Az április végi hajnalok igazán lenyűgöző bolygósorakozóval kecsegtetnek: a négy legfényesebb bolygó egymás után, egy vonalban várakozik majd a hajnali égbolton. A Jupiter, Vénusz, Mars és Szaturnusz színes láncként díszítik a narancssárga hajnalpírt. Ráadásul április 24-e és 27-e között a Hold is meglátogatja őket. A gyönyört tovább fokozza, hogy még a Nemzetközi Űrállomás is megtiszteli a planétákat: április 25-én a Naprendszer lámpásai felett szeli át a hajnalpírt.
Ráadásul május elsején a bolygókirály Jupiter és a szerelmes Vénusz közeli frigyre készül: ritka szoros együttállásukra készülhetünk!
A tavaszi bolygók izzósora
A Naprendszer bolygói 2022 tavaszán-nyarán éppen úgy mozdulnak el, hogy egymáshoz nagyon közel látsszanak. Ez egy kivételes alkalom, a planéták ugyanis folyamatosan vándorolnak az égbolton a csillagokhoz képest, így hol este, hol hajnalban, hol az éjszaka közepén látszanak, hol a Nap ragyogásában bújnak el szemünk elől. Az pedig, hogy egymáshoz képest hogyan helyezkednek el tőlünk nézve, tényleg véletlenszerűnek tűnik.
A mostani alkalom fényét az is emeli (szó szerint), hogy a Hold is csatlakozik a bolygókhoz. De ne teliholdra számítsunk: április 25-én az egyharmadát éri majd napfény, így egy csökkenő holdsarlóhoz lehet szerencsénk, és a megvilágított rész a következő napokban 10-10%-kal csökken.
Az sem véletlen, hogy egy vonalban helyezkednek el a bolygók – a Naprendszer maga jó közelítéssel egy síkot alkot (a fizika törvényei ezt igen kedvezőnek tartják), és minden nagybolygó szinte pontosan ebben mozog. Ha a Földről látható égboltunkon nézzük ezt a síkot, az egy vonalat fog belőle kimetszeni, ezt hívjuk ekliptikának, és a bolygók pedig szorosan ennek mentén mozognak.
Természetesen az, hogy ilyen közel látszanak egymáshoz az égitestek, nem azt jelenti, hogy a valóságban is közel lennének egymáshoz, ugyanis továbbra is több száz millió km választja el őket egymástól.
Ezekhez a bolygókhoz lehet szerencsénk:
- Vénusz: Földünk belső szomszédja, egy kietlen, felhőzet alá bújó kőzetbolygó. A legfényesebb bolygó az égbolton, így a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb égitest. Mivel közelebb helyezkedik el a Naphoz, mint a Föld, csillagunktól legfeljebb egy bizonyos távolságra láthatjuk kitérni. Éppen ezért ismert Esthajnalcsillag néven is – vagy az esti égbolton, nyugaton követi nem sokkal Napunkat, vagy hajnalban előzi meg őt egy kevéssel, és éllovasaként ragyog a hajnalpírban.
- Mars: Külső bolygószomszédunk, a Vörös Bolygó valóban vöröses színűnek látszik szabad szemmel is. Ugyanis olyannyi vas-oxid (magyarul rozsda) borítja, hogy ez még a szabad szemmel látott színét is befolyásolja.
- Jupiter: A Naprendszer legnagyobb bolygója, egy hatalmas gázóriás. Távcsőben is látványosak a felhősávjai, valamint a négy legnagyobb holdja, a Galilei-holdak már akár kézi távcsőben is látszanak.
- Szaturnusz: Talán a legékesebb bolygó, gyönyörű gyűrűjével ragadja rabul csodálóját. Már kistávcsövekben is látszik a gyűrű, ami valójában gyűrűk rendszere: rendkívül vékony, és megszámlálhatatlan törmelék alkotja. Számos holdja is látható.
- Neptunusz: Még a legtávolabbi, legjegesebb bolygó is beáll a sorba! A Jupiterhez közel, a Vénusz irányában helyezkedik majd el. Szabad szemmel nem látható, és távcsővel is könnyen átsiklik felette a gyakorlatlan szem – egészen nagy nagyítás kell ahhoz, hogy ne csak egy csillag tűhegynyi fénypontját lássuk bele, hanem a kiterjedt korongját is észrevehessük. Sötétkékes színe árulkodhat, de ismerni kell helyzetét a csillagok között, és a távcsövet pontosan oda kell irányítani ahhoz, hogy észrevegyük.
- A Merkúr és az Uránusz sajnos most nem látszanak, ugyanis a Naphoz közeli irányban, csillagunk túloldalán helyezkednek el éppen. Május végén már mindketten átvándorolnak a hajnali égboltra, így júniusban lesz egy olyan alkalom, amikor mindegyik bolygó egyszerre látszik majd, a Holddal együtt!
Mit és mikor láthatunk?
Négy fényes, csillagra hasonlító, pontszerűnek tűnő bolygót és a Holdat láthatjuk egy sorban. Április végén, a napkelte előtt (4:45-5 óra között) lehet ahhoz szerencsénk, hogy a Nap még nem ragyogja be egészen az égboltot, de már eléggé magasra emelkedtek a bolygók. A keleti-délkeleti láthatár felett 5-10 fokkal, tehát kinyújtott karral nagyjából egy ökölnyinek megfelelő távolsággal, eltéveszthetetlenül sorakoznak majd a fénypettyek.
A sorrend a következő lesz, a Naptól mérve: Jupiter–(Neptunusz)–Vénusz–Mars–Szaturnusz. A legfényesebb természetesen a Hold lesz, majd a Vénusz és a Jupiter, halványabbak a Mars és a Szaturnusz. A fényesség látszatát megzavarhatja az, hogy az alacsonyabban lévő bolygók mögött hamarabb világosodik az égbolt háttere, így a kontraszt kicsit felborulhat az itt felállított sorrendhez képest.
Az Űrállomás is színre lép!
A Nemzetközi Űrállomást (ISS) nem csak a dokumentumfilmek képkockáin láthatjuk – könnyedén megfigyelhetjük akár saját szemünkkel is a napelemtábláiról visszavert napfényt. Most erre pedig kiváló alkalom kínálkozik akkor is, ha még sose láttuk. Távcsővel követve még a műhold napelemtáblái is látszanak.
Az Űrállomás pályája olyan jól ismert, hogy nagy pontossággal előre is lehet jelezni, hogy mikor merre lesz látható, és milyen fényességgel fog világítani.
Van, hogy azelőtt eltűnik a Föld árnyékában, hogy a láthatár nyelné el, tehát akár egészen nagy magasságban is elnyelheti az árnyék. Szerencsére most hajnalban ez a veszély nem fenyeget.
Április 25-én, 26-án és 27-én is feltűnik majd a műhold a hajnali égbolton, ám a 25-ei lesz a bolygóegyüttállás szempontjából a leglátványosabb. Lássuk a három útvonalat!
Április 25., 4:56
Az Űrállomás a mellékelt térkép szerint hétfőn hajnali 4:56-kor (helyi idő szerint) tűnik fel a D-DNy-i horizont felett, majd kb. 8 fokkal a bolygósor felett halad át, 8 perc hosszan, azaz 5:04-kor nyeli el a keleti láthatár. A maximális magasságát 22 fokon éri el, ami nem igazán nagy magasság (az égbolt teljes magasságának negyede), de ha a bolygókat látjuk, biztosan nem véthetjük el.
Szabad szemmel is nagyon fényes, -1 magnitúdós lesz, ezzel a Marsnál fényesebb, a Jupiternél pedig kissé halványabb pontként láthatjuk, ami lassan, de biztosan halad át az égbolton.
Április 26., 4:10
Következő nap az Űrállomás egy órával korábban halad át az égbolton, amikor a Jupiter és a Vénusz még nem is lesz látható. Ráadásul alacsonyabban is fog vonulni, a maximális magassága 14 fok lesz. A fényessége a hétfőinél csak kicsit lesz kisebb, de az égbolt is sötétebb lesz mögötte, tehát összességében kontrasztosabb lesz a látvány. Bár nem a teljes bolygólánc köszön vissza mellette, így is nagy élményben lehet részünk.
Április 27., 4:54
Szerda hajnalban a hétfőihez hasonló időpontban érkezik a kedvenc űrállomásunk, azonban most jóval a planétafüzér felett, tetőpontján 50 fok magasságban. Azonban ez az áthaladás jóval fényesebb is lesz, mint a többi, a fényessége majdnem a -3 magnitúdót is elérheti, tehát a Jupiter és a Vénusz közötti fényességre számíthatunk.
Érdemes tehát akár mind a három átvonulást is megfigyelni, ha nem vagyunk restek korán kelni, ugyanis mindegyik nagyon szép lesz, bár kicsit máshogy. Mégis, ha a bolygólánccal nyújtott élményt szeretnénk a lehető legjobban fokozni, talán az április 25-ei, hétfői átvonulásra készüljünk. Reméljük, hogy a felhők se állítanak meg ebben minket!
Május 1: Jupiter és Vénusz, egünk legfényesebb kettőscsillaga!
A bolygók nem tétlenkednek a Holddal való együttállás után sem, folyamatosan, apránként odébb mozdulnak. Olyannyira, hogy május elsején a Jupiter és a Vénusz egy egészen különleges együttállással örvendeztet meg minket. A két bolygó a munka ünnepének hajnalán mindösszesen 20 ívpercre közelíti meg egymást, ami a telihold átmérőjének csupán kétharmada. Ez az együttállás azért különösen látványos, mert az égbolt két legfényesebb csillagszerű objektuma áll össze ideiglenesen egy szabad szemes kettőscsillaggá, vagy ha úgy tetszik, kettősbolygóvá: A -4,1 magnitúdós Vénusz és a -2,1 magnitúdós Jupiter briliáns formációjában gyönyörködhetünk. Mindkét bolygó hasonló színű, vakító fehér, esetleg finoman sárgásfehér lesz. A Vénusz lent sokkal fényesebben ragyog, a Jupiter fent halványabb lesz, de még így is túlragyogja az összes többi bolygót és csillagot. Az együttállás szabadszemes megfigyeléséhez tiszta keleti látóhatár szükséges. A páros talán 4:30-kor lesz a legragyogóbb. Bár csak 3,5 fokkal emelkednek ekkor a horizont fölé, az ég még majdnem teljesen sötét lesz. Mire 4:30-kor elérik az 5 fokos magasságot, már elkezd sárgállani az ég alja. Ennek ellenére 5 óra10 percig szabad szemmel is jól megfigyelhetők maradnak, addigra 10 fok magasságig emelkednek fel.
De nem csak szabad szemmel lesz gyönyörű a hajnalpírban kelő, valószerűtlenül fényes kettőscsillag. Már egy binokuláris kézitávcsővel is előbukkannak a Jupiter holdjai, a két „csillag” pedig szemkápráztatóan fényesen sziporkázik a látómezőben. Kis távcsővel még nagyobb élmény vár ránk. Akár 80-100x nagyításig is felmehetünk úgy, hogy mindkét bolygó beleférjen ugyanabba a látómezőbe. Ekkor a Vénusz egy vakítóan fényes, de apró, csorba korongnak látszik majd. A 16,7”-es átmérőjű bolygó dagad, 67%-os a fázisa, tehát kétharmada lesz csak megvilágítva. A Jupiter ezzel szemben több mint kétszer akkora, 34,6”-es, enyhén lapított korongnak látszik majd. A bolygón az egyenlítői felhősávok jól megfigyelhetők, sőt, hogy teljes legyen a parádé, a Nagy Vörös Folt éppen a hajnali megfigyelés idejében ér a bolygó közepére, a centrálmeridiánra. Holdjai közül a Callisto és az Europa messze járnak a bolygótól, míg a fényes Ganymedes alig egy korongnyira lesz csak a Jupitertől. Az Io holdat most ne is keressük, a bolygó árnyékában napfogyatkozik éppen. Mégsem a bolygók alakzatai lesznek a legtanulságosabbak ezen a különleges hajnalon, hanem a felületi fényességük közötti különbség! Míg a Vénusz vakítóan fényes lesz, a Jupiter hozzá képest hóka szellemkorongként lebeg majd a látómezőben. Bizony, a Vénusz felületi fényessége 40-szer haladja meg a Jupiterét ekkor.
Azt se feledjük, hogy a két objektum egymástól több mint 6 csillagászati egységre (átlagos Föld–Nap-távolságra), azaz 900 millió km-re helyezkedik el – mi mégis egyszerre láthatjuk őket!
Bőven lesz tehát csodálnivaló a hajnali bolygókon április végén és május elején. Tényleg megéri korán kelni, mert ilyen látványban ritkán lehet részünk, hosszú évekig nem is áll elő újra ilyen bolygófüzér, sem ilyen extra fényes kettőscsillag!
A borítókép forrása: Forrás: Landy-Gyebnár Mónika (www.eszlelesek.mcse.hu), Stellarium, NASA
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló