a pálya Naptól legtávolabbi) és 166 millió kilométerre levő perihéliuma (a pálya Naphoz legközelebbi pontja) között.
Még ennél is izgalmasabb volt a ZTF azon előrejelzése, hogy ez az üstökös bizony a szabadszemes láthatóságig fényesedik, és annyi év után végre az északi égbolt alatt élők számára is kényelmesen elérhetővé válik.
Mikor és hogyan figyelhető meg?
Az üstökös már most is itt van a fejünk fölött, február elsejei földközelségéig pedig folyamatosan fényesedik. A Földhöz legközelebb kerülve az északi pólus (ugye tudjuk, hol a Sarkcsillag?) közelében, a Camelopardalis csillagképben lesz látható. Fényszennyezéstől mentes égbolt alatt kíséreljük meg a szabadszemes észlelését: keressünk egy halvány, diffúz pacát!
Akinek nem adatik sötét ég, az először is próbáljon meg mégis sötét ég alá menni, és itt hadd említsem meg a Hármashatár-hegyet, a budapesti megfigyelők Mekkáját, másodsorban pedig vegyen a kezébe egy binokulárt, és vadássza le a C/2022 E3 (ZTF)-et a teraszáról, a ligetből, a játszótérről!
Az üstökös február hatodikán másfél fokra lesz az Auriga csillagkép legfényesebb csillagától, a Capellá-tól, és ha az égiek is úgy akarják és derült egünk lesz, csodálatos élményben lehet részünk ezen az estén, hiszen a Capella az északi égbolt egyik legfényesebb csillaga. De itt nincs még vége, hiszen a február 10-ről 11-re virradó éjjelen a ZTF szintén másfél fokra közelíti meg a vörösen fénylő Marsot, ez lesz ám a látvány! Ekkora már a fényes Hold sem zavarja megfigyelésünket.
Akinek ez még mindig nem elég: február 13–15 között az üstökös a Bika csillagkép Hyádok halmaza előtt vonul el, minden bizonnyal fantasztikus együttállást alkotva. Keresőtérképet itt találunk az üstököshöz.
Végül a C/2022 E3 (ZTF) lassan elhalványodik, ahogy megkezdi hosszú, 418 milliárd kilométeres útját a Naprendszer külső határai felé, hogy aztán újabb ötvenezer év múlva visszatérjen – reméljük, hogy akkor is lesz még sapiens, aki ugyanúgy várja majd, mint mi, most.
Használjuk ki az alkalmat a megfigyelésre! Akinek nincs távcsöve, vagy nehéz falatnak tűnik egy szabadszemes láthatóság határán levő csillagszerű égitest megtalálása, várjuk szeretettel a Svábhegyi Csillagvizsgálóban! Február első három hétvégéjén a szépséges üstökös vizsgálatáé a főszerep!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
Források
https://science.nasa.gov/comet-2022-e3-ztf
https://www.space.com/comet-c2022-e3-ztf-messenger-from-outer-solar-system
https://www.ztf.caltech.edu/