Márciusban az egyik, előző hónapban ajánlott objektum nagytestvérével ismerkedhetünk meg. Oly látványos, hogy már az ókori görögök (igen, már megint ők) is nagy szeretettel kémlelték. Illetve megkukkantjuk még a rák ollóját is, ami egy gyönyörű, színes kettőscsillag formájában pompázik.
Hogyan csípjünk el egy rákot?
No, nem egy igazit, hanem az égen fent látható Rák csillagképet! Először is nézzünk dél felé este 8 óra környékén. Ekkor a horizonttól kb. 20 fok magasságban láthatunk egy nagyon fényes, -1,5 magnitúdós csillagot, a Szíriuszt. Az égen lévő távolságokat kezünk segítségével könnyedén becsülhetjük, ezt érdemes megtanulnunk, hiszen sokszor hasznos lehet a csillagok, csillagképek megtalálásánál. Ha kinyújtjuk kezünket, akkor ökölbe szorított kezünk szélessége körülbelül 10 fok, nagyaraszunk pedig 20 fok.
Ezzel a becslési képességgel felvérteződve induljunk el felfelé, és körülbelül 45 fokot menjünk. Ekkor két szintén elég fényes, körülbelül 1 magnitúdós csillagot találunk, a Castort és a Polluxot. Ez a két csillag az Ikrek csillagkép két feje. Így ezek segítségével már könnyedén megkereshetjük a Rák csillagképet. A Castor–Pollux vonalon a Pollux irányába induljunk el, és körülbelül háromszoros Castor–Pollux-távolságot mérjünk fel ebben az irányban. Ezek után balra mérjünk még fel másfél Castor–Pollux-távolságot, és már ott is találjuk magunkat a Rák egyik szeménél, a delta Cnc-nél. (A Cnc rövidítés a Rák latin nevéből – Cancer – származik.) Ez egy nem rikítóan fényes csillag, azonban a maga 4 magnitúdójával mégis kiemelkedik a csillagkörnyezetből. Innen felfelé található a rák másik szeme, lefelé balra az egyik ollója, lefelé jobbra pedig a „lába”.
Az Urania’s Mirror Rák-ábrázolása 1825-ből. Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ce/Sidney_Hall_-_Urania%27s_Mirror_-_Cancer.jpg
Ebben a lábban található a rák legfényesebb csillaga, a béta Cnc a maga 3,5 magnitúdós fényességével. A szemekre nagyjából szimmetrikusan helyezkedik a másik oldali olló, illetve láb is.
Nézzük meg közelebbről azt az ollót!
A Rák jobb oldali ollója az iota Cnc-ként ismeretes nagyszerű kettőscsillag. Hogy miért nagyszerű? A kettőscsillag szeparációja (a két csillag látszó távolsága) 30 ívmásodperc, így a 300 fényévre lakozó páros már kis távcsövekkel is csodálatosan megfigyelhető. De ez önmagában nem tenné olyan látványossá.
Keresőtérkép az ajánlott kettőscsillagunkhoz, az iota Cnc-hez. A bejelölt khi Cnc a rák egyik lába, ez a csillag azonban csak 5 magnitúdós, így nem igazán feltűnő. Forrás: in-the-sky.org
A két csillag fényessége elég nagy mértékben eltér egymástól ahhoz, hogy nagyon látványos legyen, azonban nem annyira, hogy az észlelést nagyon megnehezítse. Az egyik tag fényessége 4,2 magnítúdó, míg a másiké 6,6 magnitúdó. De ha ez még nem lenne elég, akkor a két csillag szerkezete is jelentősen különbözik, azaz például az egyik jóval magasabb hőmérsékletű, mint a másik. Ez miért érdekes számunkra? Mert a hőmérséklettel összefügg a csillagok színe, és ezt megfelelő távcsővel nézve saját szemünkkel, bármi féle fotómasina nélkül is láthatjuk! A halványabb csillag színe kékes, ez azt jelenti, hogy a csillag felszíne körülbelül 10000 fokos, a fényesebb pedig sárgás színű, ami körülbelül a napunk hőmérsékletének felel meg, azaz körülbelül 6000 foknak.
És mi is kell, hogy mindezt meg tudjuk figyelni? Nem kell hozzá más, mint egy ici-pici távcső. Azaz már egy 5 cm-es átmérőjűben is csodálatosan megfigyelhetjük a kettőst, akár már 30-szoros nagyítás környékén. Azonban figyelem! Ne számítsunk vakító színekre. Mennél több fény érkezik a szemünkbe (kis fényességek esetén), annál jobban képes érzékelni a színeket, ezért minél nagyobb távcsővel nézzük, annál jobban megfigyelhetjük a kettőscsillag színeit. Ne feledjük, olyan szép élénk színeket, mint amilyet például lefestünk egy papírra, vagy a képernyőkön láthatunk, sose várjunk egy távcsőbe nézéstől! Ekkor nem érhet minket csalódás.
Az iota Cnc észlelése Dr. Cziniel Szabolcs által egy 200/2032-es tükrös teleszkóppal. Ekkora távcsővel már gyönyörűen kijönnek a csillagok színei, mint ahogy az alsó sarokban található kis ábra tanúskodik róla. Forrás: https://eszlelesek.mcse.hu/
A kettőscsillagok minden esetben egymás körül keringenek, egymásra való gravitációs hatásuk révén. Érdekes azonban, hogy az iota Cnc esetén ez a keringés olyannyira lassú, hogy amióta feljegyzések vannak a két csillag egymáshoz viszonyított pozíciójáról, az semmit sem változott. Ez alapján akár az is lehetne, hogy csak véletlen egybeesés, hogy egymás mellett látjuk a két „pöttyöt”. Az azonban, hogy egymáshoz viszonyított helyzetük nem változott (azaz az úgynevezett sajátmozgásuk megegyezik), mégis azt jelenti, hogy a két csillag fizikai kapcsolatban áll egymással.
Jászol vagy méhkas?
Ha nem elégszünk meg a két csillag látványával, akkor érdemes megnéznünk az M44 nyílthalmazt, amelyben több tíz csillagot különíthetünk el. A csillagok pontos száma függ a használt műszertől. Például Galilei a saját kis, kezdetleges távcsövével 40 csillagot különített el (azt viszont hozzá kell tenni, hogy Galileinek a fényszennyezéssel még nemigen volt problémája), de kifejezetten nagy távcsövekkel akár 350 csillag is látható (ehhez azonban már obszervatóriumi műszer szükséges). A csillagászati léptékkel nézve fiatal, körülbelül 700 millió éves nyílthalmaz látszó átmérője mintegy másfél fok, így az, hogy szabad szemmel se csak egy pontnak lássuk, könnyű falatnak tűnik. És valóban! A látszó fényessége is 3,7 magnitúdó, így már egy nem bársonyfekete, falusi égről is, bármiféle műszer nélkül megpillanthatjuk a rák két szeme között ülő pacát. Pacát, hiszen gyárilag beépített távcsövünket az evolúció nem eléggé finomította ki ahhoz, hogy az egyes csillagokat is el lehessen különíteni. Persze azért ne számítsunk itt sem szemkiütő látványra, hiszen a másfél fokos területre „szétkent” 3,7 magnitúdó kis kontrasztú látványt eredményez. De ha már rendelkezünk legalább egy binokulárral, sokkal szebb lesz az elénk táruló égi festmény. Nagyobb távcsövekben mindenképpen kis nagyítást alkalmazzunk, annak érdekében, hogy az egész halmaz a látómezőben legyen. Csak ekkor mutatja esztétikusan magát a Jászol-halmaz, vagy az angolszász országokban szokásos elnevezéssel a Méhkas-halmaz. A kedves olvasóra bízzuk, hogy melyik elnevezés illik jobban a kb. 600 fényévre található halmazunkhoz.
Az M44 rajzos észlelése egy binokulár segítségével. Az észlelést dr. Hannák Judit készítette. Forrás: https://eszlelesek.mcse.hu
Az 1800-as években a csillagászok egészen pontosan felmérték az égboltot. Nem volt ez másként magukkal a nyílthalmazokkal sem, hiszen az, hogy tudjuk a halmazbeli csillagoknak például egymáshoz viszonyított pontos helyzetét, lehetővé teszi, hogy a halmaz fizikai szerkezetét jobban megismerjük, illetve az idővel látható apró változások is nagyon árulkodóak. Az M44-et először Wilhelm Schur német csillagász mérte fel. Hosszú időn keresztül gyűjtötte az adatokat, míg végül elérkezett ezek kiértékelésének ideje. Sok adatot gyűjtött, és olyan módszert alkalmazott, amellyel napjainkban, a számítógépek segítségével, már másodperceken belül eredményt kapnánk. Azonban Schurnak még nem volt számítógépe, ezért mindent kézzel kellett számolnia. Így mintegy 10 hétig tartott neki a mérések kiértékelése!
Wilhelm Schur mérései alapján készült térkép az M44-ről. Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Wilhelm_Schur,_004.jpg
Ne ijedjünk azonban meg, nekünk nem szükséges ilyen fáradságos számításokat, méréseket végeznünk.
Távcsővégre fel, és csak gyönyörködjünk a csillagos égbolt csodáiban!
Szerző: Kóti Dávid, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló