Május 24-én, ha az időjárás is engedi, igen szép együttállásnak lehetünk szemtanúi kora este.
A két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz bárki számára könnyen észrevehető lesz, ha viszont kicsit tovább meresztjük a szemünket, egy harmadik égitestet is megpillanthatunk.
A bolygóegyüttállások nem túl ritka események, hisz a Naprendszer bolygói megközelítőleg azonos síkban keringenek, így a külső bolygók egy nagy égi főkörön, az ekliptika mentén látszódnak.
Így nem is olyan meglepő, hogy már hónapok óta látjuk kergetőzni a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt a hajnali órákban. A Merkúr és a Vénusz együttállásai mégis valamiért mindig különlegesnek érződnek. Ahogy a naplementéből kibukkan a két fényes csillagnak látszó égitest, varázslatos látvány.
Gondoljunk csak vissza az elmúlt hónapokra!
A két bolygóhoz most még egy rendkívül vékony, alig 2 napos holdsarló is csatlakozik. Bár szabad szemmel is pazar látványban reménykedhetünk, a jelenség távcsővel fedi fel igazán a titkait.
Már korábban is írtunk arról, hogy a Vénusz mikor és hogyan képes sarlónak látszódni, így most csak egy ábrával szemléltetném a jelenséget.
Mivel már nagyon közel állunk a Vénusz alsó együttállásához, így rendkívül vékony vénuszsarlónk lesz, a bolygónak mindössze 3,6%-át világítja meg a Nap a Földről nézve. Ugyanekkor a Hold megvilágítottsága 3,9% lesz.
Véletlen volna?
Igen, de azért érdekes megjegyezni. Ráadásul ugyanabba az irányba is néz a két sarló, így a hasonlóság még szembe tűnőbb.
De akkor miben különbözik a két sarló?
Mivel a Holdnak nincsen légköre, látszódnak a felszíni alakzatok, távcsővel végigpásztázva a terminátor (fény-árnyék határ) vonalát, jól kivehetőek a kráretek. A Vénusz azonban sűrű légkörrel rendelkezik, a 75 kilométeres magasságba nyúló fehér felhőtető veri vissza a napfényt, ezért látjuk ilyen vakító fényesnek még ilyen kis megvilágítás esetén is.
Pontosan emiatt a sűrű légkör miatt képesek a Vénusz sarlójának szarvcsúcsai túlnyúlni a bolygó felezőpontján, azaz a pólusain. Ez általában 3%-os megvilágítottságnál már kezd látszani, tehát 24-én már esélyünk is van a túlnyúló szarvak ritka csodáját megpillantani.
Erről a jelenségről hosszabban is írunk Vénuszról szóló cikkünkben.
Végül ott a különcködő, most még nem sarló alakú Merkúr. Naprendszerünk legkisebb bolygója, csak pár napja látható az esti szürkületben. Pénteken, 22-én randevúztak a Vénusszal, ahogy helyet cseréltek az égen, és egyre jobban láthatóvá válik napról-napra.
Legnagyobb kitérését, így legjobb megfigyelhetőségét május 27-én fogja elérni.
Míg a Hold és a Vénusz sarlóinak megpillantásához elég egy kézitávcső (binokulár), addig a Merkúr binokulárban csak csillagnak látszik. A bolygó fogyó fázisú korongjának megpillantásához kis távcső, és legalább 150x-es nagyítás ajánlott. Ekkor az apró Merkúr közel félmerkúr fázisú, annál enyhén teltebb lesz (elméleti fázisa 62%, ennél kicsit karcsúbbnak mutatkozik majd távcsőben).
És most jön a lényeg, ami három égitest látványát teljesen egyedivé teszi, egyben nagyszerű kísérlet és szemléltetés ezek összehasonlítására:
Az égitest-korongok (két esetben a sarlók) méretének, fényességének és színének drámai különbsége:
Hold: A leghatalmasabbnak látszó óriás a három közül: 30’42” átmérőjű, átszámolva 1842 ívmásodperces. Összfényessége mindössze -6,0 magnitúdó, így messze-messze ez látszik a leghalványabbnak mindhárom égitest közül.
Olyan halvány, hogy szabad szemmel sem könnyű megpillantani. Ha kiszámoljuk átlagos felületi fényességét, az +6,54 magnitúdó/négyzetívmásodpercnek adódik.
Várjuk meg csak a többi égitestét is!
A Hold színe távcsőben fehér lenne, valójában egy nagyon sápadt, és a légkörtől enyhén sárgás sarlót várhatunk a távcsőben.
Vénusz: Mérete 54,9”, tehát akkora, hogy egy kézitávcsővel is látványos, apró ívdarabnak tűnik már. Fényessége nagy, -4,1 magnitúdó. Felületi fényességét kiszámolva ő lesz a koronázatlan király: -0,72 magnitúdó/négyzetívmásodperc. Színe ragyogó fehér, ebbe leheletnyi sárga adódhat a légkör miatt.
És a Merkúr: Ő a törpe jelölt a mostani együttállásban: mérete mindössze 6,5”.
Ezért is írtuk a távcsövet, és a 150x-es nagyítást.
A Merkúr binokulárban csak csillagszerű pont marad. Felületi fényessége nem elhanyagolható: +3,4 magnitúdó. Színe finoman szürkés-rózsaszínes, a Vénusztól egyértelműen megkülönböztethető.
Mit is látunk tehát?
Egy ragyogó apró Vénuszsarlót, tündöklő fényességgel. Egy apró, csillagszerű Merkúrt, távcsőben nézve felületi fényessége 44x halványabb, mint a Vénuszé.
És egy óriási, de rendkívül halvány szellemszerű holdsarlót, felületi fényessége 801x halványabb, mint a Vénuszé.
Számításaink a látványban azonnali magyarázatot nyernek mindazoknak, akik felkeresik ezt a különleges égi hármast.
Kapjuk hát fel legjobb binokulárunkat, keressük meg a legalacsonyabb nyugati horizontot és gyönyörködjünk, milyen csodákra képesek Naprendszerünk égitestjei!
Derült eget kívánunk mindenkinek!
Szerző: Szabó O. Norton
Bemutató csillagász
Borítókép: RYAN MARCINIAK