Szabad szemmel, kézi látcsövekkel és kisebb távcsövekkel is érdemes észlelni a jelenséget.
A Mars találkozása égi kísérőnkkel
November 20-án nem mindennapi együttállásban gyönyörködhetünk. Szerdán 22:00-kor a keleti égboltra tekintve, 14 fokos horizont feletti magasságban láthatjuk hűséges égi kísérőnket és a vörös bolygót a Rák csillagképben. A 71%-os fázisú Holdtól déli irányban, azaz jobbra lefelé kell keresnünk a fényes, vöröses Marsot. A két égitest között csak 1,6 fok távolság lesz (21:30-kor lesznek legközelebb egymáshoz, de a távolságuk csak minimálisan lesz kisebb, a Hold lesz egy fél holdátmérőnyivel arrébb az égbolton, de jóval alacsonyabban lesznek a látóhatár felett, így az esti 22 órás időpontont ajánljuk megfigyelésre), amelynek köszönhetően binokuláris észlelés esetében egy látómezőben láthatjuk őket. Távcsöves észlelés esetén érdemes felkeresni a terminátor – az a vonal, amely elválasztja a Hold megvilágított és árnyékos részét – mellett található krátereket.
Égi kísérőnk északi, felső féltekéjének középső részén, a terminátor mentén található Posidonius-kráter kiváló célpont távcsöves megfigyelésre. Már egy kisebb méretű csillagászati távcsővel – 7 centiméter körüli tükör- vagy lencseátmérő – és 100-szoros nagyítással jól kivehető lesz a felszíni képződmény. A majdnem 100 km széles kráternek több különlegessége is van. A kráterperemen belül egy kisebb, második peremet is észlelhetünk. Sőt mi több, egykor a kráter aljzata lávával volt feltöltve, amely megszilárdult és fekete bazaltot képzett a Posidonius alján, amely több helyen is megrepedezett, ezzel rianásokat hozva létre.
Tovább haladva lefelé az árnyékvonal mentén eljutunk a Hold egyik legikonikusabb kráterhármasához. A hármas felső tagja, a Theophilus teraszos falával és több csúcsból álló központi hegységével várja az észlelőket. Az alatta húzódó Cyrillus kráter már lepusztultabb, azonban kicsiny központi csúcsai így is megkapó látványt biztosítanak. Végül a hármas legutolsó tagja, a Catharina-kráter, amiben egy hatalmas mellékkrátert figyelhetünk meg.
A vörös bolygót, aminek a fényessége -0,3 magnitúdó lesz, binokulárral, illetve csillagászati távcsővel is érdemes megtekinteni. Szintén egy kisebb méretű műszerrel és 100-150-szeres nagyításon már jól kivehető lesz a bolygó vörös korongja. Amennyiben alaposabban megnézzük a 10,7 ívmásodperces korongot, látjuk majd, hogy annak csak 91%-a lesz megvilágítva. A Mars látszó átmérője és fényessége a következő hetekben folyamatosan nőni fog, mivel külső bolygószomszédunk folyamatosan robog a 2025 január közepi oppozíció felé. Ennek köszönhetően a téli derült estéken könnyen észrevehető lesz a vörös bolygó.
A páros észlelését megnehezíti a horizonthoz való közelsége, emiatt tereptárgymentes keleti égboltra lesz szükségünk. Továbbá a légkör nyugtalanságával is érdemes számolni, amelynek következtében nem fogunk tökéletesen éles képet látni a távcsövünkben. Azonban csak ekkor van arra lehetőségünk, hogy egy látómezőben észleljük a két égitestet, mivel az este folyamán egyre nagyobb lesz a közöttük lévő távolság.
A színpompás hármas együttállás
Az éjszaka további részén, már csütörtökön hajnalban nemcsak az ezüstös színű Hold és a vörös színű Mars párosát lehet észlelni, hanem a színpompás Méhkas-halmaz is csatlakozik az égi randevúhoz. A Rák csillagképben található nyílthalmaz másik ismert neve Praesepe, amely jászolt és méhkast is jelent. A Jászol-halmaz elnevezést annak köszönheti, hogy a két csillag, amely északi és déli irányban határolja, az Asellus Borealis és az Asellus Australis nevet viselik. Ezeknek jelentése északi és déli szamár. Amennyiben tovább visszük a gondolatmenetet, már értjük is, hogy a két égi szamár élvezi a jászol finom szénáját. Charles Messier katalógusában a 44-es számot kapta a nyílthalmaz, ezért Messier 44 vagy M44 jelöléssel is ismert.
A különlegessége abban rejlik, hogy az egyik legfényesebb és a Földhöz egyik legközelebbi nyílthalmaz. A 3,5 magnitúdós mélyég-objektum csak 607 fényévre van, így szabad szemmel is látható. Továbbá az égbolton közel 2 fok szélességben terül el, amely a telihold átmérőjének négyszerese. Az idősebb csillaghalmazok közé tartozik, a korát 600 millió évre becsülik a csillagászok. Az eddigi ismereteink alapján körülbelül 1000 csillagot tartalmaz. Ezek között találhatunk vörös törpéket és óriásokat, amelyek átmérője a központi csillagunk többszöröse is lehet. Illetve fiatalabb kék színű csillagokat is észlelhetünk. Az egyik első mélyég-objektum volt, amelyet Galileo Galilei 1609-ben megfigyelt, és több mint 40 csillagot számolt meg benne.
Hajnali 5:00-kor a déli égboltra tekintve, 62 fokos magasságban még kellően sötét égbolton láthatjuk a hármas randevút. Égi kísérőnktől délnyugati irányban, azaz jobbra lefelé kell haladnunk kicsivel több mint 3 fokot, ahol külső bolygószomszédunkat, a Marsot láthatjuk. A Holdtól déli irányba, azaz lefelé bő 2 foknyi távolságra lesz a Messier 44 csillaghalmaz. Szabad szemmel a vörös bolygó és a Hold jól látható lesz, azonban égi kísérőnk nagy fázisa miatt a csillaghalmazt szabad szemmel nem tudjuk megpillantani. Azonban egy kis (5-7-szeres) nagyítású kézitávcső segítségével már egy látómezőben láthatjuk a Holdat és a Praesepe csillagait. Amennyiben a csillaghalmaz felé irányítjuk a binokulárunkat, legalább egy tucatnyi vörös és kék színű csillagot észlelhetünk. Természetesen egy 10 centiméteres távcső segítségével már több tucatnyi színes csillag tölti ki a látómezőnket.
A jelenséget egészen reggel háromnegyed hat körülig észlelhetjük, amikor a felkelő nap a navigációs szürkület kezdetén egyre több csillagot tüntet el a Jászol-halmazból (a Hold legközelebb fél hét után lesz a halmazhoz). Ezt követően a Hold és Mars párosát még könnyedén észlelhetjük bő fél óráig, azonban külső bolygószomszédunk is el fog lassan tűnni az egyre világosodó égbolton.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász