Augusztus 1-én 22:31-kor ismét teliholdat pillanthatunk meg, ha felnézünk az éjszakai égboltra. Nem is kell nagyon felfelé néznünk, ugyanis a Hold közel lesz a horizonthoz, délkelet irányban a Bak csillagképben lesz megfigyelhető.
Egy korábbi cikkünkben már részletesen szó volt arról, hogy szenzációkeltés céljából miért nevezik szuperholdnak némelyik teleholdat, így most csak röviden, összegzésképpen néhány mondat erejéig megemlítem, hogy mi is tulajdonképpen a szuperhold és honnan származik ez a megnevezés.
A szuperhold mint fogalom egy amerikai asztrológus, Richard Nolle nevéhez kötődik, aki először 1979-ben használta a Dell Horoscope nevű folyóiratban. Innentől kezdve pedig elterjedt a médiában és a közéletben. Azonban helyénvalóbb földközeli teliholdként megnevezni a jelenséget.
A szuperhold tulajdonképpen egy egyszerű, szuperlatívuszok nélküli telihold. Mivel a Hold pályája ellipszis alakú, így van, amikor közelebb, időnként pedig távolabb kerül a Földtől. Akkor nevezik szuperholdnak, amikor a telihold fázisa egészen közel vagy pontosan a holdpálya a Földhöz legközelebbi pontjára esik. Tehát két feltételnek kell teljesülnie, hogy úgynevezett szuperholdat kapjunk: az egyik, hogy telihold legyen (amely 29,5 naponta történik, amikor a Nap teljesen megvilágítja a Holdat), a másik pedig hogy a Földhöz közeli pontban helyezkedjen el (perigeum). Ekkor optikailag talán nagyobbnak tűnhet a Hold, azonban ez különösebben nem jelent semmi szupert, csupán egy szép teliholdat.
A telihold fény- és színjátéka
A Hold tengely körüli forgásának időtartama megegyezik a Föld körüli keringésének idejével. Emiatt a Hold mindig ugyanazt a felét fordítja a Föld irányába. A Hold mozgása során állandóan változik a Föld, Hold és a Nap kölcsönös helyzete. A Nap a Holdnak mindig a feléje forduló félgömbjét világítja meg, a Hold fénye tehát valójában a Napé, amely különböző hullámhosszakból áll (a természetben gondoljunk pl. a szivárványra). Emiatt a Holdnak kisebb vagy nagyobb részét látjuk a Földről. A jelenséget a Hold fázisainak nevezzük. A Hold és a Nap szembenállásának bekövetkezésekor a Hold egész felénk néző korongját látjuk, ekkor van telihold vagy holdtölte.
Miért látjuk teliholdkor a horizont alól felbukkanó holdkorongot vöröses színűnek? A Hold (és egyéb égitest) színét elsősorban a légréteg vastagsága befolyásolja, amin keresztül látjuk. Tehát amikor alacsonyan van a horizont közelében, a légkör, amelyen a fény áthalad, sokkal vastagabb. Ekkor látjuk vöröses, narancs színűnek, kicsit magasabban pedig már sárgásabbnak. Ahogy feljebb emelkedik, szürkésfehér színben jelenik meg. Azért látjuk vöröses színpompában a horizonthoz közel eső Holdat, mert a hullámhosszak közül a kék jobban szóródik, mint a vörös. Mit jelent ez? Minél vastagabb a légréteg, annál több kék fény szóródik szét, a vörös pedig változatlan irányban halad.
A mostani telihold idején 359 004 km-re lesz tőlünk a Hold. Átlagos távolsága 384 400 km. Az elmúlt időszakban 1948-ban járt legközelebb hozzánk a Hold (356 460 km), ezután pedig csak 2034-ben fog, amikor feltehetően ennél is közelebb kerül majd a Földhöz.
Annak ellenére, hogy sokan az egyik legszebb égi jelenségként tartják számon a a teliholdat, csillagászati szempontból ez az az időszak, amikor a legkevesebb látványosság figyelhető meg mind a Holdon, mind az egész égbolton. Fénye ugyanis annyira erőteljes, hogy a csillagok észlelését megnehezíti – szabad szemmel vagy kisebb távcsővel mélyebb, komolyabb megfigyeléseket ebben az időszakban nem érdemes végezni. A Hold felszínét viszont megtekinthetjük, bár a kráterek és hegyek szépségét főként a fény-árnyék játék adja, amely más holdfázisok alkalmával jobban kibontakozik, ennek ellenére sok izgalmas részletet tudunk megfigyelni már egy kis binokulár segítségével is.
Holdfelszín
A Hold felszínén lévő különféle alakzatok elsősorban meteorbecsapódások és ritkább esetben korábbi vulkánkitörések eredményei. Tehát néhány apró vulkáni kráter kivételével valamennyit meteoritbecsapódás hozta létre. A Hold felszíne meglehetősen tagolt, már puszta szemmel is megfigyelhetőek rajta egyes kiterjedtebb elemek. Binokulárral vagy már kisebb távcsővel pedig további részletek is feltűnnek. Főként fennsíkokat, hegyeket, becsapódási krátereket, medencéket, tengereket (Mare-vidék) figyelhetünk meg a Hold felszínén.
A tengerek sötét, száraz medencék, többségük körhöz közeli formájú, átmérőjük pedig 1000 km-es nagyságrendű. Általában az átlagfelszínnél mélyebben helyezkednek el. A látható oldalon nagyon sok tengert találunk, ez az egyik alapkomponens a felszíni formák közül. A másik oldalon csak 1-2 található. Méretük alapján nevezték el őket: a legnagyobb képződményeket tengernek (mare), a legkisebbeket pedig mocsárnak (palus). Ezek a formációk fiatalabbak a szárazföldeknél, 3,8 és 3,2 milliárd évvel ezelőtti időszakban jöttek létre. Gyakran gyűrű alakú hegységek veszik körül őket, leginkább a nagyobb kiterjedésűeket. A tenger elnevezés onnan ered, hogy Galileo Galilei, aki először nézte távcsövön át a Holdat, úgy gondolta, hogy ezek valóban vizet tartalmazó tengerek. A csillagászok hagyománytiszteletből megtartották ezt az elnevezést, de az biztos, hogy a holdi tengerekben egy csepp víz sincs.
Ha figyelmesek és kitartóak vagyunk, ez alkalommal is meg tudunk figyelni különféle holdfelszíni formákat – legkönnyebben talán a tengereket, a kráterek körvonalait és a hegységek csipkéit tudjuk észrevenni. A Holdat jobban ismerők még több részletet is felfedezhetnek.
Illuzórikus Hold
Szuperhold esetén a Hold fényesebbnek és nagyobbnak tűnik, mint általában, de a különbséget szabad szemmel nagyon nehéz észrevenni.
A horizont közelében viszont különösen nagynak tűnhet a szuperhold – ez a jelenség viszont az emberi agy működésével hozható összefüggésbe. Ez amiatt történhet, mert agyunk összehasonlítja a Holdat a közeli tárgyakkal (épületekkel, fákkal stb.), vagyis az agyunk arra van programozva, hogy a horizonton lévő dolgokat nagyobbnak dolgozza fel. Ezt nevezzük Hold-illúziónak. Azonban nemcsak a Holdat látjuk akár kétszer akkorának a horizont közelében, hanem a Napot is. Holdkelte vagy holdnyugta idején kísérőnk közel van a látóhatárhoz és a különböző tárgyakhoz, ez pedig becsaphatja az agyunkat.
Az átlagosnál jóval nagyobb telihold csak néhány alkalommal fordul elő egy évben. Most augusztus 1-én láthatunk földközeli teliholdat. A következőt pedig augusztus 31-én csíphetjük el. Ez utóbbit Kék Holdnak is nevezik, mivel így hívják az egy hónapon belül előforduló második teliholdat.
A Hold-kedvelők tehát készüljenek, távcsöveket elő, izgalmas megfigyelések várnak rájuk.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló