A májusi ajánlónk egy igazi különlegességet tartogat a megfigyelők számára: egy szabad szemmel is látható kettőscsillagot, ami igazából egy hatos csillagrendszer. Ezenkívül természetesen még bemutatunk egy (vagy inkább két) galaxist is, amelyek már kis távcsőben is csak úgy örvénylenek a szemünk előtt. Lássuk hát!
És már megint a Göncölszekér!
A csillagképek helyzetét sokszor a Göncölszekértől kiindulva írjuk le, hiszen azt mindenki ismeri, és szinte rögtön meg tudja találni az égbolton. Ez azért jó, mert így egyértelműen meg lehet jelölni helyeket, irányokat az égbolton, ami sokszor nem egyszerű mutatvány. A mostani jó hír viszont az, hogy ilyesmivel nem kell próbálkoznunk, mivel mindkét e havi megfigyelnivalónk a Nagy Medve farkának végénél, vagyis a Göncölszekér rúdjának elejénél található. Érdemes azonban tisztáznunk, hogy melyik a rúd eleje. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok a Göncölt inkább bevásárlókocsinak nézik, mint „rendes” szekérnek. Ez teljesen érthető is, hiszen mindennapjainkban inkább a bevásárlókocsik vannak jelen, mint a (például ökör húzta) szekerek. Ezzel csak egy baj van a számunkra, hogy nem ugyanabba az irányba mozognak. Mi az elnevezésnek megfelelően szekérként kezeljük a csillagképrészletet, így a rúd eleje a szekér testétől távolabb eső, hosszan kinyúló rész.
Ködnek tűnő galaxisok
Első áldozatként az M51 katalógusszámú Örvény-ködöt választottuk, annak utolérhetetlen szépsége miatt. Ennek megfigyelésével egy éppen összeolvadó galaxispáros tárul szemünk elé. A fő galaxis egy gyönyörű, erőteljes spirálkarokat mutató spirálgalaxis, ezzel ütközik egy ennél jóval kisebb méretű törpegalaxis. A rendszer távolsága körülbelül 31 millió fényév, ami kozmikus léptékkel nézve nem is olyan nagy távolság. Ez okozza, hogy olyan jól megfigyelhetőek a spirálkarjai (meg természetesen szerencsénk van, hogy éppen jó irányból látunk rá).
Maga a galaxispáros hivatalosan nem a Nagy Medve csillagképbe tartozik, hanem a Vadászebekbe, azonban a praktikus szempontok azt diktálják, hogy a Göncölszekérhez képest lőjük be helyzetét. Közvetlenül az első rúdcsillag alatt található a galaxisként igazán fényes, 8,4 magnitúdós objektum. Ez azt jelenti, hogy fényszennyezésmentes ég alól már egy binokulárral is megpillantható, bár ekkor tényleg csak a megpillantás lehet a cél. 10 cm-es teleszkóppal már szépen látszik az, hogy nem egyetlen galaxisról van szó, hanem egy galaxispárról, ráadásul egy kb. 15 cm átmérőjű távcsővel már a spirálkarok is feltűnnek a kémlelő szeme előtt. És hogy miért köd? Amikor Charles Messier az 1770-es években katalógusba vette, még nem tudtuk, hogy milyen objektumok valójában, amiket látunk. Elnevezésük csupán a látvány alapján történt, ami kisebb távcsövekben (hasonlóan a ma is helyesen ködnek nevezett objektumokhoz) egy ködszerű paca, amelyben különböző inhomogenitások figyelhetőek meg. Így eshetett meg az is, hogy Messier egy kettőscsillagot is ködnek titulált, és így katalógusában az M40 néven szerepel.
És hogy milyen nagyításokat használjunk? A felkereséshez mindenképpen az adott távcsővel elérhető legkisebb nagyítás ajánlott. Amikor pedig megtaláltuk, a nagyítást kissé növelhetjük a szebb látvány érdekében. Az ideális nagyítás azonban sok mindentől függ, a fényszennyezettség mértéke, az észlelő gyakorlottsága, a távcső mérete stb. Így ezt magunknak kell kikísérletezni, azonban ne féljünk akár 80-szoros nagyítás használatától sem!
A csillag, ami kettős, de igazából hármas, vagy inkább ötös, de talán még hatos is
A Göncölszekér második rúdcsillagát, az Alcor–Mizar párost már az ókor óta nagy figyelem övezi. A két 2,2, illetve 3,9 magnitúdós főcsillag szögtávolsága 11,8 ívperc, ami alkalmassá teszi a látás tesztelésére a csillagrendszert. A szóbeszéd azt tartja, hogy a Római birodalomban az volt a katonai alkalmasság kritériumkövetelménye, hogy az Alcor–Mizart két csillagnak lássa az illető. Ez akkoriban teljesen elfogadható teszt volt, hiszen nem volt szemüveg, amivel lehetett volna javítani a látáson. És aki tényleg nem látja, hogy az két külön csillag, annak már valóban rossz a látása, nem alkalmas katonai szolgálatra. A jelenleg alkalmazott szemteszt alapján, ha valaki 10 ívperc látószög alatt néz egy könnyen felismerhető ábrát (például számot), és azt már éppen nem ismeri fel, akkor autóvezetéshez kötelező szemüvegviselést írnak elő neki. Láthatjuk, hogy ennél kevésbé volt szigorú az ókori teszt, hiszen 10 ívmásodperc távolságban lévő két pöttyöt sokkal könnyebb kettőnek látni, mint a két pötty között elhelyezkedő mintát felismerni. Azonban az is tény, hogy az éjszakai égbolton halványan derengő csillagokat nehezebb felbontani, mint a szemorvos jól megvilágított fekete-fehér Snellen-tábláit.
Az ókor után elég sok időt kellett várni, a következő érdekesség felismeréséig. 1617-ben Benedetto Castelli csillagász távcső segítségével észrevette, hogy a fényesebbik komponens, a Mizar igazából két csillagból áll. Ezek szögtávolsága 14,4 ívmásodperc, fényességük 2,4, illetve 4 magnitúdó. Ezen paraméterek alapján ez a kettős nagyszerűen megfigyelhető már egy 5 cm átmérőjű távcsővel is körülbelül 50-szeres nagyítás mellett.
Azonban az 1900-as évek elején a spektroszkópia fejlődésének köszönhetően kimutatták, hogy a Mizar mindkét komponense igazából még két-két csillagból áll. Ezzel ez lett az első olyan ismert csillagrendszer, amelyik 5 csillagból áll. Ezután megint hosszú szünet következett, mígnem kicsit több mint 100 év elteltével, 2009-ben a Rochesteri Egyetemen, exobolygók után kutatva észrevették, hogy az Alcor is kettőscsillag. Így jelenlegi ismereteink szerint az Alcor–Mizar egy 6-os csillagrendszer, azonban ki tudja, lehet hogy pár évtized múlva kiderül, hogy még több csillag lakozik benne. sőt, a Mizar és az Alcor között félúton is található egy 7,6 magnitúdós halványabb csillag, a HD 116798, amivel a két főcsillag egy szép tompaszögű háromszöget alkot. Ez azonban fizikailag nem tagja a rendszernek, csak egy távoli háttércsillag.
Végül fontos megemlíteni, hogy mindezek az objektumok este 10 óra körül járnak a legkedvezőbb pozícióban, egészen a zenitben vannak ekkor, de későbbi időpontokban is nagyszerűen megfigyelhetőek. 10 előtt nem igazán érdemes az Örvény-ködöt keresni, mivel ekkor az égi háttér még viszonylag világos, azonban az Alcor–Mizar már ekkor is pompásan mutat.
Derült eget! Távcsővégre fel!
Szerző: Kóti Dávid, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló