Ezeket az objektumokat a pályájuk alapján két csoportba soroljuk. A 200 évnél rövidebb keringési idejűek a rövid periódusúak, a Naprendszer külső vidékeiről érkezők pedig a hosszú periódusúak. Az üstökösök néhány km átmérőjű magja egy általában lazább egyvelege a szilikátos szikladaraboknak, pornak és a fagyott anyagoknak, pl.: vízjég, szárazjég. Naptávolban ezek az anyagok fagyott állapotban találhatók, ám amint egy üstökös a Nap közelébe ér, a sugárzás hatására a jég elkezd szublimálni. Az ekkor felszabaduló porszemcsék és gázmolekulák egy ritka felhőt képeznek a mag körül. Ez a felhő a Naphoz egyre közeledve megnyúlik, és kialakul a Nappal ellentétes oldalon a porcsóva, és az üstökös pályáját követő ioncsóva.
2021 szeptember végén a Hawaii-on található PanSTARRS teleszkópok egyike fedezte fel a C/2021 S3 jelölésű üstököst. Ekkor a 20 magnitúdó fényességű üstökös úgy nézett ki, mint egy köd, amely akkor a Földtől 8,62 CSE-re (1 CSE = 150 millió km) volt található. 2024. február 14-én (Valentin-napi ajándékként) az üstökös elérte a Naphoz legközelebbi pontját, ekkor távolsága a Naptól 1,32 CSE (km) volt, majd parabolikus pályán haladva elhagyja Naprendszerünket. Egy üstökös fényessége fordítottan arányos a Földtől vett távolságának második hatványával, és a Naptól való távolságának negyedik hatványával. A C/2021 S3 üstökös fényessége azonban elmaradt a képlet alapján kiszámított fényességhez képest. Számos elképzelés született ennek magyarázatára, a legvalószínűbb, hogy az üstökös már járt korábban a Naprendszerben, és ennek következtében a felszínén ásványi kéreg alakult ki, amely így megvédte a hőtől.
Az üstökös már február közepe óta óta megfigyelhető. Kezdetben a Kígyótartó csillagképen vándorolt át, majd a Sas csillagképbe ért, végül pedig a Kis Rókában tündököl. Egészen március 31-ig tudjuk megfigyelni, és nem is lehetne méltóbb búcsúja, ugyanis a hatos csillagláncból álló Vállfa-halmazban lesz utoljára megfigyelhető ezen a napon, hajnali 4 óra 15 perckor. A halmaz egy lazább szerkezetű aszterizmus, csillagcsoportosulás. A20. század nagy részében valódi nyílthalmaznak tekintették, amelynek tagjai között gravitációs kölcsönhatás érvényesül, ám egy tanulmányban, különböző kritériumokat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a csillagcsoportosulást alkotó 10 csillag közül mindössze 6 alkot tényleges halmazt. A hozzánk legközelebbi csillag tőlünk 270 fényévre található, míg a legtávolabbi több mint 2000 fényévre. A többi csillag csak a Földről nézve látszik a csoporthoz tartozónak. Az égbolton úgy kereshetjük fel, hogy az Altairt, a Sas fejét, összekötjük az Albireóval, a Hattyú fejével. Az első feljegyzés időpontja egészen a 10. századig, Al Sufi perzsa csillagászig nyúlik vissza, aki kis felhőként emlegette ezt az összesen 10 csillagot tartalmazó halmazt. A ’vállfá’-t alkotó 6 csillag fényessége 5 és 7 magnitúdó közötti, ettől délre található a 4 csillag alkotta ’kampó’.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló