A Holdhoz hasonlóan Naprendszerünk bolygói is közel kerülhetnek egymáshoz vagy akár egy csillaghoz az égbolton való vándorlásuk során. Ilyenkor tudunk együttállásokat megfigyelni, amiben legtöbbször kettő, ritkábban pedig több égitest vesz részt.
A harmadik legfényesebb égitest az égbolton – a Nap és a Hold után – a Vénusz. A szépség istennőjéről elnevezett bolygó több szempontból is Földünk ikertestvérének tekinthető, mérete például szinte teljesen megegyezik a Föld méretével, számos tulajdonsága viszont igen más. A főleg szén-dioxidból álló vastag felhőzete miatti üvegházhatás következtében felszíni hőmérséklete 500 °C körüli. Ha ezt még nem éreznénk elég különösnek, a Vénuszon kénsav eső elleni esernyőre lenne szükségünk, ráadásul a körülbelül 1 milliárd évente lávával elárasztott felszín sem barátságos hely. A földi nyomásnál 92-szer nagyobb nyomás pedig összetörné minden csontunkat. Csak ennyire szépséges a Vénusz.
A forró bolygó tengely körüli forgása sem a megszokott, mint például amit a Föld esetében meg tudunk figyelni, mivel retrográd irányban, vagyis az óramutató járásával ellentétes irányban forog. Ráadásul ez a forgás a többi bolygó viszonylag gyors tengelyforgásától eltérően igen lassú, egy nap a Vénuszon 243 földi nappal egyezik meg. A Vénusz lassú pályát ír le az égen, keringése során pedig változik a Naphoz viszonyított helyzete. Időnként a Nap egyik, aztán pedig a másik oldalán figyelhető meg, vagyis egyszer „hajnalcsillag”-ként, másszor pedig „esti csillag”-ként látható. Innen ered az igen találó népi neve, az Esthajnalcsillag. A bolygó megfigyelésénél szembetűnő lehet, hogy hasonló fázisokat mutat, mint a Hold. Ennek az az oka, hogy a Föld pályáján belül keringő, belső bolygó; a Napot kisebb sugarú pályán kerüli meg a Földnél. Így a Nap nem mindig világítja meg teljesen azt az oldalát, amit mi innen látunk.
A Szűz csillagkép harmadik legfényesebb csillaga a Porrima (Gamma Virginis) tőlünk 38,1 fényévre található. A csillag különlegessége, hogy két, közel azonos sárgás-fehéres színű törpéből álló kettős rendszer. A két csillag keringési periódusa 168,93 év. Mindkét csillag F0 V színképosztályú, ez azt jelenti, hogy a fősorozati, stabil állapotú komponensek felszíni hőmérséklete 6000 és 7500 K közötti.
November 18-án a Vénusz és a Porrima együttállásában gyönyörködhetünk. Ekkor a 62%-os Vénusz még -4,1 magnitúdó fényességgel ragyog az égbolton. A Földről megvilágítva látott területe jelenleg folyamatosan nő, egészen telivénuszig, látszó fényessége pedig egyre csökken.
18-án hajnali 5-kor – amennyiben az egész heti fáradalmak után még van hozzá elég energiánk – érdemes megfigyelni a párost, ekkor ugyanis látszó távolságuk mindössze 1,3 fok lesz.
Mivel a Porrima fényessége 2,3 magnitúdó, így szabad szemmel is kiszúrhatjuk az égen, az eseményt viszont már egy binokulár is látványosabbá és könnyebben megfigyelhetővé teszi. Ezért csak javasolni tudjuk, hogy meleg öltözet felvétele után, ha van rá lehetőségünk, menjünk ki az ég alá, figyeljük meg a csodás együttállást és nézelődjünk egy kicsit az égen. Az együttállás szépségét fokozza, hogy a csillagpár és a fényes bolygó a horizonttal szinte párhuzamosan látszik.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló
